Több a közmunkás, mint az állami iskolák pedagógusai!

Belegondoltatok már úgy igazából, hogy minden általatok, állam által foglalkoztatott negyedik ember közfoglalkoztatott? Megáll az ész... Hatszor annyit herdáltok el erre, mint Szlovákia, huszszor annyit, mint Lengyelország! De gazdagok vagyunk..., azt a mindenit! Többen dolgoznak közmunkában, mint a textiliparban, vagy akár az egészségügyben. Aztán mire jó ez, kinek jó ez? Mert nekem, neked, meg senki másnak hosszú távon  biztos nem.

Tudjátok, hogy mi lenne a valódi megoldás? Persze, hogy tudjátok...Csak hát, jó a közmunka, legfőképpen azért, mert a közmunkás nem munkanélküli. A statisztikánál fontos a kozmetika.

A megoldás?

Nagyon egyszerű az egész. Egy példa rá: Viktorka munkanélküli lesz. Elbilleg a Kormányhivatal munkaügyi kirendeltségére, ahol munkanélküliként nyilvántartásba veszik. Pár hónapig megkapja a munkanélküli segélyét, aztán jöhet az FHT, kemény 22800.-Ft-al szúrják ki a szemét. Keress en szegény Viktorunk ebből munkát, /busz,telefon,internet,újság/ meg éljen is meg. Mekkora az esély rá, hogy mondjuk 53 évesként pár hónap alatt elhelyezkedik? Egyenlő a nullával. 50 év felettiekre a munkaadónak nyújtott támogatás már olyan alacsony, hogy akkor inkább a többi száz jelentkező közül választanak, akármilyen jó szakember is a Viktor.  Ráadásul csak egy szakmája van, vagy abban helyezkedik el, vagy sehol.

Na, mi légyen akkor...? 

Hát igazi munkaügyi központok. Olyanok, ahova nem csak azért megy be az ember, hogy lepecsételjék a kiskönyvét, meg kirakják közmunkára.

Lenne mondjuk benne tanácsadás, saját ügyintéző, aki ismer, megismer, közvetítés. Ja. Munkaügyben. Mivel Viktor nevű emberkénknek nincs hathatós álláskeresésre pénze, /tegyük fel, hogy bár régebben jól állt anyagilag, de részint felélte, részint elvesztette javait/, ezért nem az éhhalál küszöbén álló Viktornak  kellene futkorásznia a munka után, telefonálgatni, neten állást keresgélnie, mikor még kajára sincs pénze, hanem bemenne a hivatalba, és ott megtalálna mindent. Netán az ügyintézője - ha neki való állással telálkozik - még értesíthetné is. Sőt, tovább megyek. Keresnie kellene neki munkát. Mert a munkaadóknak le kellene jelenteniük a munkaügyi központ fele minden igényüket. Nem össze-visza, ilyen - olyan cégeknek szólnának, akik kapásból lekapják a sápot szerencsétlen munkavállalóról.

Teszem fel emberkénknek nehézkes az elhelyezkedése, mert szakmája már elavult, hisz még kölyökkorában szerezte  diplomáját, életében nem dolgozott azon a területen, 2-3 hónap  aktív állás utáni kutakodás után az ügyintéző átképzést ajánlana fel. Egy olyan szakterületre, amire jelenleg kereslet van. Büntetőjogász...börtönőr, miegymás :) Addig is míg végzi iskoláját, egy bizonyos támogatást kapna. Annyit, hogy valóban a tanulásra tudjon koncentrálni. A lényeg az lenne, hogy a piac határozza meg, hogy kit képeznek, ne az, hogy most éppen mire van pénz, vagy akarat, vagy valakinek a valakijének épp most mi a fontos. 

Ha a munkahelykereséshez és az átképzéshez az emberek valós segítséget kapnának, egy kézben lenne a keresés és a kínálat, /munkaügyi központok lennének a tényleges munkaerőközvetítők/ a munkanélkülivel nem egy iktatószámként foglalkoznának, hanem valóban kapcsolat alakulhatna ki az ügyintéző és az álláskereső között, az ügyintézőnek érdeke lenne, hogy minél több embert valós álláshoz juttasson, akkor nem itt tartanánk, ahol most. 

Ja! És még egy! 

Nem árt pár munkahelyet is teremteni. Van rá pénz. Azt az évi pár száz milliárdot, tudjátok - a közmunkáét szépen átcsoportosíthatnátok. Fokozatosan persze, hogy addig se dögöljenek az emberek éhen.