Tudod, én vagyok az a Bözsi néni, aki a múltkor már írt Neked, bár nem érdemelted meg, mert engem nem kerestél meg... Pedig akkor már tudnád, miért vagy nekem olyan drága... Mióta Te vagy az elnökük a fideszeseknek, azóta a mi családunk teljesen elszegényedett. Kevesebbet eszek, mert a pénz is kevesebb, de amennyivel kevesebb a pénz, annyival több megy el.  Így aztán ne csodálkozz, ha  keresetlen szavakkal sokszor emlegetünk, azzal az aranyos,  drága jó édesanyáddal egyetemben...

A múltkor nem írtam Neked, de azért jöttem az otthonba, hogy a szeretteimen könnyíthessek. Nekem lett mostanra a legkevesebb pénzem, úgyhogy csak rontottam a családi költségeket, Tőletek tudom, hogy a veszteséges projekteket át kell lépni,ezért úgy gondoltam a nyakadba varrom magam, betelepedek egy állami szociális otthonba, és elleszek.  Végül is itt meg van mindenem, kaja, ágy, orvos, és ha nincs kedvem itt aludni, észre sem veszik, ha nem vagyok a helyemen...

Épp hogy csak felmelegedtél alulról a bársonyszékben, már beleköptél Kedveském a levesünkbe... A  fiam akkoriban minimálbérrel helyezkedett el 50 évesen Te gondoltál egyet és megadóztattad azt is. Meg emeltél valamennyit és örvendeznünk kellett, hogy nagyjából ugyanannyi lett a pénz adózás után, mint előtte pár évig...Aztán felmondtak neki, merthogy szerencsétlenségére iskolában helyezkedett el, és ti átírtátok a köznevelési törvényt, feleannyi műszaki dolgozóra lett  szükség. Hátha nem lesz semmi zűr - alapon... Alig hogy elvesztette az állását, levitted a fiam segélyét 28-ról 22 ezerre..  Az unokám akkoriban volt középiskolás, és mivel a suliban kirúgtátok a takarítók felét délutánonként bent maradt egy órát, hogy az osztálytermüket rendezzék, kiszemetezzék. . Ezért aztán elvesztette azt a kétórás munkáját, amit a sarki boltosnál harcolt ki magának árufeltöltőként.  Az iskolai kirúgott takarítók közt volt a menyem is, aki innentől segélyre került -  volna, ha nem lett volna a férje, a fiam. De mivel ő ekkor már a 22 ezret herdálta, a felesége nem szipolyozhatott Benneteket, segélyt nem kaphatott. Hisz egy családban csak egy ingyenélő lehet.  Igazatok van lelkem, munka nélküli léhűtők csak dögöljenek... Egy év múlva remélem szentem, Te is az leszel...

Nekem akkoriban szenderült jobb létre a párom, az időben  még nem gondoltam volna, hogy ez szó szerint igaz. Nem voltunk házasok, úgyhogy nem kaphattam utána semmit, Ha csak azt a százezer forintos biztosítási összeget nem számítom, amit röpke másfél hónap után a társaság kifizetett nekem, egy kisebb huzavona után.  Ebből segítettem az unokámnak Svédországba menni. Merthogy közben neki elege lett. Úgy döntött: rabszolgának áll,először, aztán meg  átment németbe -  egy üzembe technikusnak - a friss diplomáját pedig szegre akasztja. Mára persze már levette onnan, és mérnökként dolgozik a lelkem. A páromnak  egész jó nyugdíja volt, legalábbis az én és a gyerekeim pénzéhez viszonyítva. Kerek kilencvenezer. De mivel nem tudtunk belőle lerakni semmit, hisz a velünk élő gyerekeknek is meg kellett valahogy lennie, az Uram   távozása után minden fizetnivaló az én nyakamba esett. Többek között a hamvasztás is, csak fenn akadt a szemem, mikor megtudtam mennyit kell fizetnem. . Biztosítási pénz még sehol, de amúgy is a nyugdíjacskám ötszöröse lett volna az összeg,  amit csak úgy tudtam leperkálni, hogy eladtam a házamat, s vele a kertecskémet. . . Ja, azt még nem mondtam Neked hogy mi "elmaradott kistérségben" élünk, úgyhogy nem volt nagy kereslet, mondhatni elkótyavetyéltem. Kifizettem amit kellett, és szépen bejöttem a közeli szociális otthonba. Közben mind a vejem, mind a lányom megfogta az Isten lábát, hála Neked, meg annak az észkombájnnak, aki a mostani közmunkarendszert összeeszkábálta, megtörtént a lehetetlen - visszakerültek régi helyükre 70 helyett 47 ezerrel... Azóta is ott vannak, évente emelkedett egy ezrest a kereset , már 54..Köszönet még egyszer Neked...! Így lett az én pénzem a legkevesebb. Van kettejüknek százezre, abból kivesznek egy kis lakást, bár megeshet, hogy a kutyádnak, Nárcisznak nagyobb lakhelye lehet... Mindegy, olcsó -  mifelénk, ezen a szinten ez a lényeg. Közel az otthonhoz, így legalább felkereshetnek. Meg hoznak pár dolgot, mikor az unokám - tudod, aki kint rabszolgaként senyved Németben küldi a havi apanázst. 

Pár éve, mikor a fiamék még jól elvoltak, mindkettejüknek volt állása,  csak a felesége akkoriban néha betegeskedett. Akartak venni külön egy kis lakást, de mivel egyik betegség jött a másik után a bank beintett, nem kaptak hitelt. Szerencse a szerencsétlenségben, hisz úgysem tudnák már fizetni... Akkor meg minek...

De van egy jó hírem! Jövő héten mindannyian költözünk németbe, mert a fiam elhelyezkedett. Lesz hol lakni is, mert képzeld Viktorkám, az unokám kint jó egy év után lakást vehetett! Kapott kölcsönt a német banktól.  Nem tudod, hogy ez meg hogy a fészkes fenében történhetett, gyermekem? Migráns létünkre? Érthetetlen....