Még 2013-ban jött a nagy ötlet Pintér Sándor "javaslatára",- elvileg most, 2017-ben kellene életbe lépnie - miszerint a szegények, amennyiben nincs pénzük  temetkezés költségekre - szeretteiket szociális formában is"elkaparhatják".

Ez így elég morbid megfogalmazás, pedig abszolút fedi a valóságot. Hisz, pontosan miről is van szó?

Első körben nézzük meg, kik is lesznek az érintettek.

Minden olyan magyar állampolgár, akinek jövedelme nem engedi meg egy 200-300 ezres temetkezés kifizetését, és hitelre sem számíthat ez ügyben, még a Provident-től sem, pedig az már nem válogatós, ez köztudomású. Hogy kik is ők? A mélyszegénységben élők, ellátás nélküliek, foglalkoztatást helyettesítő támogatáson tengődők /kemény 22.800/, szociális, vagy minimál nyugdíjon nyomorgók, és sok esetben a minimálbéresek is. Tehát elég tág a kör.. 

Ennek a rétegnek nincs meg a lehetősége, hogy tartalékot képezzen, bármilyen hirtelen, vagy nem hirtelen kiadás jön, felkészületlenül áll előtte. Annyira mélyen van anyagilag, hogy abszolút sehonnan nem tud elszakítani, általában családból, ismeretségi körből sem tud kölcsönkérni, mert nagy valószínűséggel ők is ugyanolyan csórók, vagy ha nem, akkor meg épp azért... Ezért aztán ha jön a vég, egy lehetséges megoldás van, vagy lenne pontosabban - a szociális temetkezés.

Több országban bevezették már az alanyi jogon járó temetést. Ez azt jelenti, hogy alapszinten mindenkinek ingyenes jár, hogy tisztességesen megpihenhessen. Minden temetési költséget az állam fizet, a szállítástól a hűtésen keresztül egészen a koporsó elhantolásáig. A felszerelések egyszerűek, maga a szertartás is, de mégis emberi. Ha valakinek módja van rá, vagy lelkiismereti, vallási okból gazdagabb temetkezést képzelt el, természetesen saját zsebből megteheti. Viszont így a legszegényebbeknek, és azoknak, akik fölösleges flancnak gondolják az irreális temetkezési költségeket  biztosított lenne a nyugodt végső búcsú, és egy haláleset nem a végeláthatatlan anyagi problémát, a teljes nincstelenedést jelenthetné, hanem valóban a szeretett személytől való búcsúzást. 

Ez a megoldás lényegesen emberibb, mint amit anno Pintér Sándor úr ott a pulpituson elképzelt - no, nem magának, hanem - nekünk.

Hisz miről is volt szó? 

Elhunyt hozzátartozónk temetési költségére ha nincs pénzünk, akkor 5 napon belül azt jelenteni kell a helyi önkormányzatnak. Ők "kiutalnak" egy nyughelyet, a temető legtávolabbi csücskében, a szociális parcellák ott vannak kijelölve - köteles vagyok elfogadni, még akkor is, ha családtagja úgymond: normál parcellában fekszik. Ha így, ilyen feltétellel nem érdekel a megoldás, akkor le is mondhatok már a kezdet kezdetén az egészről: Tehát, ha szegény vagy, akkor nem nyugodhatsz szeretted mellett, még, ha ez a végakaratodban szerepel, akkor sem. A temetkezéssel járó hűtést, temetőbe szállítást, koporsót, kellékeket az önkormányzat fizeti, ellenben -  ha csak nem intézményben távozott az elhunyt, akkor a mosdatás, öltöztetés a családtagokra vár. Na már most, nem igazán tudom, hogy Pintér Sándor úr hallott-e már arról, hogy a temetői dolgozók addig munkába sem állhatnak, amíg különböző védőoltásokat meg nem kapnak. Képzésen vesznek részt, jelenleg már tanfolyamok vannak számukra, ahol közegészségügyi, munkaegészségügyi, balesetvédelmi oktatáson is részt vesznek. Tudják mit, mikor, hol, miért. Ezt öt perces tájékoztatóban nem lehet leadni.Egy nagyobb városban egy-két hét is eltelhet a halál után, mire temetésre kerül a sor. Igaz, hűtik a holttestet, de attól még fertőző anyagnak tekintendő. Ezt a holttestet kellene a törvény szerint a hozzátartozónak megmosdatni, és felöltöztetni. Úgy, hogy nagy eséllyel életében nem tett  még ilyet. Ennek technikája van, ha nem azt alkalmazzák akár kandi kamerás furcsaságok is történhetnek majdan egy-egy mosdatáskor.  Egy sír kiásása veszélyes üzem, érteni kell hozzá. Országunkban sok temetőben homokos a talaj, bármikor beomolhat. Ha hozzá nem értő, vagy netán kissé pityókás állapotú ássa, könnyen baj lehet belőle. Ugyanúgy érteni kell a koporsó leengedéséhez, és persze a hant elkészítéséhez is. Kihagytam a koporsó vállon történő szállítását a temetkezési helyre. Ami egy falusi temetőben nem nagy út, ha mondjuk egy nagyobb városét veszem, akkor nem árt előtte erőnléti edzést végezni, mert akor 1-2 kilométer is lehet az út, vállon a szeretett személy koporsójával. Persze ez sem biztos, mert mint megannyi törvénynél ennél az elgondolásnál sem lehet teljesen tisztán látni a dolgokat. Átadó konténerekről beszél a szociális parcellákban, amely elvileg azt jelentené, jelenthetné, hogy a holttestet addig a temetkezési vállalat szállítja, és onnantól kötelessége a hozzátartozóknak. Ugyanúgy az egész törvénytervezeten végig vonul, hogy a hozzátartozónak vállalnia kell, hogy..., vagy egy általa megkért személynek vállalnia kell... ÉN MEG AZT TUDOM, hogy egyetlen temetkezéssel összefüggő tevékenységet sem végezhet egyedül egy ember, mindenütt minimum ketten kell lenni. Van, mikor praktikusság az ok, van, amikor balesetvédelem. Ha valóban ez az elgondolás, hogy van a hozzátartozó, és mellette ott lesz egy hozzáértő is, akkor az egész másról sem fog szólni, legalábbis arról akart szólni: a megalázásról. De ha bejönne mégis valamilyen oknál fogva ez a rendelkezés, nem  csak a szegények megalázása, kirekesztése, kipellengérezése lesz az eredmény, hanem a Kormány ismét kinyit egy kiskaput a borravalók tárházába. Hisz, ha ott van mellettem egy hozzáértő, aki mindent tud, tudja hogy kell csinálni, egyes dolgokat meg is csinál inkább helyettem, másban meg aktívan segít, akkor bizony könnyen megnyílik az a kis sovány pénztárca is, és még az utolsót is belecsúsztatja a segítséget nyújtó zsebébe. Úgyhogy ez a megoldás nem igazán töltené be feladatát.

Semmivel sem drágább viszont a már említett megoldás, az alanyi jogon járó temetés, mely lényegesen humánusabb, hisz az mindenkinek jár, akár csóró az illető, akár a Mágnás Miska. Ő, pontosabban a családtagjai mondhatják ki, hogy mire tartanak igényt. Nyilván lesznek szegények, akik a pénzes temetést választják, és lesznek jobb anyagi körülmények között élők, akik úgy gondolják, nem attól szeretnek valakit, ha egy temetés milliókba kerül. De ezt mindenki saját maga dönthesse el, és ne a megkülönböztetés, kipellengérezés legyen a fő cél. Mert szegénység a politika miatt "létezik", ezért annak nincs joga ítélkezni felette.