Lenni, vagy nem lenni... Hát, azt hiszem, megszülettem
http://kmks.blog.hu/2017/01/23/lenni_vagy_nem_lenni_460
Na, az a helyzet: azt hiszem megszülettem. Nem biztos, de ha nem ez a születés, akkor nem tudom hova tenni, mi lehet ez a sok változás. Kezdődött az egész azzal, hogy épp délutáni edzésemhez készülődtem - tudod: egyik kéz emelés, másik kéz emelés, két lábbal rúgás - amikor egyszer csak éktelenül el kezdett szorítani valami. De komolyan, semmi helyem nem volt, meg sem tudtam mozdulni. Úgy éreztem, mindjárt vége a világnak, kezdtem valahogy nagyon furcsán érezni magam. Már épp próbáltam beletörődni, hogy ennyi volt az életemnek, sosem fogom megtudni milyen a világos, a kint, meg a messzi, mikor valami begyömöszölt egy szűk folyosóba, és nyomott minden felől kifele. Erről, hogy ezt akarják velem, persze már megint elfelejtettek megkérdezni ENGEM, mintha én nem lennék senki, pedig jogom lenne tán beleszólni a saját életembe...Hogy néz az ki, hogy minden csak történik veled, és még véletlenül sem foglalkoznak azzal, hogy te akarod-e, vagy sem? És csak úgy hagyni, hogy sodorjon kifele az ár? Na, többek között ez is átillant az agyamon - mert van olyan is nekem - amikor egyszer csak hirtelen vége lett mindennek. Rosszul mondom, nem mindennek, csak a nagyon rossznak. Na végre,éppen itt van az ideje hogy békén hagyjanak, gondoltam magamban - innentől akkor szusszanok egyet. Erre mit kellett megérnem? Megszólalt a doki hangja, tudod, aki azt mondta, hogy meg kell születnem februárban, elkezdi, hogy mi van kisöreg, kicsit elsietted a dolgot, úgy látszik, nagyon igyekeztél erre a világra, erre megfogja a lábam, és lógat lefele. De ez nem elég, elkezdi, hogy ne légy lusta, szólalj már meg, és meg sem várja, hogy kinyissam végre a szám, és megmondjam neki a véleményem, képzeld, fenéken ütött. És nem is egyszer, hanem háromszor. Hát mit vétettem neki? Csináltam én valami rosszat? Na, ez már piszkosul felháborított, és ezt aztán takarosan a tudtára is adtam. Vettem egy nagy levegőt, mert már bizony az is van nekem, és ordítottam egy akkorát, hogy biztos megemlegeti, megtudja, hogy velem nem lehet packázni, nem engedem. Ezzel aztán annyi is volt, mert piszkosul kifárasztott ez az egész, ráadásul minden olyan furcsa volt, eddig úszkáltam, most meg száraz minden, még a vizet is elvették tőlem. Két alvással ezelőtt születtem meg, de már piszok száraz a bőröm, az lesz a vége, hogy teljesen összeszáradok. De viszont van egy jó dolog az egészben. Képzeld, eddig nem szólhattam bele semmibe, de mióta kint vagyok, ha minden igaz, megszülettem, azóta simán irányítom ezeket, én mondom meg, hogy mi történik. Egy ordítás, vagy hüppögés, és már ugranak is. Piszok jó dolog, majd próbáld ki! Aztán is jó, hogy már tudom, hogy milyen az apupapi,meg anyuci, és már mami és papi1-et, meg mami és papi2-t is megismertem. Mindegyik egyforma, nagyok, és nekik is van szájuk, csak nem ordítanak, hanem mindig azt mondják, hogy szia picurka, hogy vagy picurka, na, hogy tetszik a külvilág? Ja! Erről jut eszembe. Amikor anyucival épp ettünk, apuci cirógatta a fejemet, ami egy kicsit így viszketett, de mégis nagyon jó volt, és közben azt mondta anyucinak, hogy ő már nagyon unja a banánt, tényleg el kéne húzni messzire. Ezt nem értem, mert én már sok banánt ettem, amikor anyucival közösen ettünk még, de nem tudom megunni. Hogy messzire akarnak menni, azt már tudom, és már azt is, hogyha elmennek, akkor engem is vinni akarnak, mert még gyermekűlést is vett papa 2 a kocsiba. Hogy mi a kocsi? Hát amikor megyünk gyorsan-gyorsan, aztán hirtelen megállunk. Nagyon jó érzés, mindíg meglökődtem kicsit, mikor még bent voltam. Na de, hogy már kint vagyok, és megnyílt előttem a világ, :) így már minden más. Ugyan még nem tudom normálisan használni a szemem, sokszor kettőt látok, aztán meg egyet sem, de azért mégiscsak érdekesebb, mint egyedül a sötétben. És érdekes, hiába nem vagyok egyedül, mégis csak sokkal megnyugtatóbb, meg látszik, hogy teljesen megváltozott minden. Mindent megkérdeznek tőlem, hogy éhes vagy, Picur? Csak nem álmos vagy? Meg, hogy na, akkor most tegyelek tisztába? Szóval, látszik, hogy én mondom meg a tutit, ez nagyon-nagyon jó dolog. Az a lényeg, hogy úgy néz ki, tényleg megszülettem, és ha minden igaz, akkor nem soká megyünk innen kocsival messzi. Mivel, hogy apupapi szerint szar itt a helyzet. Szerintem ezt nem jól tudja, mert a sz.r az ott lent van, a pelenkában vagy mi a fenében, de hát apupapi is tévedhet, neki is szabad. Úgyhogy az a nagy helyzet, hogy azt mondják, messzire megyünk, és akkor bizony én messzi leszek. Végül is nekem tök mindegy, ha anyuci meg apupapi ott lesz, akkor nagy baj nem lehet. Csak ez a messzire menés nehogy olyan legyen, mint ez a születés, mert az nekem elég volt egyszer is. Bőven...
