Már vagy másfél éves történet. Eddig még senki sem mondta ki, amit én most ki fogok. Biztos vagyok benne, hogy sok érintettnek nem fog tetszeni az eszmefuttatásom, de ideje lenne valamennyire letisztulni a dolgoknak, és végre nem csak az egyik oldal szemszögéből látni az egész fejetlenséget.

Tőmondatokban egy összefoglaló, csak hogy tudjuk - miről is beszélünk.

Az ESZOSZ egy néhány éve alakult - minimális nyereséggel dolgozó - szociális szövetkezet volt, aki ellen jelen pillanatban felszámolás folyik, és volt dolgozóikat a bérgarancia alapból fizetik ki. Felvettek 2800 embert, akiknek csak fizetést adtak, munkát nem tudtak biztosítani. Ellenben nagy részüknek fel sem mondtak, Így sokan kutyaszorítóba kerültek,Aztán  voltak, akik a megoldásra törekedtek akár papírok nélkül is elhelyezkedtek, mások nyerészkedni akartak, és voltak, akik egyszerűen csak vártak, hogy majd lesz valami. 

Az egész történet múlt év februárjában kezdődött, amikor is a dolgozók közel felét alkalmazták. Egyből jelezték, hogy még a munkavégzés nem indul, várni kell, de álláspénzt fizetnek. Rendben, itt ugyan el kellene gondolkodni, hogy biztos rendben van-e minden, de hát néhány napról volt szó, ez még simán belefér a normál hiszékenység szintbe. Eltelt egy hét, eltelt két hét, közben vették fel fokozatosan a dolgozókat. Az emberek között kezdett szóbeszéd tárgya lenni, hogy van egy hely, ahová könnyen felveszik az embert, fizetnek is úgy néz ki, és még dolgozni sem kell. Megszülettek a magyarázatok  is persze, nyilván valami gazdag ember így akar segíteni, vagy maga az állam kavarja az egészet, hogy kevesebb legyen a munkanélküli. Ez persze tiszta fejjel átgondolva alapból egy marhaság, mert a gazdag azért gazdag, mert marhaságokra, értelmetlen dolgokra nem költi a pénzét, és ilyen akciókkal valójában nem segítene a kialakult helyzeten, hanem állandósítaná. Az államnak meg nem érdeke, hogy munka nélkül minimálbért osztogasson, még ha munkát ténylegesen végez is az ember, akkor  is szíják a fogukat - lásd: közmunkaprogram. Nyilvánvaló volt, hogy másnak kell itt lenni.Pár perces keresgélés a neten, és meg is voltak az első adatok. Vagyis inkább nincsenek adatok. Az ESZOSZ oldala csak kóddal olvasható, róluk annyit lehet tudni, hogy előző évben még ötvenezres nyereséggel dolgoztak, ami egy cégnek - valljuk be - elég soványka jövedelem. Mindegy, megkapták az állami támogatást, innentől ment minden a maga útján. Hogy pontosan mi történt a vezetőség berkein belül számomra lényegtelen - biztos, hogy sok-sok törvénytelen dolog - ez a rendőrségre, ügyészségre, és a Kormányra tartozik. Tartozna. Ellenben a kedvezményezettek nagy része- mert másképp nem beszélhetünk februártól-júniusig a szereplőkről, "dolgozókról" - hónapokon keresztül nem tett semmit. Illetve igen, várták a pénzt - a szerintük jól megérdemelt - járandóságukat. Hangoztatták is buzgón, hogy nem ők tehetnek róla, hogy nincs munka. Ez amúgy abszolút igaz. Viszont egy felelős ember, de mondhatnék simább kifejezést, pld. figyelmes, egy-két hét állásidő után elgondolkodik, hogy valami bűzlik a Jászságban /ott volt a központ/. Érdekes módon, max 1-2 %-uknak tűnt fel, hogy havonta egyszer, hol az utcán, hogy valami bérelt helyiségben összeröffentik az embereket, és ezen találkozók leglényegesebb momentuma a jelenléti ívek aláírása. Nem tűnt fel senkinek, hogy helyben nincs a szövetkezetnek képviselete, hogy a szerszámokat, gépeket hazavihetik. Külső szemlélőként májusban hallottam az ügyről, és egy nap alatt rájöttem, hogy nagy gond van a szövetkezettel. Februárban indultak, akkor már két hónapot kifizettek, érdemleges munka nélkül. Egy olyan szövetkezet, ami nagyrészt a nyereségből fizetne, és mégis termelő munka nélkül leperkálja a pénzt az emberkéknek, evidens, hogy halálra van ítélve. Hisz, ha nincs munka, nincs termelés, nincs pénz, elvileg nem lenne miből fizetni. Ha mégis van, akkor pedig az Uniós támogatást élik fel. Ám amikor jeleztem ezt a neten, vagy akár személyesen elérhető "dolgozóknak" - egyből meg volt a válasz, rosszhiszemű vagyok,nem érdeklik mi van az ESZOSZ-al, az a lényeg, hogy fizetnek, ne akadékoskodjak. Ok, akkor hallgassunk....Ez ment július közepéig, amikor összedőlt a kártyavár.Szépen csendben, fent még hosszú ideig nem hallotta meg senki. Egyharmad dolgozót röptében elbocsátottak ilyen-olyan indokkal, néhányan megkapták papírjaikat - ők jártak a legjobban. A többi elvileg maradt, ellenben fizetést persze ők sem kaptak. És a legtöbb ember még ekkor sem próbált meg lelépni. Voltak olyanok páran, akik felmondtak, és szabályszerűen ki is küldték papírjaikat, aztán voltak olyan esetek is, amikor nem érkeztek meg, mégis - az új munkahely együttműködésével - elhelyezkedtek rövid úton. És voltak olyanok is bőven, akik csak vártak, és vártak. Nincs papír, nem tehetünk semmit, pénz sincs, éhen halunk. Ez első körben érthető is, megijed az ember, hirtelen nem látja a kiutat. Na, de egy-két nap alatt el kell érni arra a szintre, hogy valami megoldás után néz az ember. De nem, a legtöbb ember várta, hogy majd intéződnek a dolgok, majd mások elintézik. Amíg meg él a szerződés, addig úgyis jár a pénz. Már ekkor bejelentkeztek a helyzet vámszedői, a zugügyvédek, akik gyorsabb ügyintézést ígértek ilyen-olyan százalékért. Sőt még olyan is volt, aki az Unióig elvitte volna az ügyet, több milliós kártérítést ígérve az ügyfeleknek. És elég sokan bele is léptek...Nem véletlenül írom ezt a szót, mert ezzel csak nagyobb katyvaszba kerültek. Hiába szólt az ember, hogy nem kell szerződés, nem kell ügyvéd. erre az egészre van egy törvényes eljárás, ügyvéd ide, ügyvéd oda, semmivel nem fog gyorsabban menni az egész, csak plusz kiadás lesz belőle. Most, a végén bezzeg megy a sápítozás, hogy még a törvény szolgája is leszedi a sápját. Heteket töltöttünk el azzal, hogy megértessük az emberekkel menet közben is fel lehet mondani a szerződést. De aki belefutott az ügyvéd ragasztójába, az bizony ott is maradt. Hiszen úgy gondolta, ezzel több pénzhez jut, lényegesen gyorsabban, másokat megelőzve. Hetente röppent fel a hír, hogy ez, vagy az már megkapta a juttatást. Persze nyilvánvaló volt, hogy nem igaz, de miért ne húzná a többieket, miért ne érezné - ha csak pár percig is - hogy ő több, ő más, mint a legtöbb ember?

Az első kisebb tüntetés, valamikor július végén, augusztusban volt, a média kezdett felfigyelni az ügyre. Egy ideig szinten is tartották, de mivel minden csoda három napig tart, ezt is új történések híján pár hónap múlva ejtették. A másik ok meg az, hogy nekem is kezdett rossz szájízem kerekedni, pedig valamilyen szinten kötődtem az ügyhöz. Mit szólhat egy olyan ember az egészhez, aki nap, mint nap kulizik - akár kínkeservvel - ugyanazért a pénzért, minimálbérért, amit más emberek viszont munka nélkül kapnak meg. Sarkosítás ez persze, de azért mégis valahol igaz. Tudom én, hogy papírok nélkül nehéz megindulni. Akkor is nehéz, ha az ember még saját magában nem zárt le egy ügyet. De ha valamit meg akar oldani az ember, akkor ha lassan is, de elindul az úton. 

Több olyan problémára rávilágított ez az ügy, amit valahogy másképp kellene intézni. A szövetkezeti probléma már megoldódni látszik, legalábbis újak nem indulhatnak, bár ez is egy tollvonásos megoldás. Miért nem lépett közbe a Kormány annak érdekében, - akkor még, amikor kiderült a fizetésképtelenség - hogy minden dolgozót szélnek eresszenek, és megkapják munkáltatói papírjaikat? Miért kellett erre várni még plusz félévet? Egyszerűen ki kellett volna mondani, hogy ez a szövetkezet nem szövetkezet, innentől mindennek vége. Dolgozók megkapják ami megilleti őket, de innentől egy szemmel sem többet.  

Jó, vannak többen a társaságban, akik annyira elvesznek a mindennapok útvesztőiben, hogy feltételezhető - jóhiszeműen vártak. Ellenben sokan bizony nagyon is tisztában voltak azzal, hogy az óra nekik ketyeg. Mert azért tudni kell, hogy alkalmi munkát bizony személyi iratokkal is lehet vállalni. Fekete munkát is. Nem mondom azt, hogy nem kerültek emberek nehéz helyzetbe az ügy kapcsán. eleinte biztos. De ha valaki egy éven keresztül képtelen kialakítani az életét, valamiféle megoldást találni a problémára, akkor ott valami másnak is lennie kell. Szembemegy az életben maradási ösztönnel. Épeszű ember, ha ég a háza, kiszalad belőle, és segítséget kér. Ha nincs megélhetése, ha nincs egy fillérje sem hónapokig, ha a jeges földből ássa ki a vasat tíz körömmel, akkor is kiássa, mert élni akar. Megoldást keres, és ha akar, akkor talál is.

Az a baj ezzel az üggyel, hogy az egész csak el lett simítva. Közmunkából bevezették az alkalmazottakat a semmittevés világába, a Kormány szemet hunyt a szövetkezet sumákolásai fölött, kifizettek, és kifizetnek egy rakás pénzt olyasmiért, ami valójában meg sem történt, mert az egész történetben egyedül a munkaszerződések valósak. 

Sokkal-sokkal korábban pontot kellett volna tenni az ügy végére. Hogy nem történt meg, annak biztos, hogy komoly oka van. De ezt az okot - van egy olyan érzésem - soha a büdös életben nem fogjuk megismerni.