Azt már megtanultam, hogy Orbán ok nélkül nem csinál semmit. Még ha valami teljesen értelmetlennek is látszik, később összeáll a kép, hogy mi miért is történt.

Mostanában - naiv, politikához nem értő, figyelő, és bizalmatlan emberként - felvetődik bennem többször: nem azért megy-e állandóan szembe Európával, hogy ne neki kelljen kilépni, mármint a kilépést felvetni, ne neki kelljen kimondani hogy kívül tágasabb, hanem mások mondják,  dacból, harcból, "Magyarország érdekeit nézve" tehessük meg ezt a lépést, és így ha bekövetkezik a válás, akkor is ne ő legyen az utólag megkövezhető?

Mi van akkor, hogyha az egész felhajtás arra megy ki, hogy tömegével jöjjenek az olyan mondatok, mint amit Nigel Farage-tól kapott, tőle nyilván társulási felhanggal, "Ideje Magyarországnak belépni a Brexit-klubba!"...

Orbán ha más nem is - de biztos hogy nárcisztikus. Ennek az állapotnak a jellemzője, hogy úgy gondolja - mindenben tökéletes, és kijár neki a csodálat. Nem képes elviselni a kritikát, és elvárja, hogy minden úgy történjen, ahogy ő kitalálta,megálmodta, elgondolta -  és ahogy megfelelőnek tartja. Ha valaki ellentmond neki, amint már nem tud felette hatalmat gyakorolni, vagy úgy érzi kibújt irányítása alól, abban a pillanatban meg akar szabadulni tőle minden szívfájdalom nélkül.  Nem kötődik valójában semmihez, egy dolog a legfontosabb, saját maga. 

Mi lenne akkor, ha vége lenne hirtelen az Uniós tagságnak? Elgondolkodtál már rajta?

Mert könnyű azt kimondani, hogy retorzióként  aktuális marhaságunkért ezt, vagy azt tegyenek, kötelességszegési eljárás, pénzmegvonás... - ezzel is csak minket büntetnek, sima halandókat. Orbánnak ezzel nem a "szarvát törik le", hanem - ha tényleg gond van "nála" mentálisan - akkor csak újabb manipulációra, csörtére késztetik.

Viszont vannak olyanok, akik azt mondják - tisztára olyan a szöveg mint a konzultációkban - hogy ki kéne lépni, ráálltak az ösvényre, amit Orbán kijelölt nekik, és hajlandók el is indulni rajta... Végigmenni nem biztos, mert nem valószínű, hogy átgondolták valaha annak következményeit...

Megszűnne az a gond, hogy ha vége az Uniós tagságnak mit tehetnek hazánk szülöttei, akik kint mosogatóként, konyhásként, vagy takarítóként keresték kenyerüket - mert lényegében nem mehetnének sehová,nem úgy, mint a britek kiválása idején,  hisz Unióból kilépett nemzetként állampolgáraink már nem mozoghatnának szabadon a kontinensen - munkavállalás terén sem.

Hazajönne az a pár százezer magyar, aki jelenleg külföldön keresi a boldogulást. Mivel ettől még elvileg nem lenne több munkahely, ezért nagyrészt a munkanélküliek tábora gyarapodna hirtelen a lépéssel. Egy részük a megtakarításból nyilván vállalkozást indítana, de mivel annak idején, mikor a kivándorlás mellett döntöttek nem itthon próbálkoztak vállalkozóként, ezért nagy részük erre alkalmatlan, tehát idővel tönkremenne. Vállalkozáshoz egy bizonyos típusú ember a jó, persze kell hozzá kalandvágy is, önbizalom, de ami a legfontosabb, képesség a másokon átgyalogláshoz. Na, ez utóbbi tulajdonság napi 8-10-12 órás mosogatás, takarítás közben nem fejlődik ki igazán.

Tehát elkezdene nőni a munkanélküliek száma, akik mint tudjuk minimális segélyben részesülnek. Úgy hirtelenjében háromszorosára nőne a tábor, ez persze immár lényegtelen, mert az Uniós összehasonlítási sémák megszűnnének - minek, ha tagok sem vagyunk...? 

Kevés a pénz, lényegesen kevesebb lenne, valahonnan el kellene venni, hogy a sok megtért embert bármilyen alacsonyabb összegű ellátásban tudjuk részesíteni. Vagy a meglévő segélyeket nyírnák meg, vagy hozzányúlnának a még szerintük mindig irreálisan magas közmunkás bérhez. Így talán mindenkinek kalkulálható lenne egy eddigiekhez mérten alacsonyabb segélyezési összeg. Keményebb feltételekkel, hisz a férgesét minél gyorsabban lapátra kell tenni, nem lesz az államnak honnan ide-oda csoportosítani Uniós összegeket. Így a segélyezés féken tartására egyetlen lehetőség, ha olyan kemény feltételeket szabunk rá, amit nagyon nehéz teljesíteni.  Ez sem gond, mivel nem Uniós tagként már a kutya nem szól bele belügyeinkbe...

Kevesebb külföldi befektető találná meg az országot, és mivel eddig sem munkahely teremtésünkről voltunk híresek, ezért az emberek egy részének még kilátása sem lenne a helyzete normalizálására.  Mivel már a munkanélküli ráták nem lennének olyan fontosak, mint Uniós-tagként - a közmunka programok egy idő után mennének a sutba, nem lenne rá szükség, esetleg egy minimális létszámot hagynának meg mégis látszatból, és természetesen az állami intézményeket ellátandó...

Visszaszorulnának a beruházások, fejlesztések. Nem csak Uniós beruházás nem lenne, hanem az államiak is nagyrészt leállnának. Hisz jelenleg könnyű Uniós pénzt közpénzzé tenni, csupán kis ügyeskedés kérdése az egész. Onnantól kezdve viszont, hogy kiléptünk, nem lenne tovább innen-oda átcsoportosítás, és frissen közpénzzel való lyuk bedugás....

Nyilván leállnának a megalomániás építkezések, hisz ezek kifejezetten az Uniós pénzre hajtottak, értelmetlenné válnának. Hiába a TAO-pénz, ha az adó ez időtől más, fontosabb dolgokra kellene mint stadion, vagy lőtér, meg mifene.... sok-sok még csak elképzelt aréna terve az Unió füstjén égne porrá...

Megszűnne a migráns-probléma, legalábbis vissza biztos nem kaphatnánk egy szálat sem. Ha sikerül védeni a határt az épp sorosan építendő hatszázadik okos,okosabb, még okosabb kerítés sorral - akkor gond egy szál sem, az Unió már nem köphet a levesünkbe.

Igaz, hogy a magyar ember  ez után Európában csak útlevéllel közlekedhetne, minden jóval nehézkesebb lenne, jöhetne megint a határellenőrzés, de ha azt vesszük, legalább munkahelyek teremtődnének, hisz lényegesen több határőr kell majd. Sőt az okos kerítés mellé is lehet akár húsz méterenként katonát, vagy rendőrt állítani, mivel innentől egyedül leszünk Európa szívében, magunkra hagyatva...

Magyarország hirtelen a rendszerváltás környékén találná magát gazdaságilag, politikailag egyaránt, és lenne ok felfele mutogatni, hogy: ők az oka, mi megtettünk mindent, sőt még többet is, mint ami elvárható lett volna, és mégsem voltunk jók...

Ha bűnös lenne a kérdésben az csak egyedül az Unió lehetne, senki más. Innentől kezdve nyílt lenne az út a diktatúra felé vezető következő lépés előtt is akár...

A vezér még akkor is harcolna, védené a védhetetlent. Ezt sokan be is vennék, hisz a bőrükön éreznék, hogy mennyire másabb minden, mint pár évvel ezelőtt. Ha pedig más, az csak annak lehet a következménye, hogy nem értettek meg minket, nem akarták a jót, és már megint, mint annyiszor a történelemben - mi lettünk a "vétlen áldozat"...