Nem, nem vagyok vallásos, nem azért. Amikor én születtem, nem volt "divat" a keresztelés. Nem mintha gond lett volna belőle, és nem mintha attól még annak idején ne böjtöltünk volna, de nem azért, mert NINCS.

Akkoriban volt minden. Jó, nem éltünk nagy lábon. Már a tv is nagy szám volt, vagy ha mosógépe, centrifugája, hűtője  volt a családnak. De ami kellett meg volt. Az ünnepek meg valóban ünnepek voltak. Húsvétkor sonka,kalács, arra vaj, tojás, festett-festetlen, torma, saláta, sütemények. 

Ma kenyér, pár szelet sonka, az is a legolcsóbb, ami valójában sonkának sem nevezhető, ízesített pacsmag, pár tojás a kilónkénti legkönnyebből  :)  És leves farhátból, meg pörkölt farhátból. Lehetett volna rántott hús is, de unalmas lett volna az is farhátból... Ugyanis most ha 5 kiló felett vettél, még egy százasba sem került kilónként, úgyhogy megérte. Rosszul mondom, nem éri meg, hisz szinte ez a legdrágább hús, alig van rajta harapni való, csupa csont meg bőr...

Ezt kell szeretni, erre telik. Hisz szegény ember vízzel főz, vagy még azzal sem.

Így aztán most nem nagy kunszt betartani a NAGYPÉNTEKi böjtöt, igazság szerint majd csak egész évben böjtöltünk.

Nagyon meg kell gondolni, mire költ az ember. Még minimálbérből is elég lehet, de közmunkás bérből húst venni szinte lehetetlen. Ha csak abból élsz, akkor színhúst  nagyritkán látsz az asztalon. Olyan meg, hogy ünnep - lényegében nem is létezik. 

Hogy magunkat is nyugtassuk, gyakran mondogatjuk - Hisz a Húsvét, meg a Karácsony is csak egy nap, olyan mint a többi. Minek olyan nagy dolgot csinálni belőle? 

Te is szoktad mondogatni? Vagy valami hasonlót?

Ha igen, akkor egy hajóban evezünk. 

Mi is álmodunk szép, "ünnepi" lakásról, jó ruháról, fodrászról, utazásról, pihenésről, és jó, igazi ünnepi kajákról...Meg ünnepi hangulatról.

Mert az is ritkaság. 

Ha az embernek azon jár az agya, hogy lesz holnap, vagy holnapután, lesz-e étel az asztalra, nem jön-e valami váratlan kiadás, ami totál csődbe juttat, akkor nem tudsz ellazulni, és nem tudsz az aznapra gondolni. Nem tudsz ünnepelni. Lényegében mindenből kimaradsz. Legalábbis úgy érzed, minden jóból... 

És a jóakarók - akik mindig vannak - még azt is fejedhez vágják: dolgozni kell, aztán majd lesz...

Én dolgozom, még sincs. 

Ha dolgozom, akkor megteszem a tőlem telhetőt.

Ha megteszem a tőlem elvárhatót, akkor én meg elvárom, hogy LEGYEN.

Nem érdekelnek a magyarázatok, a kibúvók.  ELÉG VOLT!

Én is emberi életet akarok! Én is ünnepnek akarom érezni végre az ünnepeket!