2017. ápr 23.

Nagyecsed - út a semmibe

írta: OMari
Nagyecsed - út a semmibe

Nagyecsed? Ja - Bódiék, meg a kútjuk, meg  Homonyik. Meg a láp...Ugye? Pedig van még néhány érdekesség a szatmári kisvárossal kapcsolatban.És nem mind arany, ami fénylik...bod.jpgOtt van a lényegében szegregált iskola, aztán az a nem egyedi tény, hogy munkahely lényegében semmi.  A legújabb pedig a posta egyedi  szolgáltatása. De ezekről majd később.

Nagyecsed az ecsedi lápra települt, valójában annak  három dombjára. Az egykori mezőváros a Rákóczi család birtoka volt. Utolsó dombon állt a  vár. A Rákóczi szabadságharc idején három évig őrizték itt a magyar koronát, mára azonban semmi nem maradt belőle. Illetve rosszul mondom, hisz szinte nincs ház Ecseden és a környéken, aminek akár a falában, de minimum az alapjában ne lenne legalább egy öklömnyi  darabka belőle beépítve.A szabadságharc után az osztrákok robbantották fel, de az igazi pusztítást az ott lakók végezték... Ebből is látszik, hogy az ecsediek élelmes emberek, és fölösleges dolgokra nem költenek.

Jelenleg úgy néz ki, fölösleges dolognak számít náluk a postás mesterség is. Legalábbis a vezetők nyilván így gondolkodnak, hisz az a hír járja, hogy jó pár hónappal ezelőtt úgy döntöttek,  ez után a meglévő postásokat 6 órában foglalkoztatják. Túl sok a kidobott pénz. Tudni kell, hogy Ecsed lakosság számához képest hatalmas, több mint 40 négyzetkilométeren fekszik. Nem könnyű végigjárni még egy-egy utcát sem, nagyok a telkek, sok a kutya, és a nyitott kapu. Nem tudni persze biztosan, hogy valóban 6 órában dolgoznak-e, mert senki nem nyilatkozott erről, viszont tény az, hogy  a postások ki sem látszottak a munkából, a fizetség meg leterheltségükkel fordítottan arányos, ezért nagy részük felmondott. Maradt az egész városra összesen két ember, akik természetesen képtelenek ellátni feladatukat. 

Így aztán gondok lettek a küldemények kézbesítésével. 

Előjött a régi lazaság, mert pár évtizeddel ezelőtt még nem volt túl ritka, hogy az ajánlott küldeményt is simán a postaládába kézbesítették. Nem egyszer, nem kétszer, hanem ha nem volt otthon a címzett, bizony rendszeresen. Akkoriban más világ volt, ha pénz érkezett a házhoz, még egyik-másik postás fix tarifát vont le a küldeményből - borravaló címszó alatt. Mára ez a mellékzönge megszűnt, mostanság simán elbocsátás lenne a vége az akciónak, pedig anyagilag igazán rászorulnának a jelenlegi levélkihordók. 

Mostanra odáig jutottak, hogy a sima leveleket, amire nincs kihordói kapacitás -  ismerősnek, rokonnak, esetleg utcabelinek nyomják a kezébe, hogy adja át a címzettnek. 

A szociális segélyeket már jó ideje nem viszik házhoz. Ha valakinek kell a pénze, menjen fel a postára, ott megkaphatja. Hisz ideje van, nem dolgozik - miért kéne a postának rá időt pazarolni? 

Szórólapok terjesztését is vállalja a posta, mint mindenütt - itt viszont a lakosok megszabadultak a postaládát olykor eldugító papírhalmaztól. Mivel ember nincs a feladatra, a hivatal asztalára kirakták a hirdetéseket, és akinek kell, az annyit vesz belőle, amennyit akar.

Nem csak a levélkihordók számával van gond, hanem a hivatal dolgozói sincsenek túlzottan sokan. Valamikor - vagy jó húsz évvel ezelőtt megépítették az új épületet, gondolva  a  friss városi címre.. 4 ablakkal.  Hisz nyilván a városi rang miatt sokan költöznek majd ide. Jelenleg az ablakoknál két  dolgozó tevékenykedik. Amikor megérkezik a postakocsi, míg el nem rendezik a rendeznivalót - egyetlen ember veszi át és adja ki a küldeményeket. Úgyhogy jó sok ember áll ilyenkor várva a sorára, egészen a kijárati ajtóig tekeredik a sor.

Nagyecsed lakosságának nagyjából felét teszik ki a romák. Két cigány telep van, a keleti és a nyugati. Ez utóbbiban él a romák fele. A másik, keleti rész - ami a román cigányok által lakott terület volt - lényegében kihalt, beköltöztek a városba, vagy el messze Ecsedről. A magyar cigányok viszont még mindig a Síp utca környékén élnek. Ugyanazokban a házakban, amiket annak idején még a "tanács" építtetett számukra. Sok olyan ház van, aminek még udvari WC-je sincs, nem véletlenül bukkan fel időről időre a sárgaság a környéken.

Egy-két évtizede jól működő zenei tagozatú általános iskolája volt a városnak, az oktatás színvonalát mutatja, hogy a megye, és Debrecen legjobb iskoláiba mentek továbbtanulni a gyerekek, és rendszeresen nyerték az országos tanulmányi versenyeket. Mára ez az iskola lényegében egyedül romákat oktat. Ennek az az oka, hogy munkahelyek nincsenek, a város magyar anyanyelvű lakossága amint lehet elköltözik. Vagy nyugatabbra, ám ha  lehetőség adódik rá, akkor más Uniós országba. Sok ház lakatlan, a lakosság elöregedett. Régen az összlakosság kb. 20 %-át adták a romák , mára ez az arány legalább 50 %. Az iskolába ezáltal mind több cigány gyermek járt, a magyarok egy részének ez nem tetszett, ezért környékbeli iskolákba íratták át gyermekeiket. Ezért aztán mára a Wesselényi, Rákóczi utca sarkán, a 60-as években épült, egykor ezer gyermeket is látott iskolát 95 százalékban cigány gyermekek látogatják. Ez persze lehetne úgymond "természetes" szegregáció is, de azért ez nem teljesen így van. Hisz időközben megépült az Ecsedi Rákóczi Ferenc református gimnázium általános iskolája, ahova viszont - nyilván nem teljesen véletlenül - szinte csak magyarok járnak. Hogy aztán ez - egy olyan kisvárosban, ahol az iskolából kikerülve a lakosságnak akarva-akaratlan együtt kell élnie, ha magyar, ha cigány - jó-e, az bizony nagy kérdés. Hisz az elszigetelés mindig ellentéteket szül. Régen nem volt ennyire érezhető a cigány lakosság kiközösítése. Ugyan a központilag egyetlen általános iskolában volt egy általuk érinthetetlen ének-zenei tagozatos osztály, de a nagy iskola többi osztálya egyformán nyitva állt cigánynak-magyarnak egyaránt. cig.jpg

Munka helyben szinte egyáltalán nincs. Van pár kisvállalkozó, tavasszal, nyáron, ősszel alkalmi munkák kint a földeken, de kisgazda is mind kevesebb van, egy nagyvállalkozó felszippantotta a földek jelentős hányadát, géppekkel műveli, úgyhogy a munkanélküliek mind kevesebb kiegészítés jut.  Ennek a vállalkozónak van egy tehenészete helyben, ahol kb. száz embert foglalkoztat, más lényeges lehetőség nincs. Úgyhogy marad a közmunka a munkaképes lakosság nagy részének. Van olyan időszak, amikor 6-700 ember dolgozik közfoglalkoztatottként. Ez olyan, mintha mondjuk Debrecenben egy időben húszezer sárga mellényes tevékenykedne, vagy Budapesten kétszázezer. Elég félelmetes az arány. Nem? Dolgoznak egyszerű utcai "mászkálósként", a vízügynél, vállalkozóknál /még a milliárdos,  tehenészetet üzemeltetőnél is/iskolában, és más intézményekben, például a művelődési házban is.

 Aki Ecseden lakik, azoknak nagyobbik hányada teljesen elszegényedett. Mint az ország keleti és északi területei általában. Arra fele nem igazán lehet hallani a gazdaság dübörgését.  És semmi jele MAGYARORSZÁG ERŐSÖDÉSÉNEK.keleti_a_nagyecsed.jpg

Szólj hozzá