Élek, amíg élek

belefáradtam...

Az én történetem nem most kezdődik, hanem a váláskor.

Nem vagyok egyedül, aki lecsúszott, szinte mindnek ott kezdődik.

Társasházban éltünk, nem volt megosztható, míg el nem adtuk a lakást mindketten ottmaradtunk. Végül csak sikerült pénzzé tenni. De egy árából kettőt venni lehetetlen. Ezért kijöttünk a kertvárosba. Én a városhoz közelebb, a férjem jóval távolabb. Én kisebb házat vettem, a férjem meg egy szép nagyot, de az erdő és a külváros szélén.

Első körben már mindent csinálni kellett a házon. Ez egy kis nyári vityilló volt, sok pénzt kellett rá költeni, míg télre lakhatóvá tettük. A padra két réteg üveggyapot, a konyhában nikecell álmennyezet, szivattyú, lépcső, ajtó-ablak, had ne soroljam.

A fűtés konvektor, de nem használom.

Huszonnyolcezerből? Úri mulatság lenne...

Le vagyok százalékolva járadékosként - lényegében a válásom óta. Eleinte még kiegészítettem a keresetem egy kis varrással, egy vállalkozónak segítettem be, de vagy 3-4 éve már ő is eltűnt, messzire kéne a cuccal jönni, benntebb is van ember bőven.

Így plusz pénzkereset nélkül maradtam.

Eleinte gázzal főztem,csak palackkal, sokszor hónap végére elfogyott, onnantól annyi volt a főzésnek - aztán a lányomék ismerőse kiszuperált egy villanytűzhelyt, gondoltam, megveszem, összesen ötezerért adták. Jó döntés volt, mert azóta már jó párszor maradtam volna gáz nélkül. Így ha épp nincs pénzem, akkor is tudok főzni. A számlát meg muszáj kifizetni. Bár bevallom, volt már párszor olyan, hogy összeszorult a gyomrom, mikor megláttam az Eon-os kocsit befordulni létrával az utcába. De hála a fentieknek, még egyszer sem kapcsoltak ki. Nem tudom, mit csinálnék.

Havonta megkapom ezt a kis pénzt, aztán osztom, ahogy tudom.

Kifizetem a számlát, az ötezer. Igen, csak a villany van. TV-vel nem flancolok, az alapcsatornákat nézem, vagy inkább már azt sem, mert bele vagyok fáradva.

Ha tél van, akkor havonta veszek 5 mázsa fát. Az is több mint tízezer.Gallyfa, ismerőstől.  Többre nem futja. Számolja ki, mi marad. Bár az idén jó volt, mert még ősszel a lányom megvett 40 mázsát nekem, még mindig tart. Persze beosztom. Jó is volt ez, hogy most nem kellett ráköltenem - mint ahogy mondtam, de szar érzés is, hogy nem tudsz magad boldogulni. Egy helyen fűtök, és csak délután, estefele gyújtok be. Jó esténként kicsit lemelegedni. Nappal meg elvagyok pulóverben, bekecsben. Elszédelgek a lakásban. Meg ha lehet, minél később kelek, így nem fázok annyit.

Menni kéne dolgozni, lehet hogy valahol felvennének. De nincs pénzem bérletre, a lányomékat sem pumpolhatom állandóan. Két gyerek van, most meg épp válik. Ez van. Nem tarthat minden örökké.

Egészség?

Nekem olyan nincs.

Bajom van a vérnyomásommal, kórosan alacsony.

A gerincemmel, lumbágó.

A tüdőmmel. Asztmás vagyok. Tudja, a varráskor felszálló por...

Epés vagyok, meg nagyon sok a gyomorsavam. Az orvos fél nyugdíjért írt fel gyógyszert. Nem váltottam ki. Vettem egy kis gyomorsav közömbösítőt, aztán ha kétrét görnyedve ébredek, hát beveszem.Sokszor napokig nem megy le egy falat a torkomon.  Azt a pár száz forintos gyógyszert is elég kigazdálkodni. És persze mindig bejön valami. Múlt hónapban a szivattyú romlott el, meg se lehetett csinálni. Még az a szerencse, hogy a nyáron fára elrakott pénzem még megvolt - hogy a lányom megvette helyettem - így venni tudtam egy másikat. De ha ez nincs, hát nem tudom mit csinálok. Aztán a centri is bedobta a taccsot, annak a javítása is háromezerbe került. Kétezer az anyag, meg aki megcsinálta, annak egy ezres.

A fiam? Most épp munkanélküli. Kint lakik a férjem házában - ő pár éve meghalt. Segélyen van, sokszor hozzám sem tud eljönni, vagy ha igen - legtöbbször bliccel.

Olyankor én adok neki egy kis kaját, ha van pénzem veszek neki egy kis dohányt, mert cigizik. Tudja, hogy egészségtelen, meg nem is telik rá, de szétmarja az ideg, olyankor rá kell gyújtania.

És hogy minden kerek legyen, két hónapja beütött a krach.

Tüdőszűrőn találtak valamit. Hogy mit, nem tudom. Az biztos, hogy nem TBC, mert arról a papírt kiadták. Még a tüdőgondozóba átmentem, megvizsgált az orvos, meg csináltak röntgent is, meg tüdőkapacitást. Van egy másfél centis homályos folt az egyik hílus alatt. Kérdezgette, hogy voltam-e mostanában megfázva erősen? Most mondjam, hogy majdnem mindig? Télen 4 napig feküdtem, lázas voltam, fájt a fejem, teljesen nyúlva voltam, de orvosra nem volt pénzem. Felír egy-két gyógyszert, máris elmegy egy ötezres. Nem tudnám kiváltani. De amúgy is a város másik felébe tartozom, négy buszjegyet kéne vennem, hogy eljussak hozzá, az több mint egy ezres. Gyalog meg másfél óra oda, másfél vissza. Nem bírom én már azt. Úgy voltam vele, kifekszem, mire van az immunrendszer? Legalább erősödik. Köhögtem is, mint a kutya, de aztán nagyjából csak kijavultam. Ezt persze nem kötöttem a doki orrára. Elküldött CT-re, be is jelentkeztem, de már nem mentem el.

Minek?

Azt mondja felelőtlen vagyok? Szerintem nem. Épp az, hogy nagyon is átrágtam éjszakánként a helyzetem. Volt időm, hetekig nem tudtam aludni.

Ha azt állapítják meg, hogy elnézték, akkor mindegy hogy elmegyek, vagy nem.

Ha meg kimondják, hogy valami komoly bajom van, nekem nincs pénzem a gyógyíttatásra. Honnan veszek én súlyos tízezreket orvosra, gyógyszerre, egészséges étrendre?

Élek amíg élek.

Leéltem 60 évet, ha el kell menni, akkor úgyis el kell menni.

Én jobban, már magamért sem tudok levetkőzni.