Debrecen keleti, kertvárosi részén járunk a Biczó István kertben. Kicsit arrább pedig Pac, Debrecen egyik "nyomortelepe". De a Biczó sem ünnepeltetheti magát e téren. 

Ide új lakosként nagyrészt azok települnek, akik nem bírják a várost anyagilag. Azt hiszik itt olcsóbb lesz, hisz nincs közös költség, nincs sok helyen vízdíj, a szemétszállítást is meg lehet úszni, és a távfűtéstől is megszabadulnak. Aztán persze rájönnek, hogy itt sem fenékig tejfel, hisz drágábbak a boltok, a város messze van, buszbérlet kell, igaz hogy távhő nincs, de fát azért venni kell, a gáz irgalmatlan sokba kerül, körbefújja a házakat a szél, nem olyan mint egy panellakás. Ha csak kerti kút van, szuper hogy nincs vízszámla, de akkor ásványvizet, vagy kólát isznak. Itt nagyon nehéz kiegészíteni a jövedelmet, maximum a kertecske, de ahhoz meg pénz kell. Jószágot sok helyen nem érdemes tartani, csak jó, hamis kutyával, és ha megterem a takarmány is. Az meg az a bérlőknek, és új tulajdonosoknak között ritkán adatik meg. Ha meg hó van, idővel mindent elborít az ár, nyakig érő sárban közlekedhetnek, mint ahogy nyáron is, amikor lezúdul az ég. Nagy havazás után a kis utcákban nincs hóeltakarítás, lehet takarítani az úttestet is, nem csak a járdát. Már, ha van járda, mert általában nincs. Messze a busz, akár másfél kilométerre is, és a közvilágítás sem mindenütt megoldott. Úgyhogy vannak kívánnivalók.

Az albérletek olcsók, vagy legalábbis olcsónak látszanak.

Húsz-harmincezer körül már lehet találni, persze az olyan is. A kis vityillók még gazdasági épületként nőttek ki a földből, ez azt jelenti, hogy tizenpár méteresek...Ebbe van egy szoba, és egy főzőfülke fér be, vagy pedig a konyhát a pincében alakítják ki, és így egy parányit nagyobb szobához jutnak. Ha fafűtéses,a kályhán kívül nem sok minden fér bele. Ha gáz, akkor meg egy hidegebb télen ingüket-gatyájukat ráfizethetik. Bérleti szerződést ugyan kötnek, de annyira felülről beszélnek az albérlőkkel, annyira ők a "Jani" az időnként utólagos fizetés miatt, hogyha valami törvénytelenséget tesznek a bérlők nem mertnek felszólalni saját érdekükben. Hisz a bérlemények kiadói sokszor egész pénzes emberek, jóval felettük állnak a ranglétrán, nem ritka, hogy 20-30 lakás bérleti díját szedi, ami 20-30 ezres viskó-díjjal számolva is egész szép summa havonta. Persze egy szemernyi adózás nélkül. A szegény tiszteli a pénzt, nem mer szembeszállni vele, úgyhogy hallgat bármi történjék is.

Pacon és a Biczóban a munkanélküliség az úr. Egyrészt nagyon nagy százalékban romák lakják, ők még annyira sem kellenek munka terén mint a magyarok, másrészt eleve azok költöznek ki, akiknek gondjuk van a megélhetéssel, az meg sokszor együtt jár karöltve a munkanélkülivé válással. Nem kalkulálják be, hogy innen még munkát keresni is nehezebb. 

Persze itt is hangos a kocsma, mint mindenütt a városban, bár az is igaz, hogy csak pénz utalás környékén. Utána csend honol, nagyrészt ekkor azok járnak iszogatni, akiknek vagy van eleve pénzük erre az úri huncutságra, vagy pedig egyfajta kivételezettként hitelt kapnak a kocsmában. Ami sokszor a bolttal egybe épült. A kocsmáros sokszor nem elégszik meg az általában tisztes jövedelmet adó biznisszel, hitelben, uzsorára adja az italt. Itatja emberét, akár még iszik is vele. Ha valaki felhörpintett egy felest - főleg ha el is van alapból kenődve rendesen - könnyű rávenni a következőre, ha a fizetség összege a MAJD szóval kezdődik. Ilyenkor nem a tiszta fej az úr, a MOST-ra gondolnak. Persze nem mindenkinek adnak hitelt, csak aki számukra hitelképesnek tűnik. Itt szinte mindenki tudja hogy a másik hogy él, még ha nem is ismeri. Megy a hír, még azt is tudják az emberek a másikról, ha éppen csuklott egyet.  Az ittas ember azért jó alany, mert nem lehet biztos benne mennyit ivott, így aztán bármi ráfogható. Hisz a hiteles "nagykönyvet" csak egyoldalúan vezetik, igaz, mondják - hogy anyagilag hol tart az illető, na de egy ittas embertől azt elvárni, hogy még emlékezzen is a dolgokra, erősen a naivitás kategóriájába tartozik. Az, hogy az ittasakat kihasználják egy dolog, sokan mondják azt is, hogy megérdemlik, ha nem tudják megfogni a pénzt, és a kótyagos fej biztosítása fontosabb, mint a létbiztonsága. Csakhogy ezeknek az embereknek családja is van, akik megsínylik ezt a hóbortot, és megéhezik a kocsmáros gazdagodását. Előbb-utóbb elfogy a pénzük, és próbálkozhatnak a hitelezéssel. Mert, hogy nem biztos hogy kapnak. Hónap eleje táján biztos nem, még messzi a hó eleje. Középtájon már lehet próbálkozni, de persze nem mindent vehetnek. Italt, dohányt nem adnak. Nincs ezzel gond, de ha ennyire odafigyelnek a pénzbeosztásra, akkor a kocsmában sem lenne szabad hitelben mérni a pálinkát, és talán a drágább csokoládék, édességek sem tartoznak a nélkülözhetetlen élelmiszerek csoportjába. Meg kell mondani, ezekben a boltokban választék nincs. Ha valaki drágább dolgot vásárol hitelbe az azért van, mert egyszerűen nincs pénz. Amúgy ugyanez megy a házi árusoknál is, lehet venni dohányt, cukrot, és más élelmiszereket is jó pénzért, akár hitelbe is, ha már bevágódtál az árusnál. Majd minden utcában található egy, de persze csak annak adnak hitelt, akiket jól ismernek, és még akkor is megy a gyanakvás, elvégre nagy a lebukás veszélye. Ha a boltban vásárolsz hitelben, nem elég hogy tíz-húsz százalékos kamatot fizetsz egy hétre - kit hogy tudnak megvágni - hanem még a vásárolt cuccot drágábban is nyomják kezedbe, mint annak, aki készpénzzel fizet. Ez azt jelenti, hogy bár egy kilós kenyér 230, ha hitelbe veszed 300 körüli az ár. És mindennel ugyanez az ár. A cukor már évekkel ezelőtt 300 körül volt, el lehet gondolni mennyit kell hitelesen fizetni érte. Jelenleg lehet vagy 370, plusz rá még a tíz-húsz százalék uzsora egy-két hétre. Összességében a másfélszeresét szedik be az éhezőktől. Nem csoda, ha a környék "menő" kocsmárosai, boltosai ottani színvonalhoz viszonyítva kimagaslóan jól élnek. Sokan nem csak üzleti tevékenységgel foglalkoznak, hanem idős gondozással is. Megrendelik az olcsó, szociális étkeztetést gondozottjaiknak, ezt hordják ki házhoz, vagy megy érte az illető, ha még járóképes. A nyugdíj nagy részét felszedik tőlük, mondván ők látják el őket, de előfordul, hogy még tűzrevalót is "elfelejtenek" venni időben. Olyan, hogy takarítás, mosás - lehet hogy előfordult már, bár a gondozottak nem erről beszélnek. Mindenki tudja mi folyik, és senki nem mer tenni semmit. Hisz a pénz az úr, meg az összeköttetések. Egyik-másik kocsmárosról meg tudni való, hogy jó helyeken forog, baráti körében politikustól kezdve mindenféle csúszó-mászó megtalálható.  Van a környéken olyan kocsma, ahová már ezelőtt 11-12 éve is aszfaltozott bekötőút vezetett, holott a környéken lévő - ott főútvonalnak tekinthető - Csárda utca még föld-, majd kővel felszórt útnak csúfolt tankcsapda volt. Az a hír járta, jó helyeken forog az illető. Van pénz, tagadhatatlan mert sokszor a kocsma ura is ott dorbézol ügyfeleivel, és haverjaival a helyi "szórakozóhelyen" éjt nappallá téve. 

Volt olyan, hogy az egyik házi kimérő több emberrel is gondozási szerződést kötött, eladatta házát, helyette egy olcsó, kifejezetten rossz helyen lévő, busztól kilométerekre lévő, erdő közepén álló kulipintyót vásárolt meg, azt kóklány módon felújította, és odaköltöztette emberét. Megállapodás volt, hogy havonta mennyi italt mér ki neki még a fennmaradt különbözet fejében, amiről persze a nyilvántartást saját szakállára vezette. 

Olyan is volt, hogy 100 nm-es családi házat szereztek meg az uzsorások - most nem az eddigiekről van szó - negyvenezres tartozás fejében, mely ellen sem a rendőrség, sem a bíróság nem tehetett semmit. Más megoldás híján az addigi gazda felkötötte magát háza padlásán. Így aztán szépen csendben megoldódott az ügy...

Van olyan "segítőkész emberke" is, amelyik száraz kenyeret hord viszonylag olcsón, vagy tejet, krumplit a szegényeknek ugyancsak hitelbe. Csak a végösszegre számít jókora kamatot. Meg hát ha időnként még így is megszorulnak uzsorára ad nekik pár ezres hitelt. Amennyi az alap, annyi a kamat. Jó üzlet, mi? 

Aztán megesik az is, hogy zálogba kapnak pénzt. Amíg a tartozás le nem telik, addig az értéktárgy - nem csak arany, bármi. Bicikli, daráló, mosógép, centri, ami kéznél van és pénzzé tehető - a hitelt adónál marad. Nyilván itt is magas kamatot számolva.

Érdekes, hogy ezek az emberek élik világukat, senki nem tud tenni semmit. Egyik-másik "megmentőt" feljelentik időnként, de mindig megússza, nem tudnak rájuk bizonyítani semmiféle szabálytalanságot. "Gondozottjaik" pedig félnek, tartanak, és tisztelnek. Hisz bármikor ismét rá szorulhatnak, de ha nem is, nem írhatják le örökre magukat, és a testi épségüket sem kockáztatnák...

Közben pedig - mint a régi földesurak - játsszák a megmentőt, aki nélkül kint megállna az élet, és a világ még nyomorúságosabb lenne a szegények számára.