"...akinek nincs semmije, az annyit is ér, azt gondolom. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom..."  Ismerős, ugye? Lehet, hogy ismerős, én most akkor sem konkrétan Lázár János 2011-es mondandójával akarok foglalkozni. Ezzel fölösleges, mert elmond mindent az "emberről". Én meg ezt gondolom, sőt tudom...

Sajnos jelenleg hazánkban, de az egész világon is - minden az anyagiak körül forog. Az a meghatározó, minden azért történik,  már-már csak érte élünk.

Ha valaki elszegényedik, az megbocsátható, érdeklődéssel szemléljük, mi történik vele, valódi idegenkedés nincs az illetővel kapcsolatban, mert ő megmutatta, hogy mégis volt valaki. Ha valaki alapból szegény, mert annak született, vagy szegénységből még lejjebb, a mélyszegénységbe került, ott már nagy a baj - gondoljuk - még annyi sütni valója sincs, hogy legalább kikászálódjon.

Mintha, az olyan könnyű lenne. Egy friss problémát mindig jóval könnyebb megoldani, mint azt, ami egy állapot, és lényegében a saját élet szempontjából természetesnek számít. Aki szegénynek születik, az lélekben is szegénnyé válik. Nem úgy, ahogy egyesek gondolják. Nem sivár lesz lelkileg, hanem egyszerűen tudja magáról, hogy szegény, elkönyveli, és hogy ezen változtatni lehet, lehetne, az számára hihetetlen, lehetetlennek tűnik.

És úgy Isten igazából nem is téved. 

Hogy lehet úgy kimászni a gödörből, hogy senki nem hisz benned, úgy, hogy egy nagy általánosságban leírt - selejt vagy? Hogy lehet úgy jobbá tenni a világot magad számára, hogy otthon nincs  semmi, ami megadná az alapot hozzá? Hogy lehet elhinni, hogy neked is jogod van a sikerhez, a tanuláshoz, az előre lépéshez, hogy nem csak stagnálás az osztályrészed, ha közben állandóan azt hallod, miért cigizik, ha szegény, miért vesz meg ezt, vagy azt, hogy van joga festeni a haját, mikor kajára is alig van, vagy miért vesz telefont magának, gyerekének, ha a pénztárcában csak apró csörög. Ne a tv-n gondolkodjon, hanem arról, hogy telepedjen át az ország másik felére, hogy stabil munkahelye lehessen! Meg képezze magát, hisz a tanulás jelentheti számára a jövőt...!

Nagy általánosságban az emberek úgy gondolják, hogy ha valaki szegény, akkor nyilván totál hülye is. Mert hogy értelmes ember akarja a jobbat, ők meg csak egyik napról a másikra élnek. Pedig lehetne másképp is. Szerintük.

Ha valaki nyomorban él, az valóban egyik napról másikra tengeti az életét. Ha a gyerek nyomorba születik, ő is nagy valószínűséggel ebben a közegben fogja életét folytatni. Akinek nincs, annak minden nap arról szól, hogy legyen mégis valami. Egyfajta stratégiai játék... Csak a kellemetlenebb fajtából.

Hogy legalább legyen a gyereknek ruhája, ha más nem, akkor használt, öröklött, de az után is utána kell menni. Ha nincs kaja, akkor azt is elő kell teremteni. Ki kell találni hogyan, és azt meg is kell valósítani. Minden, ahol csak egy picit is lépni akar előre egy igazi logikai játék. Mit csináljon, hogy csinálja, hogy jó legyen? Sokszor a logikával, az értelemmel abszolút ellentétben kénytelen lépni, ha azt akarja, hogy a napi gondjait megoldja. Ha nincs csak kétszáz forintja, és a gyereknek épp tea kéne, amihez a cukor már elfogyott, de neki mégis vennie kell, akkor nem fogja azt mondani, hogy nem tudom  megvenni, mert kevesebb a  pénzem. Csinál egy logikátlan lépést, amit csak az tud megmagyarázni, aki már megélte azt, hogy nincs, vagy nincs annyi. Vesz fél kiló porcukrot. Igaz, hogy majdnem elkölti az egész pénzét, és lényegesen értelmesebb lett volna elhalasztania a vásárlást, de így legalább van a házban teához való. Aztán - majd lesz valahogy. Így van ez mindennel.

Egész nap, egész héten, hónapban, évben - és egész életében sakkozik. Lép egyet, erre lép az élet is. Van, mikor ütik, és van, amikor ő üt, de a mattot általában nem ő adja. De az is lehet, hogy ez nem igaz, hisz minden gond, probléma ellenére, ami alatt mások - jobb sorsúak -  már régen összeroppantak volna, ő még mindig talpon van. Még, ha egy helyben áll is.

Úgyhogy kimondható: Ő legalább annyit ér, mint a szerencsésebbek. Sőt. Sokkal többet kell azért tennie, hogy egyáltalán megélhessen. Azért meg hogy kiemelkedjen, akár csak egy lépcsőfokot is lépjen, sokszorosát, mint a jobb sorsban élőknek.