2017. feb 14.

Hol tanul a magyar, ha szegény?

írta: OMari
Hol tanul a magyar, ha szegény?

Legtöbbször nem ott, ahol "kéne", ahol lehetne tehetsége alapján.                                                                                                                     Nem kell túl okosnak lenni ahhoz, hogy tudja az ember, hogy aki szegény, az szegény helyre születik. Itt most nem a statisztikai szegénységről beszélünk, hanem arról az igaziról, arról a fokozatról, amikor az ember már saját maga is nyíltan szegénynek vallja magát. Ez már egy pecsét,amit nagyon nehéz letörölni a homlokról.  És persze sokat tesz még hozzá a környezet is.                                                                                                                         Megszületik a kis gyerkőc, mint minden gyermek, elvileg egyenlő eséllyel érkezne a világra, de már ekkor sokszor hátrányba kerül. Mivel a szülők körülményei alatta vannak az átlagnak, az anya sokszor nem úgy táplálkozik, ahogy a nagy könyvben meg van írva, sokszor meg orgonasípként érkeznek a kicsik, így szervezete sem tudja kipihenni az előző terhességet - a pici nagy eséllyel vagy koraszülöttként, vagy kisebb súllyal születik, mint jobb körülmények közé érkező társai. Aztán pár nap múlva hazaviszik, és ott szembe találja magát a nagy magyar nyomor valóságával. Még a kórházból szép, új ruhában viszik haza, ilyenhez későbbiekben ritkán fog hozzájutni.A hely, ahová kerül sokszor dohos, sötét, akár fürdőszoba nélküli. Gyerekszoba szinte biztos, hogy nincs, együtt él szüleivel, testvéreivel. Sokszor még normális fűtésre sem telik - képtelenek felmelegíteni a lakást annyira, hogy jó legyen a hőfok a kicsinek, legalább fürdetéskor. Az élelem hosszú ideig anyatej, nem lehet "flancolni", nincs pénz tápszerre. Persze, ez abszolút nem gond, hisz ez a legegészségesebb, és ilyen körülmények között még nagyobb szükség van az immunrendszer "turbózására". Játszanak vele, beszélnek hozzá, itt még nagy eséllyel sok lemaradás nincs, maximum, amit a koraszülés miatt  "előre összeszedett". Már pici korban, olyankor, amikor nem is érti mesélünk, éneklünk, verset, mondókát mondunk a babának.. Ezt tágra nyílt szemmel hallgatja. Tetszik neki a ritmus, a hang, meg hogy a mama, vagy papa vele foglalkozik, csak vele. Viszont, ha nagy gondok vannak, ha sokszor még élelemre sem futja, előfordulhat olyan helyzet, hogy az anyának még élni sincs kedve, nem hogy versikézni. És ha nincs segítség, ha lélekben egyedül hagyják, akkor a gyerek - ha testileg nem is - de lelkileg el lesz hanyagolva egy idő után.Ráadásul a környezet is ingerszegény, maximum a tv van állandóan bekapcsolva, már ha van villany a házban. Sok gyerek nő fel úgy, éri el az  óvodás kort, hogy életében nem hallott még egy rövidke mesét sem. Hogy nem tudja, mi az, hogy mozi, színház, állatkert. Hogy az újságot nem összegyűrni kell, és bedobni a tűzbe, vagy tüzet gyújtani vele, hanem olvasni szokták. Nem látott még színes ceruzát, nem próbálta még ki úgy igazán ujjacskáinak ügyességét. És az élelmezés sem olyan, amire szüksége lenne. Bárhogy igyekezik egy mélyszegénységben élő szülő, azt a táplálást, amit egy jobb körülmények között élő család biztosítani tud, még nyomokban sem tudja összehozni gyermeke testi-lelki fejlődése érdekében. Elérkezik az óvodás korszak, és ekkor már óriási a lemaradás.               gyerkoc0.jpg                                                                                                                          Nagy átlagban nem tanult meg otthon odafigyelni, csendben maradni, olyan dolgok történnek vele az óvodában, ami még életében soha,rengeteg új gyermekkel ismerkedik meg, akik nem is mindig úgy közelítenek hozzá, ahogy szeretné, hisz sokszor kirí a társai közül, más, mint a többi. sokszor nem érzi jól magát a bőrében, és nem igazán tudja, mit kell olyankor tenni. Ugyan rengeteget tud a világról, mert emberek között volt eddig is, de vagy játszott testvéreivel, vagy pedig felnőttek vették körül,saját gondjaikról beszéltek, meg egy csomó olyan dologról, amit nem igazán ért, de valahol ott maradt benne. Nagyon sok minden kimaradt az életéből, amitől persze ő gyermekként még boldog lehet, csak később hátrányt szenvedhet miatta.  Ismerek olyan családot - nem roma - ahol az összes gyermek kisegítő iskolában tanult, mert bár nem voltak buták - képtelenek voltak csendben, nyugton maradni, képtelenek voltak koncentrálni, így persze tanulni sem tanultak meg, ami óriási hátrány. Az anya fiatalka, segítség sehol, mesét csak az apjuktól hallottak, azt is már nagyobbacska korukban. Az anya nem azért nem foglalkozott a gyermekekkel, mert lusta, vagy nem akar. Egyszerűen úgy gondolta, hogyha babusgatja, szeretgeti, beszél hozzá, és fizikailag rendben tartja, akkor mindent megtesz érte. Holott épp az egyik legfontosabbra nem tanítja meg az életben: a tanulásra, és a beilleszkedésre. Mikor egy gyereknek mondókát, vagy verset mondunk, énekelünk, egyúttal azt is átadjuk neki, hogy lehet valamit könnyedén, gyorsan a fejünkbe vésni. A mese után, ha el is beszélgetünk a hallottakról, akkor rájön, hogy mindent el lehet mondani röviden is, a hallottakat átgondolja, megérti, fejlesztjük a szövegértését.Óvodás korban már sok gyermek lényegében magától felszedi a betűket, számokat, de az, amelyik otthon nem látja, hogy a szülő olvas, nem is fog érdeklődni a könyvek, újságok iránt . Marad rá az iskolás kor, viszont ott már behozhatatlan hátránnyal indul. Sokan,/jobb körülmények közül érkezők/ mire eljutnak az első osztályba, már egész szépen olvasnak, rengeteg mesét, verset ismernek, ha máshol nem, számítógépen már pötyögnek, írogatnak. A legtöbb igazán szegény gyermek azt sem tudja, hogy van olyan: számítógép. Ő kint játszik az udvaron, focizik, vagy királylány lesz, ugróiskolázik, esetleg a többi gyerekkel egész nap az utcán lődörög. A szülő ilyenkor fellélegzik, mert addig nyugi van. Nem kell megbélyegezni e miatt, mert sok jómódú is azért küldi a gyereket eleinte a tv, vagy gép elé, hogy pár perc csendet kicsiholjon magának. A szegények sem működnek másképp.Így aztán, mire elérkezik az iskolás kor, már akkora a lemaradása, hogy osztályában vagy az utolsók között kullog, vagy pedig eleve kisegítő osztályba, iskolába kerül. Sok esetben nem azért, mert buta, vagy fogyatékos, egyszerűen a környezet miatt alaposan lemaradt. gyerkoc.jpgPersze nem minden szegénységben élő gyermek jár így, hisz akkor nem lennének olyanok, akik ki tudnak törni a nyomorból. Viszont, hogy ez sikerül-e vagy sem, ott a szülő az akitől függ minden. Mert lehet, hogy anyagilag gyengén állnak, lehet, hogy sok mindent nem tudnak biztosítani a gyermeknek, amit a jobb sorsúak igen, de odafigyeléssel, kitartással, és sok-sok erővel megoldható minden, sőt, akár még előny is kovácsolható belőle.Ehhez persze tudatosság, és sok-sok lelkierő kell, amit a szegénységben könnyű elveszíteni. Ja...? Hogy akkor nem kell gyermeket szülni? Ez csak egy felületes okoskodás. Mindenki vágyik gyermekre, és mindenkinek joga is van ahhoz, hogy vágya teljesüljön. Ott, az első időben - amikor még a gyermek nem jár óvodába - kellene nagyobb odafigyelés ezeknek a családoknak, és sok-sok tanács, példamutatás, vagy inkább jó példa.            Ha valaki kisegítő iskolába jár, lényegében meg is pecsételődik a sorsa. Ráadásul - bár a rendszer átjárható lenne - mégis nehéz normál osztályba átkerülni, ha egyszer már a gyerkőcöt oda "vezényelték". Így fordulhat elő, hogy egyes helyeken nem ritka a nyolcadikban kitűnővel végző kisegítős gyerek, aki bárhogy nézzük, nyilvánvaló, hogy nem oda való. De, aki négyes körüli, azzal is minden bizonnyal lehetne kezdeni valamit. Nagy eséllyel, ha belekerültek egy gépezetbe, nem igazán tudnak belőle szabadulni. A továbbtanulási lehetőség beszűkült előttük, legalábbis időlegesen. Hisz a normál középiskolák nem kapkodnak utánuk. Maradnak a továbbképzők, nagy szerencsével a szakmunkásképzők, ha a kézügyesség, a motorikus mozgás már elég jó. Ám valaki ha továbbképzőt végez, akkor azzal nem sokra megy, elhelyezkedni nem tud vele. Szakmunkásképző esetén még van remény. És ha kitartó, és ráérzett a tanulás ízére, vagy a jó példákat látva, benne is felmerül, hogy egy érettségi talán lökne az esélyein, esti, vagy levelező tagozaton már nekimehet az "ügynek". Persze nem mindig jön össze, idővel nagy arányban lemorzsolódnak, de mégis vannak olyanok, akik ki tudnak mászni a kátyúból, és esélyt kapnak egy színvonalasabb élethez.                                                                                   Aztán persze ott vannak azok a szegény családok, akik tudják, hogy pontosan mi fán terem a gyermeknevelés, és körülményeikhez képest maximálisan próbálnak helyt állni. Az ő gyermekeik alapvetően egyenlő eséllyel indulnak az életbe, a problémák majd később kezdődnek. Akkor, amikor a továbbtanulás kerül szóba. Mert bizony figyelembe kell venniük, hogy mit tudnak támogatni, és mit nem. Egy szegény gyermeknél nincs pénz korrepetálásra, vagy felkészítésre. Ő vagy tud, vagy nem. Tandíjas képzésre biztos nem mehet, marad a sima. Viszont a mostani kitaláció, miszerint  csak nyelvvizsgával lehet majd jelentkezni a felsőoktatásba - a szegények számára kedvezőtlen, lényegében elzárja őket a felsőoktatástól.Ha a szülők minden erejüket latba vetve gyermeküket elsegítik az érettségiig, utána még nehezebb út vár rájuk. Szinte áthághatatlan, ezzel megvonva az igazi kiugrás lehetőségét. Hisz a jelenlegi általános iskolai, és középiskolai nyelvoktatás nem alkalmas arra, hogy alaposan felkészítsen a nyelvvizsgára. Maguk a tanárok is kimondják, hogy plusz nyelvleckékre van hozzá szükség. Egy szegény, aki segélyből, vagy közmunka pénzből él - de még a minimálbér is kevés az óránkénti minimum 3000-es tarifához - egyszerűen: ha megfeszül, akkor sem engedheti meg magának, és gyermekének hogy ennyi pénzt leperkáljon. Ha utána számolunk, még havi 4 óra is 12 ezer forintjába kerülne, ami ezen a szinten rengeteg pénz, és ennyi plusz óra még nem is elég. Ezt a törvényt át kéne gondolni, mert szerintem értelmetlen. Megértem, hogy sok szakhoz valóban szükséges a nyelvvizsga. Egy informatikus, kereskedő, vagy külkereskedő nyilván nem élhet a nélkül. De vannak olyan szakok, ahol - én legalábbis - nem sok értelmét látom, ha csak nem eleve az a cél, hogy a szegények lemorzsolódjanak.  Amennyiben nem nyelvi óvodában okít egy óvodapedagógus, akkor mi a szösznek neki közép, vagy felsőfokú nyelvvizsga? Vagy egy fizikusnak? De sorolhatnám sokáig. Itt nem csak arról van szó, hogy a szegény képtelen ezt a lépcsőfokot megugorni, hanem vannak olyan - amúgy választott szakterület szerint abszolút  tehetséges emberek - akik ezen elgondolás miatt soha az életben nem foglalkozhatnak majd azzal, amire igazán születtek. Fontos a nyelv manapság, de ne az legyen már az elsődleges, hogy a nyelvet tudja valaki. Ésszerűbb lenne azt lefektetni, hogy mik azok a szakok, ahova nyelv tudás kötelező, máshol ajánlott, egyes szakok pedig a nélkül is felvehetők. Így sok olyan tehetséges gyermek kapna lehetőséget, akik egyébként elkallódnának, mert vagy anyagiak miatt, vagy pedig egyszerűen nyelvérzék híján így el sem juthatnak az egyetemi, főiskolai felvételiig. Nem, hogy a végzettségig.      

 Ha valaki nem juthat magasabb szintre, akkor még ott vannak a tanfolyamok, amiből persze a "munkaügyis"-t csak vég szükség esetén szabad igénybe venni, mert a "gyorstalpaló"-n végzettek után nem kapkodnak a munkaadók. Viszont a két éves képzések reményt adhatnak a kitörésre.  Na de, nyilván nem akar mindenki villanyszerelő lenni, mostanában az informatika szakok a legfelkapottabbak, ráadásul munkalehetőség is van bőven, és a fizetés sem rossz - magyar szinten. Viszont ettől a szegényebbek elesnek, hisz aki mélyszegénységben él, annak számítógépre, könyvekre nem telik. Márpedig ezek nélkül lehetetlen az alapos tudás megszerzése. Sajnos, sok esetben marad a nyomor, a következő  generációnak is.                          Ahhoz, hogy sok olyan sikertörténet születhessen,rakkutato.jpg mint, mondjuk Dr. Horvát József rákkutatóé     , sok mindennek kellene változni kis hazánkban. Főleg a szegénység megítélésének, és a kormányzati politikának ezen a téren. Nem lekezelésre, okoskodásra, felülről belenyúlásra, és korlátokra van szükség, hanem odafigyelésre, és segítő kézre. Nem feltétlenül anyagilag. Hisz van az a  mondás: Az éhezőnek ne halat adj, hanem tanítsd meg halászni" Hát, valahogy így kéne nekigyürkőzni....                                                                                     

Szólj hozzá

magyarország tanulás szegénység nyomor