Lázár Úr! 31 éves megélhetési menekült vagyok, Ön szerint rabszolga.  Immár évek óta Németországban élek - távol a gyermekemtől, családomtól, barátaimtól,  otthonomtól.

Terveimben szerepel egyszer hazatérni ahová tartozom, a gyökereimhez, egyre többször merengem el ezen. De aztán egyből jön a következő gondolat is - hogyan tovább? És lenne-e tovább?

Először is szeretném leszögezni, hogy nem érzem magam rabszolgának. Sőt, sokkal kevésbé érzem magam annak, mint annak idején szülőhazámban. Szeretem a munkám, bár nem a szakmámban dolgozom, stresszmentes a környezet, és emberszámba vesznek. Tudásom és munkám alapján ítélnek meg, s nem az alapján, hogy rokona, vagy boldog őse vagyok-e valakinek...Megkeresem a nyugodt megélhetésre valót, és a mellett, hogy több dologra költhetek, - köztük szórakozásra, pihenésre is - mint annak idején, mikor otthon éltem, anyagi gondjaim megoldódtak, és mellette családomat is támogathatom. Ez Ön szerint rabszolgaság? 

Azt mondja, azt állítja, hogy otthon az élet jobb, mint Nyugaton.  Ne haragudjon Lázár Úr, de ne a saját szintjén gondolkodjon! Ugyanis az ország nagy hányada jóval alacsonyabb színvonalon él, mint Ön. Nem jut nekik még élelemre sem elég, sokan a rezsijüket képtelenek fizetni. Jó néhányan az Önök deviza mentőcsomagjuknak köszönhetően annyira eladósodtak, hogy vagy utcára kerültek, vagy bármikor hajléktalanná válhatnak. A kétkezi munkások, a közalkalmazottak jó része, a közmunkások, nyugdíjasok nagy hányada olyan körülmények között él, amit Ön el sem tud képzelni. Nem jut cukrászdára, pedig Ön szerint az a polgári lét jellemzője. Nem jut utazásra, sokszor még egy buszjegy ára is probléma, nemhogy átruccanni egy másik kontinensre. Sokan közelről repülőt sem láttak ,de még  buszon sem ültek. A szórakozás meg maximum tv és gyerek. Ez Ön szerint a Kánaán? Amiért érdemes otthon maradni, és érdemes hazamenni?                                                         Sokan vagyunk kint, akiket foglalkoztat ez a kérdés, rágódunk rajta éjt nappallá téve.

Nekem elegem van a külföldi munkából! 

Elegem van abból, hogy nem a saját nyelvemen beszélek!

Ám legfőképp abból van elegem, hogy a gyermekem apa nélkül nő fel, nincs a közelemben!

Felmerül a kérdés, hogyha otthon lennék, ha hirtelen hazamennék, miből lenne elegem? Mert hogy sok mindenből - az sajnos vitathatatlan...Valahogy az az érzésem, hogy még most is, évek múltával - ugyanazokkal a dolgokkal lennék torkig, mint annak idején, amikor eljöttem otthonról. Hisz az eltelt idő alatt szűk hazámban semmivel sem lett jobb, semmivel sem lett másabb a helyzet.

Ez egy ördögi kör, amiből nincs kiút. Egyfajta mókuskerék. Vagy a családot és a nyomort választod otthon, vagy a hozzátartozók, barátok hiányát, ám a tisztes megélhetést kint, külföldön.

Egy borsodi kisvárosból jöttem külföldre a szegénység elől, és egy német, 20 ezres városkában kötöttem ki. Földrajzilag 800 km a távolság, de a két települést fényévek választják el egymástól. Úgy is mondhatnám, hogy itt kint teljesen más dimenzióban élünk.

Szülővárosom egyetlen nagy gyárát majd húsz éve bezárták, azóta egyetlen nagyobb cég sincs a városban. Hitegetés volt bőven, de a valóságban semmi nem történt. Nem ÉPÜL a település és a környék, hanem LEÉPÜL... Nincs stabil jövedelme az embereknek, és ez magával rántotta a kereskedelmet, vendéglátást és minden mást. Nincs munkahely, nincs jövedelem, nincs mire építeni, a családok nem vállalnak gyermeket, ismét divat az egyke, óvodákat, iskolákat kell bezárni.  Hatalmas az elvándorlás, a fiatalok jó része - köztük én is - külföldön keres boldogulást. Ugyanúgy, mint pár éve - amikor én is eljöttem. Nem változott semmi, minden maradt a régiben. Állóvíz, pocsolya, posvány... A Dunától keletre a helyzet változatlan...

Aki szerencsés, és munkahelye van 90-120 ezer forintot keres. Ennyiből egy család már évekkel ezelőtt sem élt meg. Ön Lázár Úr meg tudna élni ennyi pénzből? És kevesebből? Mert mit mondjon az, aki a nyomorúságos 54 ezerért dolgozik közfoglalkoztatásban? Vagy a 22 ezres segélyt kell beosztania? 70 Euró! Havonta! Egy nap alatt többet keresek... Egy német barátom megkérdezte tőlem, hogy aki ennyi pénzt kap, az mit eszik? Jó kérdés...nem?

A kilátástalanság, pénztelenség nagy úr. 20 éve hozzánk csak az ígéretek jutnak és jutottak el. Nincs annál rosszabb, hogy várni - egyszer csak jobb legyen, és nem tudsz tenni érte semmit. Nem csoda, hogy az emberek megunták és nem hisznek már az ígéreteknek. Egyre többen nem. 

Ehhez képest ahol lakom, a Traun folyó menti kisvárosban nem a propaganda dübörög, hanem valóban a gazdaság. Tudja, látja, érzi mindenki aki ide érkezik, hogy itt tényleg van lehetőség, és van jövőkép. Három nagy cég van, ebből kettő, ami 1000 fő felett foglalkoztat, a harmadik kb. 800 embernek ad munkát. Emellett mindenhol üzletek, szórakozóhelyek, éttermek. Hisz igény van rá, fizetőképes kereslet, és persze munkát is adnak. Elvándorlás a településről lényegében nincs. A bérek átlagosan 450 ezer - 600 ezer forint között mozognak. Ha véletlenül elveszted a munkád, a segély összege ennek 60 %-a. Ha netán alacsonyabb ez az összeg, amiből normálisan meg lehetne élni, akkor rendelkezésedre áll egy kiegészítő segély, plusz ez esetben a rezsidbe is beszállnak. 

Ha beteg lennél jó ideig a munkáltató fizeti táppénzedet, amely egyenlő szabadságpénzeddel. Itt ugyanis Lázár Úr, LEHET BETEGNEK LENNI! Nem lebeg a fejed fölött a kaszás, hogy bármikor jöhet táppénzed alatt a levél, vagy távirat munkahelyedtől, hogy kívül tágasabb, mehetsz az elbocsájtó szép üzenetért. Otthon nem szívesen veszik, ha valaki megbetegszik, minimum ferde szemmel néznek rád, de egy betegség miatt nagy eséllyel akár munkaviszonyod is megszűnhet. Magyarországon már a szociális háló is lyukas, de az is lehet hogy ellopták. Az "átkos" Nyugat ezen a téren is leköröz bennünket többszörösen.

Az élelmiszerek és ruházkodás ára lényegében ugyanannyi, mint Magyarországon. Van ami olcsóbb, van ami drágább. Csak nem mindegy, mennyiből kell megvenni...  Ez itt a kosárban 4-5 órai munkám eredménye. Ön szerint Lázár Úr, otthon hányan tudnak így bevásárolni félnapi bérükből? 

A gyermekekkel érkezők sokszor elcsodálkoznak azon, hogy az első négy évben az iskolásokat nem terhelik túl, alig van néhány tantárgy. Lényegében csak az alapokra koncentrálnak. Német, angol, matek és készségtárgyak. Ugyan a nyári szünet viszonylag rövid, ám az egész tanév 1-2 hetes szünetekkel tarkított. Sokféle továbbtanulási lehetőség nyitott  a gyermekek előtt, amelyből készségeik, képességeik alapján válogathatnak. Nincs állandó befizetni való az "ingyenes" iskolákban ilyen-olyan indoklással, melyek otthon sokszor kikészítik anyagilag  a - főleg utolsó éves - szülőket. A gyermekek felszabadultabbak, nyugodtabbak. Mint, ahogy a felnőttek is.

Nem azért költöztem ki, mert nem szeretem a városomat és az országot, ahol születtem, hanem azért, mert nem tudtam otthon megélni, nem volt létbiztonságom, és nem volt nyugalmam sem. A napi szintű idegesség felőrli az embert, és felőrli kapcsolatait is. Ilyenkor valamit lépni kell. Lehetőleg előre. Én jelenleg itt dolgozom, és sajnos nem látom realitását a közeli hazatérésnek. Ön szerint van számomra élet otthon  Borsodban is,  Lázár Úr? 

Én úgy látom, hogyha most hazatérnék, ugyanaz lenne a helyzet, mint régen. Visszatérne az idegesség, az aggódás, a félelem a mindennapoktól. Nem érzem, nem látom azt, hogy javult volna bármi, talán még inkább rosszabbodott.

Nem vagyok hazaáruló, nem vagyok hazug.

Nem vagyok gyökértelen ember, kényszerből vagyok kint.

Mi, külföldön élő magyarok szeretjük hazánkat. Nem mi hagytuk el az országot - az ország mondott le rólunk.  De legalábbis jelenlegi vezetése. És mint tudjuk, közéjük tartozik Ön is...

Lenne még egy apróság, amit azoknak szeretnék üzenni, akik nagyképűen, lekezelően nyilatkoznak rólunk, gazdasági menekültekről. Na meg azokhoz szólok, akik a cikkeket olvasva kommentekben, sokszor névtelenségbe burkolózva ócsárolnak minket. 

Tehát figyeljetek!

Sokan vagyunk itt kinn, és nagyon elegünk van! Nem vagyunk mi jobbak Tőletek egy szemernyivel sem! Viszont rosszabbak sem! Rengeteg pénzt küldünk haza és költünk el otthon. A kereskedelmi forgalom elég nagy százalékát a külföldön dolgozók otthon elköltött pénze pörgeti. Belegondoltatok már, mi lenne, ha egyszer elszakadna a cérna, és a sok beszólogatás miatt megszűnne a kánaán, és mi, "kalandvágyók" és "hazaárulók" innentől csak magukkal foglalkoznának? 

Hogy dübörögne tovább a gazdaság? Ezer milliárd évente hazaküldött pénz - az  mégiscsak EZER MILLIÁRD!

Hazaáruló vagyok?

Véleményem ne legyen?

Ahol lehet keresztbe tesznek nekem? 

Kalandvágyból, passzióból vagyok kint? 

Itt hagyva a jólétet, a Kánaánt, inkább a rabszolgaság? 

De a pénzem az jó, az kell...! Ugye? - ....Érdekes...

Ez a levél Lázár Úron kívül azoknak szól még, akik remélhetőleg tudnak objektíven gondolkodni,  hisznek a tényeknek, hisznek az embereknek. Azoknak akik nem csak  nézik, hanem látják is a körülöttük lévő világot, és külön tudják választani a tapasztalatot és valóságot a propagandától. 

Remélem, hogy egyre több ilyen ember van az országban, pártállástól függetlenül! 

Üdvözlettel:

Egy NÉMETORSZÁGBAN élő megélhetési menekült, akinek szülőföldjén, városában  nagy-nagy csendben csetlik-botlik a gazdaság