Méghozzá szemen szedettek. A Kormány még a mai napig - kis módosításokkal - azt szajkózza, hogy a közmunka visszavezet a munka világába. Ha nem dolgoznak az emberek, akkor pedig szakmát adnak a kezükbe. A megélhetés biztosított tisztes szegénység szintjén. A közmunkás képes munkát keresni, erre minden feltétele megvan, ha nem talál magának, arról csak ő tehet. A  közmunka ugyanolyan munka mint minden más. A közmunka elősegíti a normál munkaerő piacra való visszatérést. A közmunkások ugyanolyan jogot élveznek, mint bármelyik munkavállaló. Fussunk végig az állításokon.

A KÖZMUNKA VISSZAVEZET A MUNKA VILÁGÁBA. A közmunkások tetemes hányada amikor lehetősége volt rá, dolgozott. Van egy 20-30 százalékos réteg közöttük, akinek ez az első, egyetlen munkahelye. És nem igazán tudnak mit kezdeni vele. Nem ismerik a munkahely fogalmát, nem tudják mi fán terem a precizitás, pontosság, odafigyelés, egyfajta szórakozásként tekintenek erre a tevékenységre, és munkahelyi viselkedésük is teljesen más alapokon mozog, mint egy olyan emberé, aki ifjú korától ismerkedett vele. Ne de ezért nem a többi munkavállalót kellene ostorozni, hanem - ha ténylegesen a munkába való /vissza/vezetés a cél, akkor rá kellene őket vezetni, meg kellene velük ismertetni, és el is kellene tőlük várni azt a szemléletet, ami minden munkavállalótól elvárható. Ha csak belökik őket a közmunkaprogramba, és türelmes, értelmes, emberséges, de mégis következetes munkavezetők helyett vagy haverkodó, vagy pedig kiskirálykodó felettessel találkozik, aki képtelen a munka tényleges megszervezését, és elvégzését, és a normál viselkedést megkövetelni, humánus szemlélettel, akkor a helyzet egy mákszemnyit sem fog javulni. Így aztán náluk jelen helyzetben semmiféle javulás nem várható, átlagos piaci munkahelyen elhelyezkedni képtelenek. // De ott a társaság nagyjából kétharmada, aki képes erre, mert pontosan tudják mi fán terem a munkahely, mit is jelent pontosan a munka, hisz ha adódott munkahely - ők eddig is dolgoztak, s legtöbbjük nem is akárhogyan.  Nekik nem visszavezetés kell, nem a pórázt kell fogni, hanem hátszelet kell adni. Ilyen hátszél lett volna, ha nem közmunkaprogramokat indítanak ezeknek az embereknek, hanem a közmunkára fordított pénzzel támogatják a tényleges alkalmazásukat. Azon közmunkások számára, akik világ életüket munkával töltötték lealacsonyító, hogy egy kétkezi munkáról jószerivel mit sem tudó Kormány a munkásosztály perifériáján állónak bélyegzi őket. Holott sok tekintetben épp ez a Kormány tehet arról, hogy jelenleg annyi, Kormány intézményeiben, vállalatainál dolgozó közmunkásra van szükség, és másra, normál alkalmazottra nincs. Egy olyan Kormány ne beszéljen visszavezetésről, amelyik a saját két kezével tett érte, hogy állami alkalmazottakat bocsássanak el, majd visszafoglalkoztassák őket közmunkásként! Egyes helyeken 5-6 éven át hosszabbított közmunkásként dolgozó volt munkavállalói tevékenykednek. Mi ez, ha nem az emberi erő kihasználása mindenek felett? // A jelenlegi közfoglalkoztatási program úgy, ahogy van - nem visszavezetés a munka világába, hanem bevezetés, és beragasztás a közmunka világába. Családokat szegényít el, egyes területeken pedig elvágja az utat a normál munkaerőpiacra való kijutáshoz. A keleti, északi területeken köztudomású, hogy nincs elég munkahely. Egy álláskereső számára, aki ki akar törni ebből a programból szinte egyetlen választása van, az ország másik felében keresgélni. Viszont egy közmunkásnak nincs arra pénze, hogy egy-egy Dunántúli "kirándulás" finanszírozzon vagy bejön, vagy nem alapon.. Azt a módszert meg még nem találták ki, hogy a cégek a hirdetési helyeken szűrjék ki a jelentkező munkavállalókat. Ha nem kellene a tesztre, és a "pofavizitre" is már elutazni az ország másik részébe,hisz ez igazán a valós szűrő, sokkal nagyobb számban próbálkoznának új munkahellyel, hisz az utólag mért szakmai képességét saját maga mindenki jól ismeri, tudja hogy megfelelhet-e, ha már csak ennyi választja el a sikertől nagyobb eséllyel útnak indul. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy jelenleg is sok munkaerőkölcsönzőnek álcázott "jólelkű" csaló garázdálkodik az országban, kifejezetten a bajba jutottakra specializálva magát, akik a körülményeket nem igazán vizsgálják, örülnek, ha kapnak egy csábító ajánlatot, aztán a furcsaságokat pedig valahogy megmagyarázzák maguknak. Aztán ha kiderül, hogy még be sem voltak jelentve jöhet a feketeleves, s még rosszabb helyzetbe kerülnek.

SZAKMÁT KAPNAK A KEZÜKBE. Semmiféle szakmáról nincs szó, a közmunkaprogramokban néhány hónapos képzések szerepelnek, sokszor mindenféle gyakorlat nélkül. Olyan résszakterületen képeznek OKJ-s végzettséget kapva közfoglalkoztatottakat, amikre igazán szükség sincs, elhelyezkedni lehetetlen. De ha végül is valahogy mégis elhelyezkednek, egy fillérrel sem jogosultak magasabb jövedelemre, hisz nem szakmunkások, egy gyorstalpalón végeztek. Pontosan milyen oktatásokat kínálnak jelenleg egyes területeken? Néhány példa: sajtkészítő, kertkkki útépítő, háztáji zöldségtermesztés, kőműves segésmunkás, láncfűrész kezelő, asztalosipari szerelő, családellátó, erdőművelő, település gondnok, konyhai kisegítő, textilmermék-összeállító, múzeumi gyűjtemény- és raktárkezelő, parkgondozó, számviteli ügyintéző. Egyrészt már nevükből is látszik, hogy ezek lényegében betanított munkákra adnak "képesítést", méghozzá olyanokra, ahova ilyen "szakképesítés" nélkül is be lehet kerülni, már ha van meghirdetett állás. Tényleges szakmát jelenleg 2 évesnél rövidebb képzésen nem lehet kapni, és még az ilyen, hosszabb tanfolyamokat végzett friss "diplomásokat" sem szívesen alkalmazzák a munkáltatók, hisz egyes területekre eddig főiskolai, egyetemi végzettséggel lehetett bekerülni, ezek pedig szimpla érettségire épülő szakképesítések, a tanfolyamokon való rendszeres megjelenés pedig sokkal kötetlenebb a valóságban, mint ami a tényleges, eredményes képzéshez elvárható lenne. De ez már elkalandozás az alap témától, OKJ-s vizsgával, főleg ha még rész szakterületes is - elhelyezkedni lehetetlen, semmi más, csak egy álca, adunk valamit a kezedbe, innentől a hibás Te leszel, ha képtelen vagy hasznosítani - pedig ezt mindenki tudja előre, hogy lehetetlen.

A MEGÉLHETÉS BIZTOSÍTOTT A TISZTES SZEGÉNYSÉG SZINTJÉN. Erre egyetlen példa. M. másfél éve közmunkás, jelenlegi fizetése 54 ezer forint. Bérlakásban él, államiban. Lakásának bérleti díja kedvezményesen 16 ezer forint. Téli-nyári fűtésének átlaga 12 ezer forint. Villanyszámla 3000, vízszámla havi 1500,  gázszámla havi 1500, tv, internet, telefon 7000. Ha semmi plusz költséget nem számítunk akkor is már túl vagyunk a 40 ezren. Marad 13 ezer, amit élelemre, ruházkodásra, gyógyszerre, és egyéb szükségleteire fordíthat. Ja, és munkahelykeresésre. Hát itt a titok, hogy ez utóbbi miért nem megy. Télen egy átlagoska, kedvezményes béren lakott lakás bérleti díja egy teljes közmunkás bért elvihet. Örül, ha a lakás mellett valami élelemre jut a szerencsétlen, nem hogy még munkahelykeresésre. Szemenszedett hazugság, hogy a feltételek adottak, csak az akarat hiányzik.A kormány saját hibáját vetíti ki a közfoglalkoztatottakra, mint annyi minden más területen, itt is ez a helyzet.

A KÖZMUNKÁS KÉPES SAJÁT MAGA MUNKÁT TALÁLNI. Ha a munkalehetőség helyben van, akkor ez megeshet, s főleg, ha ismerős által keresgél. De ha a környéken nincs elegendő munkahely, akkor a távolabbi keresgéléstől el van zárva pusztán az anyagiak miatt is. Hisz lát egy hirdetést, a munkaerő kölcsönzővel fel kell venni a kapcsolatot, ez ugye telefonköltség. Mivel távolabb néz munkát, a tesztre, meghallgatásra, próbamunkára el kell menni vonatköltség, mely 10-15 ezer forintra is rúghat fejenként. Ez ilyen anyagi szinten lehetetlen, irracionális. De ha mégis azt mondja, inkább nem eszem, de akkor is próbálkozom - ott a veszélye, hogy nem veszik fel, és mehet vissza. Tett egy kis kirándulást, és érje be ennyivel. Egy közmunkásnak nincs arra pénze, hogy a semmibe fektessen be. És kevés cég az, amelyik vállalja a helyszínre való fuvarozás költségét. Még nem ismerték fel, hogy ez számukra jó lehetőség lenne, jóval több jelentkezővel számolhatnának, nagyobb lenne a "merítés". Úgyhogy leszögezhetjük: A közmunkás munkahelykeresése nem az akarattól függ nagyrészt, hanem a lehetőségeitől. Attól a lehetőségtől, amitől pont a Kormány fosztotta meg a közmunka által előidézett idő, és annak vonzatában felsorakozó anyagi leépülés által. Hisz kimondhatjuk tömören: munkahelykeresésre nincs kerete!

A KÖZMUNKA UGYANOLYAN MUNKA, MINT MINDEN MÁS. A közmunka teljesen más kategória. Hiába szépítik, valójában a közmunka egy olyan foglalkoztatási forma, ahol az ott dolgozónak minimális jogai vannak, és még azokkal sem mer élni, mivel olyan helyzetet teremtett a legfelsőbb vezetés, és az alatta lévő kiskirályságoknak tekinthető polgármesteri hivatal, vagy más munkáltató, hogy a legutolsó jövedelmi remény esetleges elvesztése miatti félelmében a programban részt vevők még saját érdekükben, tisztán érzékelhető jogsértésekkor se kérjék ki maguknak az őket megillető ellátásokat, lehetőségeket.Főleg a helyi közmunkaprogramoknál érezhető a ki fia borja vagy módszer, amikor a valakinek a valakije akár végzettség híján is munkavezetővé, egyben kiskirállyá válhat munkatársai között. Mivel igencsak jó kapcsolatot ápolnak a főnökséggel, a közmunkások joggal érezhetik, hogy még kiszolgáltatottabbakká váltak, megszólalni nem érdemes, mert csak ők isszák meg a levét. Hisz kisebb településeken helyben dől el kit vesznek fel, kit hosszabbítanak, kit nem. Tehát inkább elhallgatják, hogy nem engedik őket télen melegedni, nyáron hűsölni 10 percet, védőitalt még csak véletlenül sem biztosítanak, nincs WC, nincs szappan, sokszor még víz sem, nem kapnak védőruhát bármilyen veszélyes munkát végeznek, sokszor alkalmatlan szerszámokkal kénytelenek dolgozni, pld. csikket szedni kopott szurkálóval, vagy pamutkesztyűben. Nincs egy alkalmas hely, ahol emberien étkezhetnének. Legtöbb helyen annyira embertelenek a körülmények, hogy a börtönben élőknek úri helye van ehhez képest. Ez megengedhetetlen. Maga a Kormány, mint munkáltató /valamilyen szinten!/ nem tesz az alapvető munkavállalói jogokért e téren. De hát mit is várunk el tőlük, ha a közfoglalkoztatottakat eleve annyira leértékelik, hogy a pótszabadságok sem járnak nekik, vagyis egy 18 éves közmunkás ugyanannyi szabadságot kap, mint a 64. 

A KÖZMUNKA ELŐSEGÍTI A MUNKAERŐPIACRA VALÓ VISSZATÉRÉST. Egy szóval lehet jellemezni a helyzetet, NEHEZÍTI. Ha valaki közmunkássá válik, onnantól kezdve mint időben, mind anyagilag jóval nehezebb helyzetbe kerül mint előtte, 8 óra tényleges munka után elsődlegesen a házimunkák adottak, nem a munkahelykeresés. Még ha van is nete, akkor is ritkábban tájékozódik, mert egyszerűen nincs idő rá. De ha van is, akkor ugyan miből fedezné anyagilag? Ezt a kérdést fölösleges ragozni. Az ország keleti, északi területein csak azért csökken a munkanélküliség, mert a még anyagi tartalékkal, vagy segítséggel rendelkező munkanélküliek elkezdtek áramolni a nyugati részek, és főleg Németország felé. Sokan 60 körül is inkább kitelepülnek, mint hogy Győr fele masírozzanak, mert ha már nincs otthon az ember, szinte lényegtelen hol van. S ha már dolgozik, keressen. Márpedig 100-150 ezres fizetés valahogy kevésbé csábító, mint a kinti 350-600 ezres... Nemde? És ott a kutya nem foglalkozik vele, hogy épp közmunkás voltál, vagy hogy teszt kell a felvételhez.A szakmai tudás a lényeg.

Szomorú, hogy az állam képes éhbéren tartani egy hatalmas réteget, s ezzel egy időben pellengérre álllítani, saját hibáját, rájuk vetíteni, és a mai napig az e kérdésben tudatlan átlagember szintjén nap mint nap kikezdeni. Ez az évi 300 ezres réteg hatalmas erő, csak most még tanácstalan és szétszórt. De jöhet bármikor egy pont, amikor azt mondja....na ebből elég volt.....