Még 4 nap van hátra a 2016-os közfoglalkoztatási programból. Négy munkanap.

Ez persze nem zavar senkit, minden megy ugyanúgy, mint eddig, és természetesen, elvileg, senki nem tud semmit. 

Nem zavarja a Fentieket, hogy Te hetek óta rágod a körmöd, hogy mi a francot fogsz csinálni évek óta tartó közmunka után, ha már abból a rosszból sem jut Neked, és marad szimplán a segélyed, mert se munkahely, se olyan ember, aki fölvenne Téged. Nem zavar senkit, hogy már életkedved sincs, legszívesebben a föld alá kaparnád magad, csak már nyugalmad legyen ebből az egészből, és hogy ne legyél állandóan mindentudó, lekezelő okoskáék céltáblája. Csak az ál indok gyártás mindenütt.

Azért van ennyi szabad munkahely, mert hogy a közmunkások nem mozdulnak. Hogy a 230 ezer ember csak a könnyű pénzt várja, holott dolgozhatnának a 130 ezer meghirdetett álláshelyen. Apró kis szöszöcske csak a gépezetben, hogy jelenleg munka nélkül Magyarországon potom hatszázezren vannak.

Az is apró kavics, aprócska kavicsoska, de mégis döcög tőle  a magyarázat gépezet - hogyha átköltöznének a világ végére, képeznék magukat, egyáltalán tenni óhajtanának magukért, akkor nem így állnának.

Tenni csak úgy lehet, ha meg van az alap. Ha évek óta nincs egy normális állás - és nem az én hibámból, hanem a Kormányéból, akkor ne várják tőlem a megoldást. 

Nem én nem teremtettem munkát, hanem csak álfoglalkoztatást, közmunkát - hanem a Kormány.Ne kenjék rám a hibájukat, bűnüket.  Nem az van, hogy nem keresek munkát, hanem az van, hogy nincs. Sem itt, sem a környéken. Nem érek vele semmit, hogy tízezer munkanélkülire - közvetlen környék - képződik 500 vadi új munkahely, meg párat a régiek közül meghirdetnek hozzá. Nem az van, hogy nem akarnék munkát, akár az ország másik részén, de nincs módom innen elcsászkálni. Mert pénz is kell hozzá, meg lehetőség. És ha az ember már nem húszéves, akkor a családtagjai sem tinédzserek. Nagyon sok ember nem teheti meg, hogy magára hagyja idős családtagjait. Mert olyanok is vannak országunkban. És az elsődleges feladat velük szemben minket, állampolgárokat terhel. 

Nem az van, hogy az emberek, mi közmunkások nem akarnak, és nem is tudnak dolgozni, hanem az, hogy ahol tömegesen így munkálkodnak,közmunkásként - ott nincs semmi lehetőség.

Nyugat-Magyarországon is voltak közmunkások, ugyanolyan számmal, mint Keleten. Érdekes módon, amint képződtek a munkahelyek, a közfoglalkoztatottak eltűntek. Miért? Felszívódtak, elbújtak, vagy világgá mentek?

Ez utóbbiban még van is egy kis ráció, bár ahhoz is pénz kell. De nem, se el nem bújtak, se fel  szívódtak, egyszerűen munkába álltak. Mert volt hova. Nem mentek el Keletre munkát keresni, mert nem volt hová. De abban a pillanatban, mikor volt lehetőség, elhelyezkedtek, munkába álltak.

Hát itt a nyitja Kedves Kormány, mi is a  megoldás!

Nem okoskodások kellenek, meg az ellentétek szítása, nem arra kell koncentrálni, hogy egy 6-7 %-os réteget hogy járatunk le /összes valós munkahely nélküli/, kenjük a saját hibánkat, bűneinket az állampolgárokra, hanem végre meg kéne látni a fától az erdőt, és valóban a köz érdekében cselekedni, nem lavírozni, munkahelyet teremteni, és a vállalkozások fejlesztését támogatni!

Nem foglalkozik senki velünk, nem néznek semmibe. Senki nem mond semmit. Felröppentenek egy hírt a tervezett változtatásokról, de hogy mi lesz belőle, mit valósítanak meg belőle, az már nem tartozik ránk!

Az emberek felnőttek, előre terveznének! Mindenkinek meg van a magához való esze. Annyi mindenképp, hogy átlásson a szitán! 

Ha nem ismerik a holnapot, nem látják körvonalazódni, akkor hogy gondolkozzanak felelősségteljesen?

Ne másra mutogassatok, ideje lenne magatokba nézni!

Nézzétek végre felnőttnek az embereket! Mert akit gyerekként kezelnek, az gyerekként is viselkedik!