Anyósom jóval túl van a hetvenen, sok egészségügyi problémával küzd, van olyan, ami születése óta boldogítja, és van pár, ami ahhoz viszonyítva viszonylag új keletű. Hol a cukrával van gond, hol fullad a víztől, máskor meg a vérnyomása magasabb a kelleténél. Így aztán tökéletes alany az egészségügyi felméréseket végzőknek, és ennek következtében az cégek üzletkötőinek is. 

Eleinte még csak étrend kiegészítőket vásárolt. Kifejezetten egy cégnél. rengeteg pénzt szórt el minden hónapban olyan termékekre, amiknek nagy részét sohasem fogyasztotta, kész raktár van belőlük. Aztán, mikor egy kisebb összeghez jutott örökségként - onnantól áttért a műszaki dolgokra. Egy időben kedvelt időtöltése volt a tv-shop-ból rendelni. Aztán erről letett, jött helyette az a bizonyos svájci cég, illetve annak üzletkötője. A cég szlogenje: Az egészséges életért. Elvileg minőségi termékeket forgalmaz, én ezt nem is vitatom, de ahogy szerzik az ügyfeleket, annak módját már igen.

Jó ideje, mikor meghallom, hogy Henrietta /nevezzük így az üzletkötőt/  bejelentkezik anyósomnál, hogy aznap benézne hozzá, én már úgy érzem magam mint egy szurikáta, aki két lábra ágaskodva nézeget körbe - körbe, remélve, hogy felfedezi idejében a közelgő veszélyt. Bár ezzel nem érek semmit, hisz hiába érzékelem, hogy baj lesz, hiába figyelmeztetjük párommal közösen anyósomat, ha az üzletkötő simán két vállra dönti néhány jól irányzott mondattal, és már írhatja is a következő megrendelést.

Van már sima kávéfőzőnk, takarítógépünk, néhány edény, kapszulás kávéfőzőnk, ágymelegítőnk, masszírozónk, lámpánk, színterápiánk, légtisztítónk, és a legújabb szerzemény, a víztisztító... Valójában ezek közül napi rendszerességgel a presszó kávé főzőt használja, amit ajándékba kapott egy üzletkötői vacsora alkalmával, ami persze úgyszintén azért rendeztek, és azért hívták meg célirányosan a legjobb üzletfeleket,, hogy megpróbálkozzanak egy újabb háló kivetésével... De az, akkor - nem jött össze. Karácsony előtt nem volt keret....

Tudom, hogy próbálták már rendeletekkel szabályok közé szorítani ezt a termékbemutatós világot, de valahogy sikerül a cégeknek, és képviselőiknek simán átlépni ezeken. Már elvileg nem rendezhetnek üzleti vacsorát termékbemutatóval. De azt senki nem tilthatja meg, hogy az üzletkötő a sok vásárlás jutalmául meghívja kedvenc ügyfeleit, akik egy véletlenül elejtett új termékre vonatkozó megjegyzések hallatán már saját maguk követelik, hogy rendelhessék is meg azonnal azt...Azt sem tilthatja meg senki, hogy a személyes üzletkötője 2-4 hetenként felkeresse, és végignézze a lakásban található saját márkás termékeket, kell-e valamelyikhez valami alkatrész, vagy kiegészítő. Amúgy is lényeges a kapcsolattartás, hisz vannak olyan termékek, amik csak saját "anyaggal" működnek,  ilyen a kapszulás kávéfőző is, ami - lehet hogy csak egyéni vélemény - még ötszáz forintot sem ér, nem hogy az eredeti értékét. Ráadásul csak saját kapszulával működik, és az abból készült kortyolgatni való mindenre hasonlít, csak egy jó kávéra nem. Persze ízlések és pofonok különböznek. Amúgy van még egy gond vele, olyan a hangja, mintha egy tank közeledne. Reggel biztos, hogy nem kapcsolnám be.

De nekem nem is a termékekkel van igazán bajom, hanem a módszerrel. Azzal a szemtelenséggel, ahogy, amilyen módon sózzák rá a termékeket a nagyrészt nyugdíjas üzletfelekre. Anyósom,mint írtam cukorbeteg is, időskori. Így aztán elég tájékozott a témában, mégsem vette észre egyből a tódítást, amivel Henrietta előhozakodott. Pont nálunk volt a kislány, talán épp a víztisztító-ügyben, felvezette a pár nappal későbbi ajánlatát, és beszélgetett erről-arról, látszólag kötetlenül anyóssal. Feljött a Bioptron-lámpa is, ami szerintem az egyetlen olyan termékük, amiben tényleg van viszonylag egyedi fantázia, természetesen nem minden bajra, de egyes területeken valóban hatásos. Na de, amit a kiscsaj mondott, már kiverte a biztosítékot. Anyósom elkezdett panaszkodni össze-vissza ugráló cukorszintjére, erre Henriettának felcsillant a szeme, és határozottan állította, használja a lámpát a hasnyálmirigy területére x - színnel, biztos a hatás, hisz ő is cukorbeteg volt, és ettől gyógyult meg. De ugyanezt eljátszotta már - csak nyilván elfelejtkezett róla, vagy már nem tudta, hogy hol adott elő hasonló produkciót epebántalmakkal kapcsolatban is. Igazság szerint Henriettának már minden olyan baja volt, ami egyébként ügyfeleit életük során megtámadta, de ő abból természetesen mindannyiszor ki is gyógyult, hisz rendelkezésére állnak olyan egészségmegőrző, és gyógyító termékek, amik elengedhetetlenek egy tudatos, egészséges életmódot élő számára. 

"Történt pedig egy vasárnap, hogy a fent írt" Henrietta  egy közös ebédre invitálta kedvenc ügyfeleit, és természetesen közéjük tartozott anyóspajtás is, egy legszorgalmasabb megrendelőjeként. Már vagy két nappal előtte tudtuk a hírt, próbáltam felkészíteni az esetlegesen előforduló helyzetekre, és reménykedtem, reménykedtem. Hátha, most sikerül. Ugyan olyan még nem volt, mert hiába az útmutatás, meg a régi vásárlások eredményének részletes kiértékelése - eddig még mindig Henrietta győzött magasan, nagyon magasan,a lekörözők vigyorával integetve felénk...:)  Még az ebéd helyszínére is elkísértem, és útközben is lazán az üzletkötők módszereiről tárgyaltunk, úgy nézett ki, minden rendben, fél úton azt bizonygatta, hogy ő ugyan most nem vásárol semmit, mert nincs is pénze, meg amúgy sincs semmi értelme, úgysem használja a kacatokat. Kissé megnyugodva hagytam bemenni a nagy üvegajtón, de utólag már tudom - inkább útját kellett volna állnom... :)

Estefelé érkezhetett haza, legalábbis akkor hívott fel. Gondolom, egy ideig azon morfondírozhatott, hogy hogyan adagolja a nagy hírt. Általában, mire hazaér, addigra átlátja a helyzetet, olyankor már a mentségeket, magyarázatokat keresi. Mondta, hogy ne szóljak  a fiának egyelőre, de vásárolt valamit. Ugyan van neki már egy víztisztítója, ám az már régi, meg szűrő is kellene bele, az is sok pénz. Nem éri meg, inkább vett egy újat.

És, hogy teljes legyen az öröm az ürömben, még ajándékot is kapott.Ami persze nem teljesen ajándék, de mivel megrendelte a víztisztítót, ezért szuper olcsón hozzájuthatott egy vákumszivatttyúhoz, és három  tárolóedényhez.Így összesen csak négyszázezret kell leperkálnia, amúgy a tisztító, és a vákumozó jóval négyszáz felett lenne, kész főnyeremény... Elmondta, hogy az ebéd alkalmával Henriett bemutatta milyen szennyezett  a csapvíz, különböző kütyük segítségével. Ugyan fogalma sincs, hogy mit csinált, de látszott, hogy nagyon koszos, nagyon barna lett, viszont a tisztított víz, az ugyanolyan tiszta is maradt. Kell majd hozzá valami por is, mert annyira kitisztítja a vizet, hogy vissza kell pótolni az ásványi anyagokat, meg meg időnként a szűrőt is cserélni kell. Nem telt el két hét, már be is lett szerelve az új szerkezet, azóta anyós a napi másfél liter vízadagjának kb. felét használja onnan, de jó esetben talán napi egy litert. Ez, ha ásványvíz költségével számolunk évi kb. 30-35 ezer forintot tenne ki, tehát kb. 12 év alatt térülne meg a befektetés. Legalábbis akkor, ha közben nem lenne semmi fenntartási költsége, ami a szűrőcserék, meg a kiegészítő sókeverék miatt évi 50-60 ezer forint is lehet. Úgyhogy ez egy olyan beruházás, ami soha az életben nem térül meg egy idős embernek, még napi 2 liter  fogyasztása esetén sem. Ha pedig túl sok vizet használ, akkor a szűrők szennyeződnek gyorsabban, idő előtti csere is szükséges lehet. Persze, itt extrém nagy vízfogyasztásra gondolok. Szomszédok, rokonok, ismerősök ellátása. Mindegy, ott van a szuper olcsón vett vákumozó, amit eddig egyszer használt, mert túl nagy helyet foglal az ő viszonylag kicsi hűtőjében, amúgy sem szeret eltárolgatni semmit, a friss ételt szereti. Egy szó mint száz, szuper jól járt, és mi is szuper jól jártunk. Ugyanis naponta átlag egy alkalommal meghallgathatjuk arról a magyarázatát, hogy igaz, hogy drága volt, meg a sót  sem használja a vízhez - de persze mindig kötelességtudóan megveszi, mikor rá tukmálják - de mégis csak jó, hogy van, mert sokkal jobb Ízű, mint a csapvíz. Nem baj, hogy drága volt, hisz neki kellett azt kifizetni, és  ő már nem bírja hazacipelni az ásványvizet... /három bolt van csak a lakás alatt...., a negyedik 100 méterre/ Meg végül is a vákumozó is jó, igaz, hogy arra nem használja, de beletenni gyümölcsöt nagyon jó, mert tiszta hideg az edény, és biztos, az is hűti. Meg olyan szép. És jó nehéz is... Ja, és nem igaz, hogy nyálkásodik belül, mert amiről azt írták, az biztos már régi volt, de ez új fajta készülék, és mindezt olyan elánnal hangoztatja, mintha minimum a személyiségi jogait tépáztam volna meg...

Karácsonykor is jelentkezett kedvenc üzletkötőnk, és hozott egy kütyüt, egy több színben játszó kúp szerű valamit, ami talán karácsonyfának nevezhető ki, elemmel működik, és lehet az értéke elemmel együtt kb. egy százas. Ajándékként karácsonyra a legjobb ügyfeleknek. Persze nem felejtett el néhány ajánlatot is tenni, mivel tudomására jutott, hogy tönkrement a régi vérnyomásmérő, meg kapszulát is tud hozni most a kávéfőzőbe darabonként potom 100 Ft-os áron, ja, és van egy újfajta krém, ami csúcs szuper, teljesen megfiatalítja a bőrt, ő is ezt használja...

Aztán jelentkezett január elején is, nézzen be anyós a nemrég átadott központba, ott még nem járt, nagyon szép az épület, szívesen látja. Ez a látogatás végül is dugába dőlt, hála a magasságosnak, csúszósak voltak piszkosul az utak, úgyhogy röptében visszamondtuk a találkát, semmi meggyőzés nem kellett. Ha ez nem jött volna össze, száz százalék, hogy kötelesség szerűen megjelenik, hisz ez a korosztály arról híres, hogy azt hiszik, mindent úgy kell tenni, ahogy a tőlük - vélt - okosabbak mondják. Főleg, ha az nem a családba tartozik. 

Jövő hét közepére megint hívta  anyukát Heni a központba. Szerencsére én vettem fel a telefont, de most nem hiszem, hogy átadom az üzenetet. Nincs szükségünk a legújabb, legtökéletesebb, csúcsmodell takarítógépükre, sem a modern edénykészletükre, sem az ultrahangos ránctalanítóra, sem az órára, sem késre, sem a porszívójukra! Ha majd kell valami, akkor szólunk, de velünk tárgyaljon Heni, ne anyóssal! Ő a leggyengébb láncszem... Vagy pedig majd szépen, hármasban elsétálunk hozzá...
Ha már verseny/a pénzért/, legyen fair...

/Zárójelben jegyzem meg, hogy mi legalább jól jártunk, hisz egy ismerősöm még aznap elállt a vásárlástól, amikor elvileg megrendelte, ettől függetlenül a szerződés értékének kb. a negyedért követelték tőle elállási díjként. Se termék, se pénz. És mindez csak azért, mert végig hallgatott az illető egy kb. 2 órás agymosást, amiről hazaérkezve már észbe is kapott, és azonnal - szerinte legalábbis - semmissé is tette a szerződést...Amitől elvileg még a cég szerint is - elállhat... /