2017. máj 12.

Messzire ment ember azt mond, amit akar...

írta: OMari
Messzire ment ember azt mond, amit akar...

Amikor a gyermek nem segít...

Viola két éve ment nyugdíjba, addig járadékos volt, 28 ezerből élt. Bérlakásban lakik, egy pici garzont bérel az önkormányzat cégétől - ezt osztotta meg annak idején fiával Ákossal és annak élettársával. Viola enyhe értelmi fogyatékos, de egész szépen elboldogult az életben. Annak idején az élettársával - gyermek apjával költöztek be. Akkor még gond nélkül fizette az bérleti díjat, ám mióta  párja hosszú betegség után elhunyt ezt már csak nagy nehézségek árán tudta megtenni. Annyi szerencséje volt - ami egyben szerencsétlenség is - hogy fia hozzá költözött családjával, feleségével és két picur gyermekével. Voltak körülötte, a gyerekek felvidították, terelték figyelmét. Kicsit zsúfolt volt ugyan a lakás, de ha nincsenek ott rosszabb lett volna lelkileg és anyagilag egyaránt.  A gázszámla fizetésével ugyan már gondok voltak, sőt az órát is leszerelték, de úgy volt vele majd nyáron helyrehozza a malőrt. Aztán egyszer elment három hétre a testvéréhez látogatóba. Mire visszaért minden számlája az eget verte. Hatalmas adósság került a nyakába. Villany százezer, telefon úgyszintén. És még ott volt a gáz is... Hab volt a tortán, hogy rövidesen a fia házassága is tönkrement, elváltak, az adósság meg maradt, mert ugyan miből törlesztett volna? Fia épp csak hozzájárult a költségekhez, a tartozásból nem vette ki a részét. Aztán  új barátnőt hozott a házhoz, innentől még a rezsibe sem szálltak be. Ekkorra már kártyás villanyórájuk lett, Viola testvére segített valamennyit, így kicsit engesztelődtek a szolgáltatók. Annyit vállalt az új pár, hogy a villanyórát minden hónapban feltöltötték  6000-el. Ennek egy része a tartozásba ment, másik részét pedig elvilágíthatták..Külön ettek, azt sem tudja igazából mit, ha volt egy kis ételmaradékuk azt a szemétbe dobták, minthogy Ákos anyját kínálták volna meg vele, pedig élelem terén nagyon szűkös volt a helyzet, naponta a nővéréhez járt, mert legalább ott kapott pár kanál levest, vagy szelet kenyeret. E nélkül éhen halt volna. Egy év együttélés után fia Németországba ment dolgozni, barátnője pedig ott maradt nála.Azt hitte innentől könnyebb lesz, fia ezzel hitegette.  Ákos élettársa nem élt ugyan teljesen szűzies életet, ezt Viola is átlátta, de mégis csak jó volt, hogy valaki szuszogott a lakásban, volt kihez szólni. Gyermeke viszont egy árva fillért nem küldött haza. Hol az  volt a kifogás, hogy most a gyerekeinek küldött, hol, hogy a többi srác vette el a pénzét a szálláson, nem fizették ki, jöttek a különböző variációk, de hogy a kinti munkából nem látott semmit egy karácsonyi hazajövetel alkalmával hozott lomtalanításból szerzett műszaki cikkeken kívül - az biztos. Bea, az élettárs feltöltötte rendszeresen a villanyórát, semmi más bevétele nem volt tőle. Bérleti díjat nem fizetett, élelemhez nem járult hozzá, pedig ekkor már élettársként sem tekintett fiára. Aztán végre nyugdíjas lett, nem sokkal - de mégis  számára óriási összeget hozott a postás, hatvanezret. Ez szűkön a fizetni valókra, meg a szegényes élelemre épp elég lett. Eljött a tél, amikor Viola megbetegedett, kórházba került. A lakás nyűgje Beára maradt. Ő pedig ugyanazt kottázta le mint ez előtt is, mindennel foglalkozott, csak azzal nem, amivel kellene, elfelejtette feltölteni időre a villanyórát, úgyhogy az EON összehúzta szemöldökét, bekeményített, és az eredeti tartozást követelte. Végül is Viola megállapodott velük, minden hónapban fizet 16 ezer törlesztést a tartozásból. Mellette feltölti az órát, fizeti a gázt, a tv-t, a bérleti díjat. Úgyhogy hiába lett nyugdíjas, és emelkedett több mint duplájára a pénze anyagilag ott van, mint annak előtte. Közben fia egy hónapos itthon lét után ismét Németországban dolgozik, de pénzt ugyanúgy nem ad, persze a beszélőkéje jó, és sajnáltatni is tudja magát - ugyanúgy mint annak idején.  Bea pedig végre elköltözött Violától - állítólag egy ügyvéddel - időnként meglátogatja, és pedzegeti, hogy otthagyná az embert. De neki már elege van. Legközelebb tán be sem engedi, fél hogy a nyakán marad...hazugsagok.jpg

Sándorék egy magyar kisvárosban élnek, együtt a család. A két szülő aki már enyhén szólva nem egészséges, meg a négy gyerek. A férj jelenleg közmunkás, az asszony meg nagy beteg, le van százalékolva. Persze Sanyi sem egészséges, több a kínja mint az egészsége, de valakinek pénzt is kell hozni a házhoz. Felesége járadékával meg a családival épp annyi van, hogy szűkösködnek. Tüzelőre, élelemre alig futja, hisz a nyakukban még a banki tartozás is. Ettől függetlenül a rezsit is rendesen fizetik. Ott van Karesz, a nagyfiú - aki már hónapok óta dolgozik. Velük él, de inkább csak mellettük - ez a jó kifejezés, mert eleinte egy fillérrel sem járult hozzá a család megélhetéséhez. Minden zokszó nélkül odaült étkezéskor az asztalhoz, azt is elnézte hogy "táskát" készítsenek neki, agyban valahol még gyereknek számít, ezt az apja mondja időnként... Idővel aztán csak kibukott az egész, nekigyürkőzés után szemére vetette, hogy ezt nem teheti. Illik valamivel hozzájárulni. Kibúvó persze mindig van. Fontos kiadások. Magyarázat igazából nincs, csak mert kell... Robogó szinte "ingyér" - kilencvenért. Igaz, hogy jogsi sincs, de ha másnak van, akkor neki is kell. Vagy jó telo... Mert az is fontos. Nem nézhetik le az embert. Hogy a tesónak nincs pénz cipőre, vagy az anyjának a gyógyszert nem tudják kiváltani mellékes momentum, ha sokat piszkálódnak, vitáznak, veszekednek ad valamennyit, egy húszast odalök... De hogy magától eszébe jutna neki is vannak kötelességei - olyan nincs. A városba csak nem járkálhat "csórin". Még a végén kinéznék...

Balázs már jó harmincas. Annak idején "jómadárnak" számított, ivott, drogozott, még az élő fába is belekötött. Édesanyjával élt, aki örült ha csend volt, nem hogy még pénzt kérjen tőle, agyon is ütötte volna tán. Bár saját lakása volt egy társasházban, fia összeférhetetlensége miatt el kellett adnia a feje felől. Ezért egy faluba költözött, ott vett egy rogyadozóban lévő házat. Persze akkor ezt még nem tudta, takaros volt, tiszta, szép, frissen pofozták ki a tapasztalatlan nézelődők, vásárlók számára. Azóta persze kijöttek a hibák, se alap, se normális tető, repedeznek a falak, a szél csaj úgy fúj befele, és a cserépkályha is dülöngél már.  Időközben Balázsnak megjött persze az esze, elkezdett dolgozni, nem él semmilyen szerrel, de ami történt, azt már visszafordítani nem lehet. Elvégzett egy tanfolyamot - volt amúgy régről szakmája is - aztán gondolt egyet és kiment Angliába. Az anyja meg maradt a roncshalmazban. Rogyadozik felette a tető. Hetvenezres nyugdíjából örül, ha a tüzelőt beszerzi, a ház kipofozására már nem telik.  Balázs nagy ritkán néz haza, de minden héten telefonál. Neki már külön élete van, meg is nősült, nem volt szerelmi házasság, de kellett valaki, és ahhoz képest még el is vannak valahogy. Viszont az anyagiak terén még most is jobban szereti a görbét... Nem jelentenek be, nem fizettek ki rendesen...  Most épp elromlott a kocsim, majd jövő hónapban küldök pénzt.... Az anyja ilyenkor megkérdezi: Melyik jövő hónapban, gyermekem?

Szilárd is jó harmincas. Épp, hogy akasztott ember nem volt már, szinte mindent kipróbált. Van két gyermek balkézről, fizeti utánuk a gyerektartást, már ha van miből. Hol dolgozik, hol nem, de keresi a munkát, és meg is találja, ám hogy hová teszi a pénzét azt csak a Mindenható tudja.Próbált már mindent, még adócsalást is, az ügyvédeknek  nagy munkájukba tellett, meg persze egy "mákszemnyi" pénzbe, hogy felfüggesztettel megússza az egészet.   Ha épp otthon él, akkor mindig valami sürgős kiadása van, ami halaszthatatlan, elnapolni nem lehet. Iskolát végez, amiről bizonyítványt sosem lát, beszáll egy bizniszbe, amivel tutira átvágják. Meg gyűjt, hogy messzebb dolgozni mehessen. Anyja, apja nyugdíjas, ketten százon felül kapnak. Rezsi nem sok - ha a fűtést nem számoljuk, márpedig az rengeteget elvisz - ezért aztán nem járul hozzá a fizetendőkhöz. Az élelembe néha "lök" valamit, de még saját költségeit sem állja. Apja évek óta komoly beteg, nem sok ideje van hátra. Kész csoda, hogy életben van, egy fél nyugdíj gyógyszerekre és a reményre megy el. A fiú időnként külföldön is megfordul, dolgozik néhány hónapot, akár egy évet is, de olyan nincs, hogy valami ne jöjjön közbe, valaki ne köpjön a levesbe, sikerüljön valami...Tönkrement a cég, nem fizet a főnök, ellopták a pénzét, leterhelték a számláját.  Utoljára Franciaországban dolgozott, állítólag még hazajönni is csak szívességből tudott.

Kálmán fiai Svédországban élnek, már jó pár éve kimentek a munkanélküliség elől. A bérlakás, amiben apjuk itthon lakik az ő nevükön van, a két macska és a két kutya pedig a legkisebb fiúé. Az apjuk már jó ötvenes, hol van munka számára, hol nincs. Ilyenkor jön a segély. Ők meg hol küldenek a rezsire pénzt, hol meg csak a hitegetés érkezik. Ha az "öreg" épp keres 1-2 hónapig, elvárják hogy onnantól magától fizessen, nekik semmi kötelességük ne legyen. Hogy aztán tartalékolni nem tud rosszabb helyzetre, azon ők nem elmélkednek, a lényeg hogy minél kevesebből megússzák a projektet. Volt hogy hónapokig nem küldtek egy garast sem- mondván nekik sincs épp, hab a tortán, hogy apjuk pont munka nélküliként élt, huszonkétezerből se rezsit fizetni, se enni nem lehet. Ezért aztán nagybátyjától kért segítséget, elkerülendő a kilakoltatást. Ő - bár meg volt a gyerkőcökről a véleménye - segített. S mi volt a válasz? - Megtehette, hisz van neki... A másik érv, meg nem kell betojni, ha jön a felszólítás, egyből nem lakoltatják ki... A dolog azóta is akadozott. Hol küldték rendesen a pénzt, hol nem.  Aztán egyszer gondolt egyet az apjuk, merész lett és párt választott. Talált magának valakit. Innentől kezdve aztán leírta magát, a gyerkőcök ugyan semmivel sem küldtek több pénzt - már ha méltóztattak küldeni - mint annak előtte, ettől függetlenül jogot formáltak arra, hogy félórás, órás előadást tartsanak arról, hogy egy idegent nem fognak eltartani... Mondtak ők mindent, kibúvókat is. Most épp vállalkozást indítanak, vagy kocsit kell venni, mert a másiknak annyi, aztán az albérletváltás - persze drágából drágábba - meg takarékoskodni kell, mert saját lábra kéne állni, tanfolyam tanfolyam hátán, aztán még az állatokat is kivitték, - pedig jó sok pénzbe került ám, a lényeg az - hogy mára apjuknak tán még a nevét is felejtették. Időnként hazajönnek, akkor előtte pár nappal jelentkeznek. Elmászkálnak a lakásban, elbeszélgetnek kettejükkel mint egy idegennel. Használnak mindent. Villanyt, telefont, melegednek, főznek, fürödnek, csak a pár hetes tartózkodás alatt a rezsibe nem szállnak bele. És külön is étkeznek. Mindezt azért, mert mondván: Nem kötelesek az apjukat sem eltartani. Munkaképes, menjen dolgozni, ne henyéljen. Ha meg épp dolgozik, akkor nézzen jól fizetőbbet...

absentia_1.jpg

Öt "család", öt élet, de az utódok egy nevezőn... ÉN...

Szólj hozzá

szülő gyermek