2015. decembere óta csökken a szegénység Magyarországon. Hogy miért ilyen sarkosan? Pont ez a hónap volt a fordulópont? Egyszerű a magyarázat: megváltoztatták a számítási módszert. Más számítási modellt használ a KSH, természetesen nem olyat, amivel jobban belekaparnának a témába, hanem amelyik a szőnyeg alá söpri a gondokat.

Hol is tartunk most?  A KSH kiadta decemberben a mérési eredményeket, mely alapján kimondható, hogy országunkban nőtt az életszínvonal. Hozzátartozik a tényekhez, hogy - mivel egyes rétegek életkörülményei valóban jelentősen változtak, ez bizony húzóerő lehet. Ha valakiknél évi szinten több száz milliós a növekedés, vagy akár csak több százezres, már az is nagyban ellensúlyozza a havi 50-70-100 ezer forintból tengődő családokat.

A ország vezetése még más szemszögből nézte a szegénységet 2012-ben. Akkoriban még elismerte, hogy igenis van szegénység,nyomor országunkban, és egy normális társadalom - ilyen esetben nem a homokba dugja a fejét, hanem próbál tenni, valami kézzel foghatót.

De aztán fordult a kocka, elteltek évek, és mivel a minimum stagnálás nem tett volna jót a Kormány megítélésének, változtatni kellett a helyzeten. És mi a legegyszerűbb változtatás, ami szinte semmibe nem kerül? Hát, ha űgy csűrjük-csavarjuk a számokat, hogy nekünk jó legyen. Nekik jó legyen.

Így aztán már miniszterelnökünk joggal jelenthette ki, hisz a számok is bizonyítják, hogy nem nőtt a szegénység, hisz több pénze van az embereknek, mint eddig bármikor - el kell fogadnunk a statisztikai tényt. El kell fogadnunk, hogy a statisztika jobban dolgozik. Legalábbis fentről nézve.

Arról már beszéltünk, hogy hogy áll a kérdéshez a magas politika. De mi a véleménye az embereknek? Tudnak-e arról, hogy sok embernek még egy átlagoska életszínvonal sem adatik meg? Tudják-e azt, hogy sok gyerek nem hogy reggelit nem eszik, uzsonnát sem tud vinni magának az iskolába? Hogy vacsora is szűkös sok helyen, és ha a szülők maximális erőbedobással is próbálják megoldani nyomorult helyzetüket, akkor sem jut az asztalra létfontosságú zöldség, gyümölcs, értékes hús. Nincs új ruha, nincs könyv, számítógép, egy nyaralás, vagy kirándulás csak álom. 

Ugyanakkor persze fentről volt olyan politikus, aki ki merte mondani, hogyha egy gyermek nem visz uzsonnát az iskolába, az sokszor csak egy életstílust feltételez. Igen,ilyen is van. Van olyan, hogy a szülő italozik, hogy nem a gyermek jóléte az első, hogy kiüti magát - addig se kelljen gondolkodni, hogy a gyermek nem csak a nyomor miatt szenved, hanem azért is, mert nem kap elég odafigyelést. De a nagy többség, ahol nincs uzsonna, ott bizony csak egyszerűen a nyomor az úr. Örülnek, ha a vacsorát tudják biztosítani a gyerkőcnek, gyerkőcöknek, hogy korgó gyomorral ne feküdjenek le.

Nézzük, mennyiből élnek ma emberek Magyarországon? 

Az első stáció, a legalja, az a bizonyos FHT,- ami jelenleg, és már jó ideje 22.800 Ft. Ezt anno a FIDESZ-Kormány vezette be, mondván, hogy a segély összege túl magas, nem ösztönzi a munkában való elhelyezkedést. Egyébként nagyjából ugyanerre az időre tehető, amikor törvénybe hozták: Évi 1 hónap, pontosabban 30 nap bejelentett munkával kell rendelkezni ahhoz, hogy valaki erre a horribilis összegre jogosult legyen. És ha meg van a 30 nap, akkor a fent maradó időben jogosult emberként az ellátásra. Ez amúgy már abban az időben sem volt igaz, - mármint, hogy akár közmunkában is ledolgozható az egy  hónap - illetve csak félig. A legritkább eset volt, hogy ennyi időre kötöttek volna szerződést az emberekkel. Már eleinte is a 2-5 hónap volt az általános. Ekkoriban vitték le a közmunkabért is, először még csak az akkori, 28500 Ft-os segélyt megközelítve 34 ezer forintra - ami tulajdonképpen, mivel ez 4 órás pénz volt, a mostanitól jóval magasabb összeg volt - aztán meg radikálisan nyúltak a témához, és 47 ezer lett a nettó közfoglalkoztatotti bér. Rezgett a léc, nyilvánvaló volt, hogy ez már túl sok, pontosabban túl kevés a megélhetéshez, ezért aztán meg kellett magyarázni. Több oldalról is próbálták okítani az embereket ebben a témában, alapvetően  nem sok sikerrel. Aki volt már szegény, megélt ezt-azt az életében, vagy legalább a környezetében látott nyomort, az tudja, hogy amit akkoriban állított a kormánypropaganda, az lényegében szemenszedett hazugság.

 Meg aztán, a Kormány fő-fő-szociológusa is megmondta a tutit, hogyha egy szülő nem iszik, nem lumpol, akkor nem fordulhat elő, hogy egy gyerek éhezik. Nyilván, nem hallott még arról, hogy az éhezés nem konkrétan azt jelenti, hogy a gyermek még egy kis szikkadt zsíros kenyeret sem kap vacsorára. Ennyi, nagy valószínűséggel szinte mindenhol jut. Viszont van az a fajta éhezés is, amikor van a pocakban valami, csak éppen nem az, amire a szervezetnek a legfőbb szüksége van, ami az egészséges fejlődéshez elengedhetetlen. De hát, egy szociológus nem érthet mindenhez...

Mire elég ma Magyarországon a foglalkoztatást helyettesítő támogatás 22.800 Ft-os összege? Ha egyedül van emberként, akkor konkrétan a halálra. Hisz sem lakást fenntartani, sem élelmet vásárolni nem elég. Pontosabban, ez utóbbit még valamilyen szinten összehozza belőle, de akkor már semmi másra nem telik. Választhat, vagy eszik, vagy lakik. Ha nincs mellette senki, akkor kilátástalan a sorsa. Ha van valakije, akkor sem sokkal rózsásabb a helyzet, hisz a másik már nem kaphat segélyt, mivel két családtagnak már nem jár. Mert, ugye oly ritkán fordul elő, hogy egyiknek sincs munkája...S ha igen, akkor nyilván csak nemtörődömségből. Szóval, ha ilyen helyzet adódik, akkor mit csinálhat a szegény? Kiskapuzik. Nyilatkozat arról, hogy külön háztartást vezetnek, és akkor már meg is nyílik a remény legalább a másik ellátásra.

Következő stáció, a minimálnyugdíj, ami jelenleg 28.500 Ft. nagyjából ugyanarra elég, mint az FHT. Még kimondani is szégyen, hogy emberek több évtizedes munka után kaphatnak ennyit a kezükbe. Egy idős ember már kisebb eséllyel talál magának kiegészítési lehetőséget, ha nincs segítő család, akkor rövidesen leépül, és hitét veszti mindenben. Már pedig, akinek kevés pénze van nyugdíjas korára, ott nagy az esély, hogy a gyereke sem milliomos, esetleg több gyermekes, aki nem tud egy fillérrel sem hozzájárulni az idős szülő támogatásához. Ilyenkor aztán jöhet a mentő lehetőség, valamelyik idős otthon - persze nem a flancos magán, hanem az állami - vagy a hajléktalanság, mint utolsó megoldás.

Aztán ott vannak a következő lépcsőfokon a dolgozó emberek. A FIDESZ oldaláról nézve ez úgy működik, hogy nőtt a dolgozók száma, sok ember már nem segélyen él, hanem fizetést kap, ha közmunkában is, ezért evidens, hogy akinek nem havi 22.800 Ft-ja jut megélhetésre, - hanem akkoriban még 52, ma már 54! /. az anyagilag kimászott a kátyúból, rózsásabban láthatja a világot. De nézzük meg vázlatosan, mire elég a közfoglalkoztatotti bér: Az pont annyi, amennyiben egy ember kifizetheti lakhatását, akár albérlet, akár bérlakás, akár saját háza van. Minden számlát befizethet, ha alapjáraton él. Nem lesz elmaradása, nem kell izgulnia, hogy mi lesz holnap, ha jön az EON lekapcsolni az áramot. Feltéve, ha úgy dönt, hogy nem eszik. Ha elköveti azt a bohóságot, hogy néha szájába vesz egy-egy falatot, nagy az esély, hogy rövidesen az utcára kerül ilyen-olyan oknál fogva. Egy esetben nem, ha aki vele él vagy segélyen van, vagy más ellátást kap, esetleg dolgozik valahol Ilyenkor már a két pénz együtt egy minimális biztonságot ad, és élelemre is futja. Persze nincs egészséges táplálkozás, nincs gyógyszer, ruházkodás, félretett pénzről nem is álmodhatnak, de már valahol felcsillan a remény, hogy talán, egyszer, ha lesz rendes munka, akkor kilábalhatnak a trutyiból. Persze, ahhoz kéne ruha, buszbérlet, telefon, net, és még sorolhatnám. Néha nem ártana fodrászhoz eljutni, megcsinálni a hiányos fogazatot, és a többi, amire ennyi pénzből remény sincs. 

Persze, ha gyerek is van, akkor mindjárt más a helyzet. A nagy családsegítés közepette a többgyermekes szegény családok nem hogy jobb helyzetbe kerültek volna, hanem megnyílt előttük az út a fokozatos elszegényedéshez. Kis falvakban, keleti, északi tájakon teljesen mást lát az ember, mint a fene nagy fejlődés.

Vannak családok, ahol egy főre 500 Ft-nál kevesebb jut. Sőt, a riportban szereplő család még egész jó helyzetben is van - nevetséges ezt kimondani - de van olyan, és nem is elvétve, ahol két emberre jut ennyi pénz. Ne jöjjön nekem senki azzal, hogy ők tehetnek róla, tessék dolgozni, tessék költözni, tessék változtatni. Én azt mondom, tessék beleélni magát a helyzetükbe, tessék az ő fejükkel gondolkozni. Ők is értelmes emberek, tudják, hogy mi lehetne az a lépés, amivel változtathatnának. De ha az embernek nincs pénze,nincs egy fillérnyi tartaléka sem, akkor ezt a lépést nem lehet megtenni. Ugyanis Kedves okos tanácsokat osztogató Barátaim, minden nagy lépéshez pénzre van szükség. Normál szinten nézve akár nem is sokra, de ezen a szinten még 2-3 ezer forint is majd egy heti élelmet taksál. Ezek után jöjjenek a jó tanácsok, hogy hogyan tovább?!

Ha valaki nem tudja elképzelni, hogy mondjuk egy közmunkásbér, vagy két segély mire való, mit lehet belőle kezdeni, megnézhető egy fejtágító ebben a témában. Egyszerű pedig kiötölni, bele kell gondolni, hogyha lemegy Ön a sarki boltba, egy alap járaton történő bevásárlást mennyiből tud összehoz. Tej, kenyér, esetleg egy kis felvágott. És akkor még nincs sem délre, sem estére az asztalon egy fikarcnyi morzsa sem...Ugyan mégis miből lenne erő akarni a változást? Akkor, mikor már az ember belefásult az egészbe, és csak azt várja,hogy ez a nap is végre elmúljon, aztán remélhetőleg - holnap is lesz valami.

Aztán persze ott vannak a minimálbéres családok, akik már legalább oda eljutottak, hogy nem kell aggódniuk a számlák kifizetése miatt, és az alapvető megélhetésük is biztosított. De még a mostani, emelt minimálbér sem elég arra, hogy emberi körülményt biztosítsanak saját maguknak, és családjuknak. Meg kell gondolni, mire adhatnak ki pénzt. Még a primőröket nem engedhetik meg maguknak, vitamint csak akkor szednek, ha betegség közelít, vagy konkrétan betegséggel küzdenek. Egy minimálbéres, ha komolyan lebetegszik, és hosszan, biztos az elszegényedés, hisz nekik sincs, nem lehet tartalékuk. Ennyi pénzből csal eléldegélni lehet, de komolyabb problémákra felkészülni nem. Nyaralásra, tartalmas kikapcsolódásra sem telik. Új ruha csak nagy ritkán, de inkább a kilós boltok a népszerűek számukra. A gyerek már továbbtanulhat, de ez csak akkor jön össze, ha a szülő minden garast a fogához ver, és magára szinte semmit nem költ. No és, ha az ifjonc jó eszű és szorgalmas, mivel korrepetálásra, magán tanárra biztos, hogy nem telik.

Mivel úgy tudjuk, hogy Magyarország fejlődik, és kezd minden rózsaszín lenni, eléggé mellebe vágja az embert, hogy nemzetközi felmérések valahogy mégsem ezt a hurrá optimizmust igazolják. Meg hát, az ember szeme sem. Legalábbis, aki nem vakon jár, az láthatja, tudhatja, hogy egy tál meleg ételért is képesek az emberek órák hosszat állni, meleg ruha is keresett cikk a segélyszervezeteknél. És tudja azt is, aki nem dugja homokba a  fejét, hogy hányan haltak meg ezen a télen is az utcán, és ami még felháborítóbb, a saját lakásukban - csak azért, mert nem volt semmi, amivel fűtsenek. És már erő sem, hogy a mindennapi harcot megvívják annak érdekében, hogy kis enyheséget varázsoljanak a dermedt falak közé.

Mi ebből a tanulság? Abszolút de semmi... Talán csak annyi, hogy azért, mert valamiről nem beszélünk, vagy inkább nem eleget, és nem úgy beszélünk, ahogy a helyzet megkövetelné, attól még a gond létezik. Sőt! Csak hízik, hízik, és hízik. Tenni kellene végre úgy igazán, mindent erőt beledobva azért, hogy ne lehessen még egyszer hazánkban hasonló felvételeket készíteni. Hisz ez nem csak a rajtuk szereplő, nyomorúságos életet élőknek "kellemetlen", hanem mindenkinek az. A Kormánynak, az állampolgároknak, mindenkinek egyaránt. Olimpia helyett, talán ennek a problémának - gyökerektől való - megoldásával kellene legelőször foglalkozni. Utána jöhet szépen építkezve minden más.