Mostanában sokat gondolkodom, mi nem tetszik a FIDESZ-ben, mint vezetésben. Nem kell sokat vakarni, szinte semmi. De a végső pont, ahol kilyukadok mindig az, hogy emberi nullák. Politikusnak legalábbis biztos.  Egyszerűen a viselkedésük, a stílusuk annyira irritál, hogy már képtelen vagyok tőlük bármit elfogadni. Jót sem, nem hogy a rosszat...

Az igazsághoz tartozik, hogy én már rég FIDESZ-esként gondolok Semjénékre is, számomra egy tőről fakadnak. Ez esetben is igaz a mondás: Madarat tolláról, FIDESZ-t barátjáról...

Már a nyolcvanas évek végén, mikor hivatalosan megjelentek -  irritált a stílusuk. A hetykeség, a jól odamondom, a mindent kritizálunk, a másik semmit sem tudhat, mi vagyunk az etalon felfogás. Mikor aztán hatalomra kerültek, onnantól ez csak fokozódott. Én pedig mind jobban-jobban távol kerültem tőlük. 

Eleinte még a konkrét politikájukkal nem volt nagy bajom. Elfogadtam, ők vannak hatalmon, "oszt jó napot". De a körítés már akkoriban kikészített. A heti értékelések, a vízcsapból is Orbán folyik, a sztárolása, a nagy hazafiság, a kokárda-ügy, az ellenzék hülyének nézése, és lekezelése. A manipulációk, hazudozások, cinikusság.

Normális ember a másképp gondolkodót valamiféle partnerként tekinti, akivel meg kell vitatni dolgokat, le kell ülni, beszélgetni, megpróbálni közelíteni az álláspontot. Na, velük ez lehetetlen, mert meg vannak győződve saját tökéletességükről.  Első perctől kezdve lehet érezni, hogy ők komolyan úgy gondolják - ők azok, akik meg fogják váltani a világot.

És ha valaki elkezd hinni abban, hogy ő immár tökéletes és mindenható, akkor az bizonyos, hogy az egyéniségében is kell egy "csöppnyi" káosznak lenni.

Kik is nagy mindentudók? És miért az irtózat velük kapcsolatban? Nagy baj, ha egy politikus emberként elfogadhatatlan, hiteltelen. Hisz akkor hogy viseltessek bizalommal irányában? 

Orbán, Lázár, Rogán,Kövér, Semjén.  Ők csak hab a tortán, mert maga a torta is erősen romló félen van, kezd hol szottyosodni, hogy penészesedni, és bizony a hab is erősen összeesett már, ráadásul a krémnek is zavaróan savanykás jellege lett.

Orbán immár harmadik kormányzását éli, és ezzel aztán alaposan el is szaladt vele a ló. Cinikus vigyorral képes az ember arcába hazudni. Meg kell hagyni - mester szintre emelkedett ezen a téren. Nem is zavartatja magát, jelzi arckifejezésével, hanghordozásával, megvető, vagy intrikus pillantásával, hogy nem kell minden szavának hinni, ő azt tehet amit akar, a lényeg az, amit mond. Illetve az sem, mert mint tudjuk nem kell azzal foglalkozni mit mond, hanem csak azzal, amit tesz. És ezzel már be is zárult a kör, nem kellett túl sok energiát fecsérelni a kérdésbe. Az a lényege az  egésznek, hogy minden az ő dolga, ő tudja mit miért tesz, a kisemberek meg örüljenek, hogy lyuk van a hátsójukon. És persze a legkevésbé ezzel a bizonyos kisemberrel foglalkozik, hisz ő már kicsinysége ellenére nagy embernek számít. Minden téren. Hőzöngésben, manipulációban, beetetésben, ja, és persze zsebdagadásban is rendesen.Sok a barát, sok a haver, és hát vannak szomszédok és rokonok is bőven.  Ha pedig a kisember nem boldogul, mert a kis naiv úgy érzékeli, fent nem azzal foglalkoznak, amivel kéne igazán, akkor természetesen ő lesz a hibás...

Lázár a maga kergeségeivel alapvetően egy szimpatikus ember lenne egyénisége által. Viszont politikusnak, és főleg szócső szerepre alkalmatlan. Ő az a tipus, akinek egy munkahelyen a hülyeségeit bírom, legalább hangulatot teremt, ám a kezemet nemhogy a tűzbe nem tenném érte, de még a langyos vízbe sem... Lehet, hogy szakmai téren ő a tökéletes választás, ám a kisugárzása minden, csak nem politikusi, néha már-már "ördögi".

Rogán, a felületes szemlélőnek a kisembert testesítené meg, tényleg nem lehet többet kinézni belőle, mint mondjuk a Mágnás Miskában felöltöztetett lovász fiút a maga úrhatnámságával. Minden a pénzről szól körülötte. A ház, az asszony,  a bájgúnárság, a tökéletes családi élet, amit persze a bulvárlapok mindannyiszor megszellőztetnek. Márpedig ha valami tökéletes, akkor nem kell naponta bizonygatni...Ő a mesterkéltség, ezáltal hiteltelenség mintapéldánya.

Kövér László a maga önteltségével, felsőbb rendűségével hozza azt a figurát, amit külső megjelenése hordoz. Évek óta ugyanaz a stílus minden téren. Egy szóval is simán le lehetne írni, és valójában nem is érdemes sokkal többet fecsérelni rá, mert róla egyedül a bunkóság jut eszembe, semmi más. Számomra többet nem tett le az asztalra, ha valaki ismer nagyobb dicsőséget tőle, jó lenne, ha felvilágosítana.

Aztán ott a kis Semjén, a Zsóti, aki egy tágra nyílt szemű, vigyorgó, a főnököt csodálattal imádó pofa, igazi önálló gondolata nincs, ha igen, akkor abból csak baj van. Egy dologra alkalmas: a tapsra, simulásra. Mindent a hatalomért, bármi legyen is az ár. Ugyan nem szabad a külső által véleményt alkotni, de egy bizonyos kor után az egyéniség már kiül rendesen a vonásokra. Lehet, hogy jelen esetben a piktor "melléfestett", de az ő orcáját az alázat, a sunyiság, és a butaság keveréke jellemzi.

És hát menet közben nem említettem ugyan "a kis" Szijjártót, de ő sem maradhat ki, hisz ő az egyik legirritálóbb figurája a jelenlegi kormányzatnak, és egyben persze a kormánypártnak is. Én eddig úgy gondoltam, hogy egy miniszterséghez hozzátartozik a konszolidáltság is, külügyminiszterként meg főleg, na - ez róla abszolút nem mondható el. Külseje inkább hajaz - nem véletlen ez a szó - egy átlagos, durcás, mindenkinek jól odamondogató kamaszfiúra, mint egy tiszteletre méltó állami vezetőre. Egyénisége ugyanezt a jellemezt hordozza, úgyhogy jelen esetben a külső és belső összhangban van, egy a gond, hogy nem politikusi. 

Ezek az emberek politikusként élnek és virulnak évtizedek óta.Jó ideje már sem külsőségekben, sem  a politikában nem tudnak megfelelni az elvárásoknak.  Nagyon eltávolodtak a való világtól, ha egyáltalán valaha ismerték. Jelenleg  külön kasztot alkotnak, ahonnan teljesen mélyre nem is látni. És persze nem is igazán érdekli őket mit történik a Földön,  egyenes kézből értesüléseik nincsenek, s mivel sem igazi élettapasztalatuk, sem valós, földön járó tanácsokat adó munkatársaik nincsenek, ezért ha még egyes problémákra keresik is a gyógyírt, azok erős fülvakarásra adnak okot...

Persze, nincs ebben semmi újdonság. Hisz ismert az a közhely, miszerint az okos ember butának hiszi magát, a buta meg okosnak... A butaságnak is több fokozata van, Jelen esetben az ok az elvakultság. Ha csak egy bizonyos szemszögből vizsgáljuk a dolgokat, akkor tudásunk egysíkúvá válik, vagyis valójában nem ismerjük meg a problémát. 

Nekünk kéne jeleznünk végre, hogy hol a helyük!