Na, ez nem fog soha az életben bekövetkezni. Nyugodtak lehetnek ott fent, a magas pulpituson. Hisz az összefogáshoz, az öntudathoz, az erőhöz, és akarathoz a változtatáshoz bátorság kell, amit a közmunkában, megalázásban eltöltött idő régen kihúzott a lábuk alól.

Tudják ők, hogyne tudnák, hogy nem csak saját életükről van szó, hisz gyermekeik sorsáért is ők felelnek, mellettük, a szimpla közmunkás mellett kilátástalan a jövőjük, viszont a nyomor, a nélkülözés, a sok megaláztatás már olyan nagyfokú, hogy képtelen lépni,- úgy igazából - még saját érdekében sem.

 Gyengék, alultápláltak, megtette már hatását az egyhangú étkezés. Krumpli, tészta, rizs, zsíros kenyér. Ha egy kis hús kerül az asztalra, már ünnepnek számít. Náluk a húst legtöbbször a far-hát jelenti. A hónap elején fordulhat elő, hogy valami olcsó színhús kerül az asztalra, de gyümölcs, többféle zöldség csak elvétve, inkább ünnepi alkalmakkor. Sokszor betegek. Testileg, lelkileg egyaránt. Betegségeiket nem tudják kezeltetni pénz hiányában, e mellett állandó a stressz a beláthatatlan holnaptól.

Fentről lényegében bűnösként tekintenek rá. Munkakerülő, lusta, élősködőként. Mára a közmunkás kifejezés ugyanolyan szintre került, mint a bűnöző, hajléktalan, börtöntöltelék, vagy szinte a gyilkos... Ha meghallják az emberek ezt a szót, már előre meg van a véleményük, nem tudnak nyitottam fordulni a probléma felé.

Télen nagy részüket tanulásra fogják. Alapkompetencia tanfolyamok, amik semmire nem valók, mert 3-4 hónap alatt nem lehet bepótolni sok-sok év alapszintű elmaradásait. Jó elgondolás volt a szakmai tanfolyamok bevezetése, de sajnos azok az álszakmák, amik még valójában rész szakterületnek sem mondhatók az állástalanság problémáit soha sem fogják megoldani. Milyen szakma a háztáji növénytermesztő? Vagy a kerti útépítő - női tanfolyam? Lesz egy ember is, aki ezekkel elhelyezkedhet majd? Mi értelme van olyan tanfolyamot elvégeztetni ezekkel az amúgy is elesett, kilátástalan emberekkel, amiről ők is, induláskor tudják, hogy teljesen értelmetlen erőfeszítés? Nincs értelmes céljuk, nincsenek távlataik. Csak a ma. Így pedig nem lehet élni. Nyugodtan legalábbis nem.

Ezeknek az embereknek egyedi segítség nyújtás kellene. Aki még tanulásra alkalmas, azt segíteni a normál szakma elsajátításában.Olyan szakmában, amivel valóban ér is valamit. Aki erre alkalmatlan, azt pedig olyan munkaterületen segíteni elhelyezni, ami számára valóban célt jelent, nem a "hát ez van, ezt kell szeretni"-t. Aki pedig alkalmatlan a munkavégzésre testi-lelki okoknál fogva, azt nem háborgatni mondvacsinált egyenprogramokkal, hanem segíteni a gyógyulásban, vagy ha már ez sem megy, akkor az emberi életben. Amíg ezt nem teszik meg, csak a nyomor  jut, juthat nekik. 

És, hogy miért nem foglalkoznak úgy igazán ezzel a kérdéssel azok, akiknek lehetőségük lenne tenni ez ügyben?

Nehéz elismerni, hogy milyen áldatlan állapotokat sikerült összehozniuk e réteg számára, amellyel még nagyobb, átláthatatlan problémákkal kerültek szembe, még sokkal nagyobbakkal,mint addig, míg nem jött a kötelező közmunka "áldásos" segítsége. 

Nehéz elismerni, hogy akarattal nyomták le a mélybe ez a réteget, olyan mélységekbe, ahonnan már  segítség nélkül képtelenség feltápászkodni. 

Se valódi munkajog, se valódi munkavédelem, se támogatások, fizetés alamizsna,mindennapi szinten a lenézés jut. Ha utcán dolgozik, már elég az 54-ért az emberek lenézése is, a folytonos okoskodás, hogy ezt csinálják meg, azt miért teszik? Miért nem takarítják össze a ház elején, és a többi önkényeskedés. Sokan a mai napig úgy gondolják, hogy a közmunkás az büntetést dolgozza le. Tehát, bűnöző. De ha intézményben helyezik el, akkor is gyorsan szembesül ezzel a felfogással, ha valami eltűnik, az első számú gyanúsított biztos, hogy a közmunkás lesz. Munkáját állandó munkatársai nagyítóval szemlélik. Saját szemükben a gerendát nem látják meg, a közmunkáséban a hajszál vékony szálkát is. Lehet, hogy alapjában véve jó a kapcsolatuk, de valahol mégis ott van szinte minden mondatban, tettben, hogy Te egy senki vagy közmunkáskám. Főnökei meg szinte tudomást sem vesznek róla, egy jó szó, egy dicséret pedig neki is jól esne. 

Munkája időnként olyan kemény, ami már a csicskáztatással felér. Bokorirtás, csatornatisztítás, szemétszedés. Lényegében minden védőfelszerelés nélkül. Hidegben nincs védőruha, meleg tea, nyáron nincsen hideg víz. Se illemhely, se tisztálkodás. Ha enni akarsz, ott eszed meg, ahol tudod. Koszos kézzel, akár állva.

Milyen az a társadalom, aki el tudja nézni, hogy embereket ilyen fokon kihasználnak, semmibe néznek. 

Mindenki ismeri azt a mondást:Egy nemzet nagysága, és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogy az állatokkal bánik./Gandhi/

Ők emberek...!