Ötvenes, régebben kerekes székes,   jelenleg művégtaggal élő férfi vagyok,  néha még szükség van a  székre, amikor a protézistől megfájdul a lábam.. Magyar vagyok, Magyarországon élek, hogy hol - az a történet szempontjából lényegtelen. Párommal több évtizede ismerjük egymást, mi aztán tényleg elmondhatjuk, hogy együtt vagyunk jóban rosszban. Jelenleg ő a gondozóm, ápolási díjat kap érte az önkormányzattól. 

Régen én is dolgozhattam. Nem tanultam szakmát, belekezdtem, de hogy nem végeztem el, annak családi okai voltak. Ennek meg is lett a böjtje, hisz így nagyrészt fizikai munkákban "válogathattam". Dolgoztam szállítómunkásként, és építkezésen is. Aztán később elvégeztem a vagyonőrit, úgyhogy onnantól kezdve ekként tevékenykedtem. 

Aztán cukorbeteg lettem, idővel aztán gond lett a vesémmel, és a látásommal. Később meg jött a feketeleves, amputálni kellett a lábamat. Nehéz ezt feldolgozni, de világ életemben átrágtam magam a problémákon, kemény fából faragtak. 

Innentől viszont gondozásra szorultam, egyedül nem tudom ellátni magam. Így párom otthon maradt velem, hogy segíthessen. Mellette 4 órában dolgozik, ez törvényesen lehetséges. Nyilvánvaló, hogy nem vet fel bennünket az Isten pénze.  Mivel én 84 százalékos rokkant vagyok, ezért fokozott ápolást igénylőnek minősülök, párom jövedelme így ötvenezer. Eleinte majd ennyi volt az  én  járadékom is, aztán ezt megfelezték, lement 22-re, mára pedig már csak bő négyezer forint. Jól olvasták: NÉGYEZER... Csak tudnám, mire költöm majd ezt a hatalmas összeget...

Most májusban megyek megint felülvizsgálatra, megnéznek - kinőtt-e már a lábam, és elmúlt-e a cukorbetegségem, s ha igen, akkor kijavult-e a vesém, és jó-e már a látásom... :(

Ügyvédre nincs pénzem, de ezt nem hagyom annyiban az biztos. Nem hagyom, hogy teljesen lenullázzanak a saját országomban. 

Valami olyasmit magyaráztak, hogy mivel megemelték az ápolási díjat 3 ezerrel, így átkerültünk egy másik "bértáblázatba", és így már túlléptünk egy jövedelemhatárt, ezért faragták meg a pénzem.  Nem értem én, ha háromezerrel lett több a jövedelmünk, akkor miért kell 19 ezret levonni? Nem áll össze a kép. Két év elteltével  már csak a tizedét kapom az eredetileg megítélt pénznek, közben én ugyanolyan állapotban vagyok. Mint 84%-os rokkant 46600 Ft volt a járandóságom,mert 80% feletti rokkantaknak ennyi járt .Félév elteltével  közölték hogy törvénymódosítás miatt már csak 23600 Ft-ot kaphatok. Most, hogy  letelt a 2 év és újra kell kérvényezni a segélyt,  közölték hogy a legújabb törvénymódosítás szerint 4800 Ft-ot fognak utalni. .Ennyi tömören. Mindenki mutogat mindenkire. Le  van írva minden a határozatban. De ha azon egy sima földi halandó eligazodik, akkor annak adok egy nagy pacsit. Másra jutalomra futja. Ezért kell ehhez majd szakember. Mert engem simán megvezetnek ezekkel az összevissza irkált paragrafusokkal.

Mielőtt amputálták volna a lábam 3 évig kerekesszékben ültem. Ebből közel másfél évig nem támogatott az önkormányzat. Minek...?nyilván fénnyel élek...Csak a felülvizsgálat után kaptam elfogadható összeget. Addig meg annyira erőltették meg magukat hogy kaptam   6 hónapig 6 ezer ft-ot. Segélyt. A gyógyszerem meg 13 ezer volt akkoriban havonta.

Hosszú és bonyolult ügy ez, de nem hagyom magam hülyének nézni. Addig megyek az igazamért ameddig kell!

Lelkileg és fizikailag is tönkre mentem már.

A szociális háló Magyarországon egy nagy 0!!!! Menekülnék innen ha tudnék. Bárcsak megtehetném!

Utálok itt élni!

Egy kicsit jobb most hogy kiírtam magamból a fájdalmam,  és valaki meghallgatott...

Küzdök... Van egy párom,   aki megérdemli.Ha egyedül lennék már lehet,  hogy feladtam volna. Pedig még néhány évvel ezelőtt eszembe nem jutott volna,  hogy eldobjam az életem! Mindig feltaláltam magam... Mára pedig ide jutottam...