Van egy kis képzelőerőd? És egy parányit érdekel is a téma? Mindegy, miért - előítéleteid vannak velük szemben, vagy épp az ellenkezője, tudod, hogy milyen az életük - nem árt elgondolkodni rajta, mi mindenen megy át egy közmunkás, míg  letelik a szerződése. Csak így értheted meg a problémát.

Hogy egyszerűbb legyen a helyzet, vegyünk egy példát. Miklós majd három éve közmunkás, kisebb megszakításokkal. Van ugyan szakmája, de olyan régen dolgozott benne, és felette is már jócskán eljárt az idő, nincs esélye annak, hogy más, normál fizetséggel járó munkát szerezzen magának. Kénytelen megelégedni a jelenlegivel.

Ő a szerencsésebbek közül való, nem kell az utcán mászkálnia, egy iskolában takarít. 

Első nap körbevitték a területen, nagyjából megmutattak mindent - pár dologról azért nem beszéltek, apránként kellett az infokat felszednie magára. Ezzel nincs is gond, a legtöbb munkahelyen ez a rendszer. /pontosabban ezzel is gond van, mert egy normál helyen van olyan, hogy betanulási idő. Ez az időszak arra jó, hogy a dolgozó megkapja a kellő információkat a feladatok elvégzéséhez. Elvégre egy új munkavállalótól nem várható el, hogy egyből tökéletesen végezze feladatát, pont olyan szinten, mint a már évek óta ott dolgozók. Egy ismeretlen helyen mindenki bizonytalanul mozog, az elvégzendő feladatokat először agyban rendszerezni kell, eltelik pár nap, míg kialakul egy munkamenet, tudja, mit miért, és hogyan fog csinálni, nem kell félóránként leállnia, hogy na, most mihez kezdjen, hozza a szükséges anyagot vagy sem, melyik termet vegye előre, melyiket csinálja utólag. 

Elkezd dolgozni. Egy iskola olyan üzem, ahol mindig történik valami, mindig ott felejtenek valamit. Szinte minden osztályteremben van ez-az a padban. Van úgy, hogy már használhatatlan tárgyakat hagynak ott, de van, mikor a feledékenység az úr, és kabáttól kezdve, zoknin keresztül, a mobiltelefonon át, egészen a tornacuccig lézeng valami a padokban. Tudni kell, hogy egy intézményi takarító - főleg, ha közalkalmazott - erkölcsi bizonyítvány benyújtása után kerülhet csak ebbe a pozícióba. Ilyen kitétel a közmunkásoknál nincs. Mivel a foglalkoztatási központban nincs nyilvántartva az előélet, lényegében bárki bekerülhet az iskolába, bármilyen előélettel. Lehet, hogy ez a tény is oka, de inkább csak az előítélet - Már a harmadik napon megkapta a portástól. No nem dicséretet. Olyan nekik nem jár. Mivel egy gyerkőc a melegítőfelsőjét kereste, Miklós benézett a kérdéses teremben, végigjárta a padokat, még a szekrényeket is megnézte, nem tudták e bele a kölkök a ruhadarabot, nem volt sehol. Jelezte a portán. Na, portásunk sem volt rest, ő meg mondta Miklósunknak, hogy ok. de ne csodálkozzon, ha másnap majd keresni fogja a szülő. Na most, ilyen sokszor előfordul. A gyerek elhagyja valahol a dolgait, de utólag már fogalma sincs hogy hol. Mond valamit a szülőnek, ami alapján aztán elkezd majd "keresődni" az adott tárgy. Kapásból azt feltételezni valakiről, hogy pont arra a felsőre van szüksége, amit egy 10 éves gyerek elhagy - elég merész gondolat. De még, ha feltételezzük, akkor sem illik kimondani, ismételni pedig éppen nem. Mert emberkénk ezt nem csak négyszemközt közölte Miklóssal, hanem még kétszer megismételt, akkor már kollégái előtt. És hab a tortán, hogy mikor bebizonyosodott a közmunkás igaza, a portás nem tudott ember maradni a talpán. Annyit nem volt képes mondani, hogy elnézést, hülye voltam, tévedtem. Ha veled történik meg, milyen szájízzel mennél ezek után dolgozni? És ez az első hét volt az egy éves szerződésből.Ez volt az első megaláztatás.

Vagy ott van az az eset, amikor a munkaidő kitöltésébe üti bele a helyi kiskirály az orrát. Emberünknél az a szokás, hogy a géptermek kulcsait a portástól veszik fel, és oda is adják le. Mindenki akkor adja le a kulcsot amikor akarja, - nyilván munkaidő vége előtt, és a munka elvégzése után. Miklós nem szereti magával hordozni a kulcsokat, fél, hogy elhagyja valamelyik, kiesik a zsebéből netán. Ezért mikor végez az öt kulcsos teremmel, viszi is a portára, hogy nehogy gond legyen. Egyik ilyen alkalommal jelezte neki a portás, hogy nem ártana, ha ez távozáskor történne meg, mert hogy ez itt így szokás. Nem kötelezi rá, csak ajánlja neki. Merthogy az ő logikája szerint ebből tudhatná, - ez persze csak szerinte van így - hogy a takarító végig munkaterületén van, és végig azzal a tevékenységgel foglalkozik, amivel megbízták. Megaláztatásból íme a második.

Mindjárt egy éve dolgozik közmunkásunk az általános iskolában, pontosan, szépen, gondosan végzi munkáját, semmi panasz rá. De dicséret sem. Egyetlen egyszer nem mondta még a főnöke, hogy ok a rend, meg van elégedve a munkájával. Ahhoz, hogy az ember jól érezze magát egy helyen - függetlenül attól, hogy család, baráti kör, vagy munkahelyről van szó - fontosak a visszajelzések. Fontos, hogy tudjam, mit csináltam jól, és mit nem. Mert ebből tudom leszűrni magamnak, hogy min kell változtatni, és mi mehet a régiben. Meg aztán azért is lényeges, hogy néha megveregessék az ember hátát, mert ezzel érzi oda tartozónak magát, és tudja belőle, hogy elfogadják. Na...hát a közmunkásoknál ilyen nincs. Mindenkihez tartozik, és valójában sehová sem. Neked ez milyen érzés lenne?

Aztán ott a szabadságolás. Törvény van rá, hogy a dolgozó bizonyos mennyiségű szabadságot akkor vehet ki, ha neki épp szüksége van rá. Mégpedig egy részét egybefüggően. De nem mindegy, hol dolgozol. Mert igaz, hogy más kérdésben nem kezelik egyformán a közfoglalkoztatottat az iskolában dolgozó közalkalmazottakkal, ebben a kérdésben viszont simán egy kalap alá veszik őket. Teljes 20 nap szabadságát - ami már eleve jó pár nappal kevesebb, mint egy normál munkavállalóé, pedig ő is elfárad, neki is fáj néha a dereka, és jó lenne kicsit hosszabban pihenni a fiáéknál is -  az iskolai szünetekben adták ki. Olyannyira, hogy az utolsó két hónapra már semmi sem jutott, ami azt jelenti, hogy a 2017-es szabadságát is kiadták 2016-ban. Bármi történik, ő már egy órára nem tud elmenni. Valójában arról sem kérdezték meg, hogy nyáron mikor lenne jó számára a szabadság. Az  volt a lényeg, hogy mindig legyen bent takarító az iskolában. Hogy a takarítóknak mi a lényeg,, az magasról ejtendő...Nincs ezzel semmi, ha egy alkalmazottról beszélünk. Ő saját maga választja, hova adja be a jelentkezését, tudja, hogy egy iskolai munka mivel jár. De egy közfoglalkoztatott nem saját maga választ, hanem a feje felett beszélnek el állandóan. Ráadásul a kevesebb szabadságnál jobban zokon esik, ha teljesen a munkáltató osztja be. Vagy szerinted ez így ok?

Aztán ott van az a probléma, hogy mi van, ha beteg lesz. Volt már beteg Miklósunk, ennyi idő alatt hogyne lett volna. Az ő esetében a fertőzésveszély mindennapos. Hisz a szemétben turkál. Ilyenkor végig kell gondolnia az alábbiakat. Ha elmegy táppénzre, akkor fizetésének a 60 %-át kapja, ami enyhén szólva kevéske. Ráadásul, amikor számfejtik a havi fizetését, a táppénz összege nem lesz a számlán, majd csak a következő hónapban. Hogy miért, ne kérdezd. Így van, és kész. Ha akár csak 1 hétig is van betegszabadságon, már annyira kipurcantja a családi kasszát, hogy meg sem fordul a fejében, hogy ő otthon is maradhasson. Meg aztán saját magával tolna ki. Hisz olyankor helyettesítik, de persze nem külön helyettesítő, hanem az egyik takarító az iskolából, mégpedig saját területe mellett elvégezve a munkát. És hát mit csinálhat, ha nem akar megőrülni a helyettesítő? Saját területén amennyire csak tud rendet tart, aki meg beteg - azén azt végzi el, ami elengedhetetlen. Ebbe max. belefér a szemetesek ürítése, a folyosó felseprése, esetleg néha a felmosása is. Ezen kívül szinte semmi más. Ha a WC-ben valami extra történik, akkor talán még az. Egy szónak is száz a vége, egy hét alatt olyan fejetlenség alakulhat ki Mikifi területén, hogy újabb egy hét kell annak helyrehozására. Úgyhogy több okból kifolyólag is úgy dönt rosszul lét esetén, hogy inkább a munka, mint az otthoni gyógyulgatás. És ő még jól is jár, mert legalább táppénzre mehet. Sok helyen viszont a betegeknek azt a tájékoztatást adják, hogy nem jár táppénz. És miért? Mert ilyenkor, míg közmunkásunk betegszabadságon van - nem jár támogatás az önkormányzatoknak, vagyis azt az összeget vissza kell utalni. És mivel ez macerás dolog, egyszerűbb legalul kezelni a problémát - nem engedik táppénzre a közfoglalkoztatottat. Kifejezetten kellemes helyzet. Nem?

Aztán Miklósunk megkapja fizetését. A jelenlegi 54 ezer forintból is elég sokat tesz ki egy folyószámla fenntartása.Havi - akár 2 ezer forintot is kitehet az összeg. Akkoriban még rosszabb volt a helyzet, amikor minden héten utaltak. Hisz ilyen is volt. Négyszeri utalás, négyszeri felvét. Szuper jól járt a közfoglalkoztatott. Főleg, hogy akkoriban a legtöbb közmunkást 4 órában dolgoztatták, tehát a bank által levont összeg jó pár százalékát tette ki a fizetésnek. Mégis, a legtöbb helyen nincs arra lehetőség, hogy készpénzben utaljanak. Pontosabban fizessenek. Holott jogszabály írja elő, hogy a dolgozó óhajának-sóhajának megfelelő módon kell fizetni. De hát, közmunkásként ne ugráljon az ember...

Ugyan vegyszerekkel dolgozik, védőruhát nem kap. Saját ruháit koptatja a köz szolgálatában. De ne panaszkodjék, mert az iskolában dolgozó udvarosok sem kapnak munkavédelmi öltözetet, holott ők szerszámokkal, gépekkel dolgoznak rendszeresen. Minek az? Hisz pénzbe kerülne... A munkaügyi felügyelet miért nem ellenőrzi a közfoglalkoztatottak esetében a munkavédelmi, és a balesetvédelmi törvények betartását? Hidegben miért adnak meleg teát? Miért nem adnak meleg ruhát? Melegben miért nem adnak egy nyomorult sapkát, meg hideg vizet? Miért pénz pár ezer forint egy közmunkásra számítva, amikor a program miatt nyernek ezek a munkáltatók súlyos százezreket ezeken az embereken? Legalább ennyit invesztáljanak rájuk! 

De mint jeleztem, ez a helyzet, amiben Miklós tevékenykedik - még a jobbak közül való. Aki utcán dolgozik, vagy mondjuk az erdőben, egy nyomorult illemhelyre nem tud bejutni. Nem tud tisztálkodni, megmosni a kezét étkezés előtt, pedig a keze koszos, hisz a koszt szedi össze UTÁNUNK! Élelmét állva kénytelen elfogyasztani, ha leül, akkor főokosék már zsörtölődnek, hogy már megint tunyulnak a közmunkások... Ha bemegy valahova wc-re, előtte le kell vetnie mellényét, hogy ne tudják róla hová tartozik, mert könnyen megkapja, hogy kívül tágasabb... Nap mint nap szembesülnek a lenézéssel, az átnézéssel....És mindezért, sőt sokkal többért, hisz ez csak a jéghegy csúcsa - kemény 54 ezer forinttal kiszúrják a szemüket.

Úgyhogy tessék csak okoskodni, fújni a demagóg dumát, hogy a közmunkás lusta meg hülye, élhetetlen... Majd na egyszer véletlenül köztük találja magát, akkor érti meg, és érzi a saját bőrén, hogy mi mindennel terhelik a vállukat.  Annak a 80 százaléknak, akik rendesen végzik munkájukat. És ez azért nem is olyan rossz - a fenti körülményekhez képest. Nem? Sokan ennyi pénzért fel sem kelnének, őket meg munkaképes életük 1/40 részét töltik jobbágyként évente.

Ezt egy normál, összetartó  társadalomban nem lehetne megtenni SENKIVEL.Semmiféle összeeszkábált magyarázattal!