A szegénység nem csak arról szól, hogy kevés a pénzed. Mindent másképp csinálsz, még ételt is alapvetően mást eszel,és másképp, mint egy jobb módban lévő ember. 

Kezdjük azzal, hogy hányszor? Ezen a téren nincs különösebb eltérés, nagyrészt szokástól függ, hisz vacsorára egy szelet kenyér zsírral -  vagy margarinnal, abból is az olcsóbb fajta - esetleg kisütött csirkebőr zsírjával simán megoldható. Vagy a házban általában található minimális zsiradék, és búzadara. Rá pedig gyéren kristálycukor. Ebből össze lehet rittyenteni egy kis pirított grízt, ami -  persze főzve, nem simán - ha éhes az ember, mennyei kajának tűnik még így is. Ha több a pénz, vagy van a kamrában mondjuk egy kis szilvalekvár, finom, harmonikus kaja válik belőle. 

Amennyiben  gyerek van a házban, akkor a szegény ember is jobban odafigyel, hogy táplálóbb legyen az étel. Ha nem is minden nap, de amikor csak lehet a tojás, tej is a reggelihez, vacsorához adódik. Reggel bundás kenyér, rántotta magában, vagy hagymával, nagy ritkán szalonnával, vagy esetleg kolbásszal,ami már úri flanc... :) este pedig jöhet a tejbegríz, tejberizs. A rizs a krumpli mellett amúgy is alapeledelnek számít szegény emberéknél. Egy kilóból sok van, és telik vele a pocak. Ugyanis ez a fő cél. A szegény ember nem az élvezetekért táplálkozik, hanem az életben maradásért. Ha nincs a háznál kenyér - mert bizony olyan is van - jöhet a kenyér készítés. Amiből válogathat emberünk az a magyar, és a cigány kenyér, a vakaró. Ha hirtelen kell valami harapni való, akkor nagy valószínűséggel az utóbbi győz, mivel lényegesen gyorsabban készül el, mint magyar társa. Kell hozzá liszt, víz, és szódabikarbóna. A hozzávalókat összegyúrják, dagasztják, de lényegesen rövidebb ideig, mint a számunkra megszokott harapni valót. A kész tésztából aztán - akár platon megsütve, vagy seprenyőben lángosként készül az illatos tésztaféle, ami nagyon kapós - főleg a téli estéken.

Aztán ott van a héjában sült, vagy főtt burgonya, ami egy kis margarinnal, sóval ízesítve mennyei táplálék. Ugyanúgy nagyon finom a héjában főtt krumpli felkarikázva, olajban megforgatva, sóval-borssal ízesítve. Ha van hozzá egy pohárka tej is, komplett a menü.

A bő olajban sült ételek nagyon drágának számítanak, és ráadásul időigényesek, és túl gyorsan el is fogynak. Tehát a hasábburgonya - persze kézzel "aprítva", nem fagyasztottan vásárolva - csak nagyon-nagyon ritkán kerülhet asztalra, ami persze nem olyan nagy gond, hisz a szegény ember e nélkül is jóval több zsiradékot eszik, mint amire szükség lenne.

Ha dolgozik, van munkahelye,  akkor vinnie kell magával egy kis élelmet is, hogy legyen erő a fizikai munkához, mert neki nagyrészt az adatik. Ez legtöbbször két zsíros deszka között egy harmadik. Másra nem nagyon futja. Esetleg a boltban vásárolt legolcsóbb parizer lehet a nyertes. Ennyire telik. Ha a gyerkőc iskolába jár, akkor jobb napokon bundás kenyeret, ha kevés a pénz, akkor ő is zsíros, vagy margarinos kenyeret visz magával.

Ebédre jöhet megint a krumpli. Ha nagyon olcsó  a főétel, mondjuk olyan, aminek az alapanyaga a ház körül épp megtalálható,esetleg még leves is juthat az asztalra. Mert a két fogás már luxus, általában egy tál ételek kerülhetnek asztalra. Ha van pénz levesre is, akkor persze az sem marhahúsból készül, jó esetben far-hátból, a húsos csont már luxus, kevés rajta a hús az árához képest. Ám az általánosak a krumpliból, babból, sárgaborsóból készült levesek, főzelékek. Ezek töltik a hasat, nem marad éhes a száj. Ha más nincs, de tojás még igen, akkor kerülhet rá tükörtojás, vagy tojáslepény. Levesként jól megállja a helyét, finom, és a gyerekek is nagyon szeretik a görcsös galuskát, ennek íze legjobban talán a lebbencs leveshez hasonlít. Alapanyagai is ugyanazok, csak "pepitában". 

Aztán persze ott a köménymag leves, a pirított leves, és egyéb rántással, és még egy olcsó alapanyaggal készített étkek.

Ha ideje is van a gazdasszonynak az étel körül állni fél délelőtt, akkor csinálhat krumplis lángos, élesztővel, vagy akár a nélkül, vagy lepcsánkát, más néven tócsnit. De ott a cinke is, ami -  ha van rá pár kanál tejföl, egy kis szalonna is apróra vágva, megpirítva - mennyei eledelnek számít tehetősebb körökben is. Aztán ott a száraz rétes, vagy más néven rongyos rétes.Ennek két változata ismert, a krumplival készült, és a másik, amiben még az sincs. Csak liszt és víz. Természetesen egy pici sóval. Olajban, vagy zsírban kisütve.

Aztán persze sláger a krumplis tészta ilyen-olyan formája, a rakott krumpli sokszor kolbász nélkül, vagy az alap paprikás krumpli. Ha ünnepnap van, akkor jöhet az aprólékból készült pörkölt jó sok nokedlivel, vagy a még elején említett rizzsel. Ha valaki nagyon szegény sokszor még a kész tésztára sem futja /az amúgy is sima tojás nélküli lenne/, elkészíti saját maga, ami persze egyáltalán nem gond, mert lényegesen finomabb is, mint bolti párja. :) 

Gyümölcs - ha van a kertből, vagy az út mentén termő alma, nóra-bóra, szeder, málna. Piacon, boltban ritkán tud rá pénz összevakarni. Ha gyerek van, a szülők az almát - ami még talán a legolcsóbb - megpróbálják viszonylag rendszerességgel beszerezni. De ha élelemre is alig van pénz, a gyümölcsön, és a zöldségen tudnak leghamarabb takarékoskodni.

Édesség, csokoládé, cukor, esetleg jégrém - persze nem dobozos, csak pálcikás - az ünnepnapok része. Azoké a napoké, amikor "kirúgnak a hámból". Lehet persze érvelni, hogy amúgy sem egészséges, nem sokat vesztenek, de más az: önállóan dönteni arról, hogy ezeket a dolgokat - ilyen-olyan oknál fogva - mellőzöm, és megint más az a helyzet, amikor nem vehetem meg. Ilyenkor jön az ácsingózás, a vágyakozás a megvásárolhatatlanra. És ha pénzhez jutsz, akkor - ha a legkisebbet is - de megveszed. Mert kell. Kell ahhoz, hogy érezd valakinek magad. Ha egy pillanatig is.

Ha zöldféle kerül az asztalra, az vagy a levesben főtt, vagy maga a krumpli, maximum a káposzta, a viszonylag sokféle módon elkészíthetőségével, és olcsóságával. Lehet belőle leves, főzelék, párolt, aztán ott a finom káposztás tészta, lucskos, és a töltött, ami még pulyka darált hússal - tömlős, fagyasztott, és nagyon olcsó - is csak ünnepi eledelként kerülhet az asztalra. Ebből készül mélyszegénységben a fasírt is. Finom, jól fűszerezve meg lehet csinálni ínycsiklandozóra,jó sok kenyérrel megturbózva, mert másképp gyorsan elfogy - csak hát hamar éhes lesz  utána az ember, hisz viszonylag könnyen emészthető. 

Márpedig ha valaki nagyon szegény, az a lényeg, hogy amit megevett, az érezze. 

Hisz náluk tényleg alap a mondás: Csak az a biztos, ha tele a has.

Sokszor ugyanis még a holnapot sem látják.