Tisztelt Szerkesztőség!

Az én történetem nem most, hanem úgy 3-4 évvel ezelőtt kezdődött.                                                                 2013-ban jöttem, vagy inkább menekültem külföldre, s azóta is itt dolgozom. 28 évesen hagytam el az országot, most 31 vagyok.

Azóta még nem mondtam el a történetem senkinek, úgy gondoltam - most megteszem. 

Érintőlegesen, felületesen már sokan foglalkoztak a témával, sok cikket látok mindenféle indokokat keresve az elvándorlásról, de az érintettek véleménye nélkül. Fontos lenne pedig őket is megszólaltatni, hisz ha valaki tudja az igazságot, akkor azok a kivándorlók saját maguk.

Az elsődleges ok, amiért idejöttem, hogy nem tudtam a saját hazámban emberhez méltó életet élni, és nem tudtam a gyermekemnek számomra és számára megfelelő életkörülmény, életszínvonalat biztosítani. Akkoriban lakóhelyemhez közel, egy multinacionális cégnél dolgoztam technikusi pozícióban. A bérem 2008 és 2012 között számottevően nem változott. Minimálisan még kevesebbet is kerestem az utóbbi időszakban, részben köszönhetően a műszakpótlék egységesítésének, mely a FIDESZ nagy vívmányainak egyike...  Az is problémás, ha egy ideig stagnál a béred, de ha emelkedő árak mellett még csökken is, akkor már pánikra ad okot...

Így aztán betelt nálam a pohár. A hitelem és a növekvő árak terhét nem bírta a bérem. Akárhogy csűrtük, csavartuk, kevésnek bizonyult. 

Eljöttem hát, és raktári munkásként folytattam külföldön.

Három év telt el, közben kifizettem a hitelt és gyűjtögettem. Mert, hogy itt arra is futja.

Egy idő után egy multicéghez kerültem, ahol már elég jól keresek itteni viszonylatban is. Mondhatjuk azt, hogy itt néhány év alatt elértem azt, amit otthon 20 év alatt sem sikerült volna, de az is lehet, hogy sosem. 

Az itt eltöltött 3 év alatt rengeteg magyarral találkoztam.

Mindenki menekül otthonról.

Az indok ugyanaz, nem tudtak megélni.

Nem jobban élni nem tudtak, hanem MEGÉLNI... A puszta létfenntartás is gondot okozott sok embernek...megunták...

Érdekességként jegyzem meg, hogy otthoni lakóhelyemtől 10 km-re is jelen van az a cég, ahol én most itt külföldön dolgozom. Az otthoni bér hatszorosát keresem ugyanannál a cégnél, az élelmiszer árak és a ruházkodás pedig ugyanannyiba kerül mint otthon.

De térjünk rá arra a két dologra, ami a legjobban zavar!

Az egyik az, hogy nem tudok, nem érdemes haza menni, mert otthon érdemben nem változott semmi. Több ugyan a betöltetlen állás, mert ugye rengetegen eljöttek, és helyek szabadultak fel, de a bérek lényegesen nem változtak.  De ettől is rosszabb, hogy nincs perspektíva. Tehát nem látom, hogy tartana az ország valamerre.Ha hazamegyek, ugyanoda megyek vissza, ahonnan, ami elől elmenekültem.  

40 éves Ikarus buszon ülök, és 30 éves vonattal utazom... 

Az utak, és kórházak állapota katasztrofális...

Stadionok épülnek, meg kisvasút...

De az én borsodi 10-ezres városkámban minden ugyanaz- nincs munka, nincs pénz. 25 éve ígérnek egy utat, amiről még 7 évesen hallottam először. Most az én fiam 7 éves, de az út még nem épült meg...

Jól van ez így?

Otthon nem változott semmi, én meg itt ragadtam külföldön. Ez a felismerés nagyon fájó tud lenni, nincs lehetőségem hazatérni és ez a legszomorúbb. A külföldi munka számomra már nem lehetőség, hanem kényszer. Mondhatom azt, hogy "kötelezően választható". 

A másik dolog ami irritál, az a propaganda. Az évek alatt az ember elveszíti a közvetlen kapcsolatot az országgal és az otthoni lakóhelyével /kiesik a vérkeringésből/. Legtöbben ezért neten tájékozódunk kint, ahol aztán zúdul ránk a Kormány-propaganda. 

Fejlődő gazdaság, új munkahelyek, növekvő bérek...stb. 

De mikor hazautazom a családomhoz, nem ez fogad...

Ugyanaz van, mint amikor eljöttem - csak mind kevesebben vannak már otthon...

Ismerősök, barátok, rokonok - egyszóval mindenki menekül, és szétszóródva élünk Európában. Az emberek panaszkodnak, és sokszor kérnek - segítsek nekik munkát találni. 

De a propaganda gépezet erről nem vesz tudomást, és egyre csak jönnek a cikkek a fejlődő gazdaságról. A cikkek alatt sokszor kormánypárti szimpatizánsok kommentelnek, árulózzák, hazugnak nevezik a külföldre menekülteket. Teszik mindezt a nélkül, hogy ismernék a történetünket, helyzetünket, indokainkat, és egy percig sem dolgoztak még kinn - külföldön. Sokszor okokat keresnek valós ismeret nélkül, hogy miért nem érdemes kint dolgozni, és lényegében találgatnak - mi mennyibe kerül kint. Ez egyszerre nevetséges, de sajnálatra méltó is. Ezek az emberek a FIDESZ-Kormány önreklámozásának. a propaganda gépezetnek az áldozatai. Nem haragszom rájuk, bármi bántóak tudnak lenni, hisz az áldozatokat sajnálni kell.

Egyszer, még kiköltözés előtt az utcámban egy idős asszony két dolgot mondott nekem, ami örökre az agyamba vésődött, és amire érdemes másnak is odafigyelni. 

"Ne aggódj gyermekem, a nyomor itthon megvár. Ne gyere haza!" 

"83 éves vagyok, a világháborút megéltem, de itt ilyen rossz még nem volt..."

Hát, sajnos kénytelen vagyok megfogadni tanácsát, nem megyek haza. Egyébként sem tehetnék mást, maradok.

Ezt a levelet nyilvánosságra is hozhatják /meg is köszönném, ha megtennék/ Annak ellenére, hogy nem gondolom azt, hogy a kérdésben illetékesek a levél tartalmát meg akarnák hallani...

Üdvözlettel:

Egy megélhetési menekült, akinek városában nem dübörög a gazdaság