Mert, olyan jó, hogy utálni lehet.

Jó, hogy lábat lehet törölni benne...

Jó, hogy játszani lehet az okost felette.

Jó, hogy valaki hibásabb lehet, mint Te..

Jó, hogy Te lehetsz a szorgalmas, az okos, a közösségi.

És jó, hogy mindent jobban tudhatsz tőle, még a saját életét is...

Él egy beidegződés az emberek nagy részében, hogy a közmunkás az egy lusta, nemtörődöm, munkakerülő,tetű alak, akit nem érdekel a jövő, sem a saját sorsa, sem a közös. 

Hogy ez honnan ered? Az olyan információkból, hogy: "Akinek nincs semmije, annyit is ér", meg az olyan kimondott szavakból: munkaalapú társadalmat építünk, a segélyalapú társadalom ideje lejárt.

Tudatosították Benned, beleépült a gondolkodásodba, hogy ha valaki elszegényedik, elveszti munkáját, és huzamosabb ideig nem is talál, az csak saját maga tehet az egészről. Holott az esetek nagy százalékában ez egyáltalán nem így van.

Munkaalapú társadalmat, pontosabban fizikai munka alapú társadalmat építeni olyan időszakban, amikor a munkát elveszik előlünk a gépek - egyszerűen nevetséges kitaláció. Hisz, ez a helyzet. És a közmunkások nagyon nagy százaléka eredetileg fizikai munkás volt, vagy mára azzá vált elavult szakmái miatt. Ok, ezt még valahol tudja a Kormány, bár hárít a kérdésben, ugyanis  nap mint nap jelzi, hogy bár ennyi, vagy annyi a közmunkás, mégsem telnek be a szabad munkahelyek. Ilyenkor miért nem mondja azt is, közli az állampolgárokkal, hogy plusz van még ugyanannyi munkanélkülink, és kb. azonos számú regisztrálatlanunk is a meghirdetett munkahelyekre? Miért a közmunkásokon csattan a kipécéző ostor?

Mert kell mindig egy bűnbak,  kell egy olyan réteg, aki kinevezhető minden baj eredőjének és okozójának.

Ennek a problémának - kevés fizikai munkahely - egyetlen megoldása a képzés. Ezt a problémát látszatra egész jól megugorta a vezetés, de ez is csak beetetés. Jelenleg ha valaki munkanélküli, köteles elfogadni a munkaügyi központ által felajánlott továbbképzési lehetőséget. Ennek akkor lenne értelme, ha valóban úgy, és olyan szakmákban képeznének embereket, hogy annak látszatja is lenne. És nem képeznének hatvan éves pályakezdőket...De amíg félév alatt meg lehet szerezni egy villanyszerelő, cukrász, szakács, kárpitos, vagy asztalos szakmát, addig a kapott oklevél, bizonyítvány a WC-papír tartóba való, jó  alapos gyűrés után. És ők még jól is járnak, mert legalább meg van az az érzés, hogy értelmes dolgot tanultak, ha szerencséjük van elmehetnek konyhalánynak, segédmunkásnak, betanított munkásnak. De ha kissé korosabb, még annak sem. Ám ott vannak azon szerencsések,vagy inkább szerencsétlenek, akik úgyszintén a nagy okításnak esnek áldozatul. Ők eleinte büszkék arra, hogy végre képzett "szak"emberek lesznek, lesz papír a kezükben, hogy már végre szakmát is szereztek. Ők az alapjában véve tanulatlanok, tájékozatlanok. Be lehet őket etetni, persze csak ideig-óráig, mert azért nekik is gyanús, hogy például egy parkgondozó, vagy láncfűrészes szakmát, esetleg kőműves segédmunkás "szakmát" - még leírni is közröhej - hogy lehet gyakorlat nélkül elsajátítani? Pedig lehet, tömeges példa van rá. Meg aztán minek ahhoz padba ülni, hogy olyasmit tanulj, amit pár napos betanítás után kirázol a kis ujjadból?

Szerinted megteheti bármilyen vezetés, hogy ennyire hülyére veszi az embereket? Egyrészt szakmára kényszeríti őket, ami azt jelenti, hogy ő mondja meg, mihez van érzéke, mi lenne neki a megfelelő tevékenység? Milyen oktatás az, ahol az eredmény egyenlő a nullával,és az abban részt vevő semmivel sem kap nagyobb esélyt az élettől, mint annak előtte?  Másrészt a társadalom nagyobbik felét  bekábítja, hogy mi igenis dolgozunk, és a legjobbat akarjuk ezeknek az aljadékoknak, holott számolatlanul herdálják el az ál tanfolyamokra, átszakmákra a közvagyont, ahelyett, hogy az igazoltan meglévő munkahelyekre - amiket saját szakállukra inkább Uniós pénzből közrabszolgákkal töltenek fel - normál munkaerő felvételét szorgalmaznák, akár támogatnák.

Az emberekben alapból ott van a "más"-ságtól való irtózás, tartózkodás, elfordulás. Ha a másik bajban van, a legtöbb halandó nem a kezét nyújtja, hanem a hátát fordítja felé. Épp elég ez is, nem kell még pluszban megspékelni, hogy még egyszemélyi felelősnek is kimondjuk a kialakult helyzetért. Azért a helyzetért, amiért valójában a Kormány a felelős. Hisz ő tehet arról, hogy hol, és milyen arányban van munka az országban, ő tehet arról, hogy egyes rétegek munkaerőként a kutyának nem kellenek, ő tehet arról, hogy a szegényebb területekről még a jobb lehetőségek reményében sem tudnak áttelepülni az emberek az "ígéret földjére", hisz már a legutolsó peták tartalékot is elköltötték réges-régen...,/lásd: segélyezés kurtítása/ és ők tehetnek arról is, hogy az emberek beleragadtak a közmunkába, és ha van, szinte foggal-körömmel ragaszkodnak a közfoglalkoztatáshoz.

Hogy miért? Képzeld magad az ő helyükbe. Évek óta nincs már munkád, ezáltal lényegében már semmid nincs. Minden tartalékodat felélted, ami mozdítható, nélkülözhető volt, már rég megszabadultál tőle, hisz enni kell. Ha nincs munka, valamiből pótolni kell a kieső részt,hisz. Végre tűrhető helyen "megkaparintasz" egy közmunkás állást. Egyéves szerződés, egy évig nem kell gondolkodnod, hogy holnap mi lesz. Van egy létbiztonságod, még akkor is, ha csak az alapokon, ha csak a "tisztes nyomorra" elég. De mégis van valami. Hallasz egy normál állásról. De azt is tudod, hogy oda állandóan vesznek fel embert... Na már most - tévhitekkel ellentétben - a közmunkás is eszes lény, nem ejtették a fejére - de minimum a magához való esze neki is megvan. Tudja, hogy ahova állandóan megy ember, onnan el is húznak, és annak mindig oka van. Na most, elkezd gondolkodni. Még egyszer ismétlem, neki semmi tartaléka nincs, tehát kénytelen mindig az adott hónap megélhetésére gondolni. Elkezd latolgatni. Kockáztasson, vagy menjen a biztosra? Ha közmunkán marad továbbra is, az az egy év alapjáraton megélhetés legalább abszolút biztos. Ráadásul ott van mindig a kisördög, hogyha jól dolgozik, akár még státuszt is kaphat - ami persze lényegében nem igaz, de - majd minden főnök eljátssza ezt a: "mindent megteszek, hogy alkalmazni tudjalak, ha lehetőség lesz rá, első dolgom ez lesz..." játékot. És mint minden ember, aki szeretne jobb sorsot magának, könnyen megvezethető. Hisz.  Tehát elkezd gondolkodni emberünk. Ha marad közmunkán, akkor egy évig ez legalább meg lesz, és biztos. Elmehet más munkahelyre - már ha valaki méltóztatja alkalmazni -  de mi van akkor, ha hirtelen megszűnik a munkahely, vagy valami álindokkal hátsón billentik? Mert jön egy fiatalabb, vagy képzettebb, netán atyámfia...Akkor jön megint a segély, és a nincstelenség, ráadásul még közmunkára is jóval kisebb az esély, hisz a program csak az év adott időszakában kezdődik. Ha csak nem fiatal még, hiányszakmás, és bohó, akkor szinte biztos, hogy a stabilabb tengődést választja a "nyílt víz" helyett, mert ez még mindig nagyobb biztonságot ad. Számára. Mert neki nincs holnap, a mára kell koncentrálnia. Hogy minden nap meglegyen legalább a minimum. Az a minimum, ami másnak a semmi. És még valahol hálás is érte.  Nem ő találta ki, hogy így legyen, hanem fent úgy intézték, hogy legyen egy stabil elnyomott réteg, aki egyrészt befolyásolható, de ugyanakkor táncolni is lehessen a hátán. Ne emelhesse fel szavát semmiért,meg se forduljon fejében -  hisz elmarnak mellőle mindenkit, érezze elhagyatottnak és kiszolgáltatottnak magát, de örüljön a kegynek, hogy kapott pár morzsát a jobb sorban élőktől. Szegje le a fejét, érezze bűnösnek magát, tudja magáról azt, hogy neki több nem adatott, sőt, ezért is, ami van - hálát kell rebegnie. Hogy egyáltalán foglalkoznak bűnös lelkével. 

Ez egy jól megtervezett manipuláció, kizsákmányolás felső fokon.

Míg valakit utálsz, reálisan nem tudod fölmérni problémáját.

Ha valakibe beletörlöd a lábad, magad is sáros leszel...

Az észt, okosságot játszani nem lehet, az okos ember átlát a szitán...

Attól még, ha egy problémánál másra mutogatunk, a saját felelősségünk nem évül el...

Az okos, közösségi ember összességében látja a dolgokat, nem egyéni felelősöket keres...

Te sem vennéd szívesen, ha valaki meg akarná mondani Neked, mi a jó, mi a helyes lépés számodra, pedig semmit nem tudna az életedről, egyéniségedről, személyiségedről...

Ezek, ugye nem is olyan ördöngős dolgok? Ugye nem?

Hát, akkor Te hogy élhetsz vele?