Tamás, 30 éves, az ország keleti megyéjének egyik kisvárosában él. Közel, s távolban nincs munkalehetőség, egyetlen esély a közmunka. Magányos,így se támogatás, se kiegészítés. Egyetlen lehetőség nyaranta az egyik közelben lévő konzervgyár, időszakos munkaként, minimális pénzért. Váltani nem tud, mert internete nincs, telefonját nem tudja feltölteni, az 52 ezer forint semmi másra nem elég, csak a lakása rezsijére, és a napi sanyarú megélhetésre. Mivel legfőbb, minden napos cél az életben maradás, kitörésre még lehetősége sincs. 

Tibor és Nóra középkorúak, házastársak, zavaros életvitelűek. Jelenleg közmunkások, ők kifejezetten szeretik ezt a közeget, elvannak, munkát nem igazán végeznek,  más munkára alkalmatlanok.

Tünde, 57 éves, elvált, gyermekei már felnőttek, Debrecenben él testvére házában, amikor csak lehet közmunkásként dolgozik, érettségizett, kereskedelmi végzettséggel. Válása után nem tudta fizetni bérlakásának rezsijét, kilakoltatták. Ezt a csapás feldolgozni nem tudta, idegei tönkrementek, rövidtávú memóriája gyakorlatilag nincs, elhelyezkedésre képtelen. De le sem százalékolják, mivel fizikailag egészséges. Mobilja nincs, internete nincs. Napilapra nem telik neki, ezért nagy eséllyel csak közmunkára jelentkezhet.

Ferenc, 59 éves, elvált, gyermekei már felnőttek, jelenleg hajléktalanszállón él, közmunkásként dolgozik, máshová nem veszik fel. Amint lakcímkártyájából kiderül, hogy hajléktalan, nincs esélye munka terén. Több szakmával rendelkezik, értelmes, megnyerő modorú ember, hajléktalansága alatt is tanfolyamokat végzett, de munkát szerezni nem tudott. Telefonja ugyan van, viszont internet lehetőség nincs.  Bár helyzetén ez sem segítene.

Ildikó, 55 éves, elvált, felnőtt gyerekek, roma származású, idegi problémákkal küzd. 8 általánosa van, szakmát nem szerzett, főleg takarítóként dolgozott.  50 éves kora körül rájött, hogy szeret, és tud is festeni, azóta e körül zajlik élete. Munkahely keresése kapcsán kicsit álomvilágban él, szeretne csak a festészetből megélni, közmunkáról hallani sem akar. Viszont munkák terén nagyon válogatós, jelenleg nincs is neki.

László, 40 éves, élettársa, gyermeke anyja külön költözött, pszichiátria beteg, hol szedi gyógyszereit, hol nem. Jelenleg épp gyógyulttá nyilvánította magát, úgyhogy nem szed semmit, havi injekcióira nem jár. Dolgozni nem szeret, egyedül a közmunka az, ahol valamennyire feltalálja magát. Az orvos alkalmasnak nyilvánította, úgyhogy jelenleg szerződése van. Ha nem szedi a gyógyszereit, csak idő kérdése, mikor lesz megint rohama. 

Piroska, 47 éves, eredetileg érettségizett adminisztrátor. Nem él, és nem is élt kapcsolatban, gyermek nincs. Mindenféle munkát elvállal, attól függetlenül, hogy internete nincs, újságot sem járatnak. Édesanyjával él egy fedél alatt, bár középkorú, idősekre jellemző szokásokat vett fel. Semmi másnak nem él, csak a pénzkeresetnek. Idegei sérültek, nem tud a munkaközösségbe beilleszkedni, de nem is akar. Munkáját felületesen végzi, azonban ezt ő nem érzékeli. Közmunkája után sokszor másodállást is vállal. Ahol ugyanúgy állja meg helyét, mint a közfoglalkoztatásban.

Kálmán, 58 éves középvezető. Házasságban él, gyermekei felnőttek. Utolsó fél évben munkanélkülivé vált, mivel nem értette meg magát közvetlen főnökével. Nyilván volt más ok is, erről hallgat. Jelenleg szintén átlagos közmunkásként dolgozik, bár állandóan azt hangoztatja, hogy ő bármikor visszamehetne eredeti munkahelyére... Szakmával rendelkezik, munkatársaival lekezelő a kapcsolata, nem érzi, hogy új környezetében ő is csak egy a sok közül. Nem tudja elviselni, hogy ne neki legyen igaza.

József 46 éves, szintén több szakmával rendelkezik. Válása után kis idővel hajléktalan lett, innentől kezdve közmunkásként dolgozott. Gyermekei feleségével maradtak. Élettársi kapcsolatot létesített, albérletbe költözött. Később agyvérzést kapott, bár következményként beszélni nem tud, leszázalékolási kérelmét elutasították, így jelenleg is közfoglalkoztatott, üres járatokban pedig szórólapozik.

Valéria 48 éves, egy fia van, aki már felnőtt, válása után férjével közös lakásukat eladták, ellenértékéből kertvárosban vesz házat, amire minden tartalék pénze elmegy, asztmával leszázalékolt, varrónőként dolgozott, betegsége ellenére kénytelen feketén varrást vállalni, 28 ezer forintból képtelen lenne megélni. Fával tüzel, havonta 5 mázsára futja, nap közben nem fűt, csak estére. Még bérletre sincs pénze, hogy be tudjon menni a városba munka után érdeklődni. Gyalog pedig egészségi állapota miatt nem mer elindulni.

Ibolya 40 éves, gyermekét egyedül neveli, aki élettársi kapcsolatból született. Még a 8 általánosa sincs meg. Ügyeskedik, sajnáltatja magát, így sok segítséget kap. Albérletben él, főbérlőjét is jól manipulálja. Jelenleg 4 órában dolgozik egy gyülekezetnél, előtte - amikor behívták dolgozni - közmunkás volt. Nagy szája miatt állandó brigádvezető, bár se esze, se tehetsége nincs hozzá.

Anna ötvenen felüli, érettségivel, több szakmával rendelkezik. Két gyermeke van, mindkettő önálló. Rendkívül jó eszű, maximalista, közmunkáját is precízen végzi, bár magáról a közfoglalkoztatásról is meg van a véleménye. Munkája ugyanolyan színvonalú, mint az állandó foglalkoztatottaké, a munkatársai közé beilleszkedett, sőt az állandó dolgozók között is jó értelemben vett hangadónak számít. Normál munkahelyre esélye nincs, bár aktívan keres munkát, maximum idénymunkára alkalmazzák.

Károly, 40 éves,elvált, gyermeke nincs,  hiány szakmai végzettsége van, állítása szerint nem kap munkát. Szeret dolgozni, bár ide-oda kapkod.  Szolgalelkű, kell mindig neki egy ember, akit feltétel nélkül főnökének tekinthet. Lehet az valós főnök, de bármelyik munkatársa is. Klikkben dolgozik, másokat kívülállóként kezel.

Péter 57 éves, több szakmai végzettséggel. Elvált, felnőtt gyermekei vannak. Jelenleg közfoglakoztatott. Nem ez álmai netovábbja, más megoldás híján dolgozik így. Szeretne szakmájában elhelyezkedni, naponta ad be pályázatokat, ha hívják olyan helyről, ahová más nem jelentkezik. Saját szakmájában kiváló. Közmunkásként annyi munkát végez, amennyit elvárnak tőle.

Csaba 39 éves, gépész.Egy gyermekét elvált felesége neveli, gyermekével a kapcsolatot gyakorlatilag nem tartja.  Nem hosszabbították meg szerződését, mert idő előtt távozott a munkahelyről, időnként pedig munkája közben is italozott. Voltak egyéb problémák is, azonban munkájára nem volt panasz, bár kicsit kapkodva, összecsapva dolgozott, azonban maximális erőbedobással. Többet végzett el, mint amit rábíztak. Mivel nem kapta meg érte a várt elismerést, ezért volt, hogy napokig meg sem mozdult.

Nikolett 44 éves, három gyermekes, házasságban él az ország keleti részén, a környéken munkalehetőség gyakorlatilag nincs. Közmunkásként, vagy mezőgazdasági idénymunkásként dolgozik, megragad minden lehetőséget. Idénymunkásként feketén dolgoztatják, jelenleg állandó, bejelentett munkát keres, állás interjú elé néz. Éva 2 gyermekével és beteg élettársával él egy kis faluban, környékükön semmiféle munkalehetőség nincs. Mivel szakmunkás, a téli átképzésekre nem tud bekerülni, egyetlen lehetősége a közmunka, jelenleg várja az értesítést, mikor kezdhet.

Ezeket az eseteket első körben azért írtam le, hogy akinek nincs az ismeretségében közmunkás, vagy más probléma miatt elszegényedett ember, lássa, hogy bárkivel megtörténhet bármi. Veled, velem is előfordulhat, hogy erre a sorsra jutunk.  

Ám  miután összehoztam a fentieket - jött a megvilágosodás. Az esetek 80 százalékában nem maguktól csapódnak össze a hullámok az emberek feje felett. És ugyanilyen százalékban normál munkahelyen sem állnák meg a helyüket. Rossz az az elképzelés, hogy meg kell szüntetni a közmunkát. Épp e miatt az emberek miatt nem lehet. Ha ezt mégis megteszik, több százezer ember ez után pénzkereseti lehetőség nélkül marad. Nem megszüntetni kell, átalakítani. Aki arra érdemes, annak valóban minél gyorsabban normál munkát kell felkínálni. Az esetek kb. 20 %-a ilyen.

A többi emberkének viszont nagyon jó közeg a közmunka. Azonos szintű, helyzetű emberek között lehetnek, ezáltal felszabadultabbak, és ha kell, akkor jobban is teljesítenek. És ez a kulcsmondat. Ha kell. Hát, kelljen! Meg kell követelni a jó, a színvonalas munkát, de persze ehhez értelmes munkát is kell biztosítani. Ha azt mondják, van közmunkás minimálbér, akkor a közmunkás joggal mondhatja, hogy annyit dolgozom, amennyit pénzt adtok. Ha dolgozik, akkor fizessék meg. Ha nem dolgozik, legyen ugyanolyan retorziója, mint bármely más munkahelyen.

Amennyiben  lesz értelmes munkája az embereknek, és tudják, hogy átlagosan meg is fizetik őket, szívesebben fogják azt csinálni, és joggal magasabb lehet a követelmény is. E nélkül viszont semmi értelme az egésznek. A jelenlegi helyzet senki nem nem előnyös. Egyedül a statisztikáknak.