Te hogy vagy vele? Én ebben az időben teljes mértékben egyet értettem velük.Nem tudtam persze úgy megfogalmazni, mint ők, hogy miben akarok mást, csak azt tudtam, hogy változást akarok. Mást akartam. Minden mozgott, forrongott, ott volt a tavasz a levegőben. Hittünk nekik, nemcsak nekik, a rendszerváltás körüli országgyűlési tv közvetítéseket úgy néztük, mint egy jobb focimeccset. Újdonság volt, hogy van mondanivaló, hogy van vita, hogy végre rólunk szól minden.                                                                                                           Olyan országban akartunk élni, ahol a törvény első sorban nem a politikusokat, vezetőket védi, hanem a kisembereket, a munkásokat, dolgozókat, fiatalokat, nyugdíjasokat. Reméltük, hogy onnantól így lesz, akartuk, hogy így legyen.Hittük, hogy ez után jobb lesz, hogy egy-két év nadrágszíj szorítás után rendbe jön minden, és mi is jobb körülmények között élhetünk. Hasonlóan a tőlünk nyugatabbra élőkhöz.Szóval lényegében mindenben egyet értettem velük, de mégsem szavaztam rájuk. Mert valahogy taszított valami. Akkor még nem tudtam pontosan megfogalmazni, csak éreztem, hogy valami nem ok. Túl erőteljesek voltak, túl határozottak, ezáltal nem az észt éreztem mögöttük, hanem az erőt. Ami képes átgázolni mindenen és mindenkin.  Aztán aki eddig nagy párttag volt, hirtelen megtért, és kereszténydemokrata lett, Már mindenki csak kényszerből volt akár még pártvezető is az átkosban. Ha valaki nem úgy gondolkodott, mint a másik, már nem is volt ember, elfordultak tőle. Családok, barátságok mentek tönkre, hála az égnek - legtöbbjük időlegesen. Aztán teltek az évek, és a hit megkopott. Mikor az ember valamit egymás után többször eltemet, egy idő után már immunissá válik. Minden kormánnyal nekimentünk, az ezután jobb lesz - de a hangzatos ígéretek mégsem hoztak javulást. Sorozatban jöttek a megszorítások, aztán választások közeledtével az osztogatások. Most is pont ezt az időszakot éljük.

De hogy is kezdődött?  És hol is tartunk? Orbán saját útjáról, és nyilvánvaló, hogy a FIDESZ útjáról - hisz a kettő ugyanaz - így ír:

"Az út, amit végigjártam, nem a liberalizmustól vezet a konzervativizmusig. A liberalizmus meg a szocializmus ideológia, a konzervativizmus pedig nem az. Gondolkodásmód, észjárás, habitus, talán jellem is, de semmiképpen nem ideológia. Tehát nem az egyik eszmétől a másik eszméig vezetett az utam. Úgy vélem, hogy ráéreztem az ideológiák viszonylagosságára, lehetőségük korlátaira. Elérkeztem abba az életkorba, amikor megérett bennem a gondolat: nincs szükségem arra, hogy a világról alkotott nézetemet, gondolataimat, még ha a politika világát érintik is, beleerőszakoljam bármifajta ideológia egy könyvben összefoglalható keretébe."

1988-ban még arról beszél, 

Nem lehetnek illúzióink...ez az ország békés szigetnek tűnik, ahogy fél év múlva ki fog nézni....sorozatos botrányok lesznek, szervezetek fognak alakulni...tüntetések lesznek, és sztrájkok lesznek, szóval minden lesz, ami egy gazdaságilag lerohadó, széteső országban lenni szokott.Ez itt lesz, ez meg fog történni. Úgyhogy senkinek ne legyenek illúziói, hogy amikor lepusztulás lesz, tömeges elégedetlenség lesz, akkor milyen ítéletek fognak születni ilyen ügyekben. /szabad bíróságokról - a Magyar Hírlap per kapcsán/

Ha szerinte - még, ha liberális egykori énje szerint is - egy rohadó rendszer ismérve a sorozatos botrány, tüntetések, sztrájkok, akkor most hogy nem kapcsol, hogy valami nincs rendjén, valamit talán mégsem jól csinálunk? Hisz nem azért nincsenek az országban minden nap tüntetések, mert az emberek marhára meg vannak elégedve életükkel - legalábbis jó része biztos nincs - csak egyszerűen már elvesztették a hitüket abban, hogy az ilyen megmozdulásokkal - tüntetések, apróbb sztrájkok - bármit is el lehet érni. Hisz a hatalom nem foglalkozik velük, - legalábbis látszólag.

TT

 "Az a társadalmi rendszer, amelyik nem hajlandó tárgyalni, amelyik nem hajlandó a társadalmi megszerveződő erőivel tárgyalni, az csak önmagának tehet szemrehányást is, amikor rálőnek." - mondta ezt is majd harminc éve. Mostanság az az érzése az embernek, hogy a szava semmit nem ér. Bárhogy, bármily módon emeli fel szavát, elégedetlenkedik, úgy igazából átnézés rajta a válasz. Mindenféle szerveződést kikezdenek, ha valaki a politika színterére lép biztos lehet benne, hogy a FIDESZ részéről céltáblává válik. Lehet, hogy hülye vagyok, de azért, mert valaki konzervatív, még más véleményét is meghallgathatja, és ha épkézláb, figyelembe is veheti. Ha a másik fél tárgyalási szinten adja elő elképzeléseit, akkor akár beszélhetnek is róla. Vagy, ha valaki kormányra kerül, onnantól már másképp működnek a dolgok? Én a politikához teljesen kétbalkezes vagyok. Viszont érzéseim vannak. Nagyjából azonosan működöm még jó pár millió honfitársammal. És jelenleg azt érzem, hogy semmibe néznek. Ez persze hosszú ideig lenyelhető. De nem lehet tudni soha, hogy milyen apróság miatt jön el az a pillanat, amikor azt mondja, hogy na, ebből elég volt. Aztán vagy vált, és elhúz innen jó messzire kalandvágyból, vagy itt marad, és meg próbál tenni valamit, hogy - ha csak egy parányit is - de előrébb lépjünk.

"A rendszer a mi számunkra akkor változik meg igazán, ha a változások a munkahelyeinken, a lakóhelyeinken, és iskoláinkban is megtörténik."

Jelenleg munkahelyi vezető - főleg állami cégnél - csak az lehet, aki FIDESZ-színekben versenyez. Az  az önkormányzat a nyerő, amelyiknek az élén FIDESZ-es vezető, polgármester áll. Az állami iskolák nagy részében FIDESZ-es, vagy FIDESZ közeli az igazgató. Ha más a meggyőződésed, akkor jobb, ha hallgatsz, mert szó szerint ki is mondják egyesek, hogy nem teszel jót magadnak, ha kifejted ellenvéleményedet. Nem biztos persze, hogy megtörténne, hátrányba kerülhetsz e miatt, de mégis a tudat, hogy ez is megeshet, annyira nyomasztó, hogy már nem érzed jól magad addigi környezetedben. 

né

"Ha mindenki kényszerítve érezné magát, hogy le kell győznie a félelmét..." Jelenleg, aki másképp gondolkodik, aki másképp érez, máshogy látja a dolgokat - az valamilyen szinten fél is. Vagy lekezelik véleményét, elgondolását, vagy pedig - ha túl erősnek gondolják - akkor támadásba lendülnek ellene. A szegény azért fél kimondani véleményét, nem tetszését, mert fél attól, hogy még azt a kicsit is elveszítheti, ami van, aki meg hozzá viszonyítva jobb helyzetben van, az nem akarja újra kezdeni, a semmiből. 

"Tartok az olyan politikusoktól, akik miniszterelnökségüket, miniszteri pozíciójukat, parlamenti képviselőségüket valamiféle küldetésnek tekintik." 1992. OV

Ma már annak tartja magát, küldetéses politikusnak. Sőt, már csak olyan politikusokban bízik, akik küldetéssel érkeznek, és azt el is mondják neki. Ezt 2007-ben tudhattuk meg róla. 

Mint mondtam, én egy politikai szinten abszolut naiv ember vagyok, viszont az élet minden területén tartok az olyan emberektől, akik - akár évtizedek alatt - de 180 fokos fordulatot tudnak venni. Mert akkor hol a gondolatiság, hol a meggyőződés? Nem azt mondom én, hogy baj az, ha bárki úgy érzi, neki küldetése van a világban. Nagyon sok ember gondolkodik így, ezzel nincs semmi gond, nem is haladnánk soha előre, ha nem lennének olyanok, akik "vezetni mernek". De az olyan embertől, aki változtatja a véleményét, hol így gondol valamit, hol úgy, épp ahogy a helyzet kívánja - távolságot tartok. Mert számomra kiszámíthatatlanok, mondhatom úgy is, hogy megbízhatatlanok. Régen magamnak úgy fogalmaztam meg: Inkább ma egy 50 éve kommunista, mint holnap egy 60 éves elsőáldozó.

"Nem szokásom sem nekem, sem a FIDESZ-frakciónak, hogy a bolsevizmusra való utalgatással intézzük el a velünk ellen felhozott tartalmi érveket."

 Ez a vélemény persze pillanatokon belül megváltozott, de mondhatnám persze azt is rossz májúan, hogy már mikor kimondta, akkor sem volt igaz, hisz fenti mondat 1990-ben hangzott el szájából, de már 1989-ben egy nagyon jó tv-s interjúban már rendesen komcsizott. Azóta meg megszámlálhatatlan hasonló tárgyú produkció előkotorható az archívumból, ha esetleg az emlékek már megkoptak. És ebbe már besegített neki a teljes FIDESZ-frakció, Kövér Lászlóval az élen. Nincs ezzel semmi, a politikában sok minden megengedett - legalábbis megengednek maguknak - csak nem kell csodálkozni, ha valaki régmúlt KISZ-tagságot, vagy KISZ-titkárságot emleget fel ezek után. Amúgy - az, hogy valaki akár csak KISZ-tag is volt, még nem volt egyenesen arányosan "kommunista" is. A legtöbb esetben arról volt szó, hogy fiatalok között lehettünk. Voltam pár összeröffenésen az egészségügyiek között - nem voltam KISZ-tag, simán "megfigyelőként", senki nem kergetett el - összejövetelek, programok, kirándulások, vetélkedők. Nem volt rossz, lehet, hogy nem jó alapszervezetben jártam, de az én fejemet nem próbálta senki teletömni a szocializmus-kommunizmus dogmáival. Ez persze csak emlék, semmi köze az egészhez, legfeljebb annyi, lehet, hogy nem minden az, aminek látszik. Vannak, akik valahová csapódnak, és valójában teljesen mások, mint amit gondolnak róluk...

Rendszerváltó házibuli - "Azok a boldog szép napok, ég veled! Te nem tudod, milyen jó nélküled!

Búcsút vettünk a kommunizmustól. Ég vele!"

És utána még vagy egy félmondat, ami úgyszintén Fodor Gábor szájából hangzott el: Viszlát! Ez persze a közönségnek szól. De az a gond, hogy azóta sok minden, ami ellen akkor harcoltak, felemelték a hangjukat, visszaköszön. Megint kezdi sok ember kényelmetlennek érezni a helyzetet, olyan érzése van az ország tetemes hányadának, hogy valahogy nem úgy mennek a dolgok, mint kellene. Hogy túl sok idő telt el a hatalmon? Túl magabiztosak lettek? Elszálltak? Vagy csak egyszerűen nem hajlandók tudomásul venni, mi történik a FIDESZ-en túl? 

Azt viszont tudom, hogy én olyan országban szeretnék - igen, most még csak ezen a szinten vagyok, szeretnék - élni, ahol a törvény nem csak az Orbánt, és a FIDESZ-t, meg a FIDESZ köreit védi. Olyan országban, ahol a törvény előtt egyenlő mindenki, függetlenül attól, hová született, milyen a vallása, politikai beállítottsága, milyen iskolát végzett, mennyi vagyona van, vagy akár puccos hátsójú nincstelen, ahol egyenlő eséllyel ugrik neki az életnek a viskóban, és a XII. kerületben született egyaránt. Persze, ez utópia, ilyen sosem lesz. Nem is volt, lehetetlen. De legalább nem kéne tenni ellene. És akkor már mindjárt jobb lenne.