2017. már 21.

Olvasás a tudás atyja - olvasatlanság meg a halála

írta: OMari
Olvasás a tudás atyja - olvasatlanság meg a halála

Te, Kedves Facebook-ozó, aki találkozol a napi megosztásokkal! Megnézed a cikk fotóját, ha nem tetszik, máris arrébb görgetsz. Ha netán mégis megragadja valamiért a figyelmedet, akkor annyit még megteszel, hogy elolvasod a nagybetűs címet. Ha ezen is túl vagy,  és még mindig úgy gondolod, hogy számodra ez a téma érdekes - lehet róla fröcsögni, és jól megmondani annak, aki egyrészt nem hallja, másrészt meg nem is érdekli - akkor még méltóztatod a cikk címe alatti apró betűs részt is elolvasni. A csúcs az, ha esetleg a fölé másolt rövidebb szöveget is átrágod. De hogy elérj a cikk megnyitásához is, az már szinte lehetetlen. Ténylegesen talán ha 1-2 % eljut odáig. De az sem olvassa mind végig. 

kertesz.jpg

Hogy akartok Ti változást? Hogy képzelitek? 

Ok, valami körvonalazódik benned, tudod saját magadból kiindulva, mi a problémád, meg jó lenne, ha jobb lenne. Majd. Neked. Meg mindenkinek. Vannak homályos ötleteid, amit időnként baráti beszélgetéskor, vagy munkahelyen bevetsz, de úgy vagy vele, megette a fene, senki nem tesz semmit, nem csinál semmit, nem is érdekelsz senkit.

Hát, én ki vagyok? Aki írom a cikkeket? Azok kicsodák, akik a többit, a magasan jobbakat leteszik az asztalra? Azokról az emberekről elfelejtkezel, akik nap mint nap foglalkoznak a problémáddal, mert írnak, szerkesztenek, szerveznek, tárgyalnak, számolnak, ötletelnek, vagy akárcsak elmélkednek, hogy milyen lehetőségek vannak, hogy kéne elindulni, vagy épp a következő lépést megtenni?

De így, hogy Te csak képnézegetőben vagy fent a facebook-on - egyrészt a munkájukat semmibe veszed, másrészt elzárod magad olyan információktól, ami fontos lenne a későbbiekben. 

Ha bajod van a világgal, olyan nem lehet, nem fordulhatna elő, hogy egy Veled foglalkozó cikket százötvenen nyitnak meg. Hogy mennyien olvasnak végig, az meg csak talány. 

Kell, hogy az emberek tudatosak legyenek. Tudják mi zajlik körülöttük, tudják a problémáikat, de a jogaikat is. Ne féljenek kimondani az igazukat, és kiállni érte. Amíg keveset tudsz, önbizalmad sem lesz. Ahhoz biztos nem, hogy elmondd véleményedet. Amíg keveset tudsz nem tudsz önfeledten beszélgetni a témáról, ezáltal teljesen odafigyelni sem. Ha nem figyelsz, olyan információktól esel el, ami miatt az egész gondot képtelenség összerakni.  Mivel nem látod át a problémát, ezért úgy érzed, nem összpontosul kellő figyelem Rád. Holott sok ember sürgölődik körülötted, hogy legyenek változások. Csak nem veszed észre. Meg persze nem is tudhatod, hisz odáig nem jutsz el, hogy gondolataikat elolvasd. Egy kép marad meg, meg egy cím. Nagyrészt abból vonsz le következtetéseket. Amik legtöbbször helytelenek. Ugyanis egy-két mondatból nem lehet megismerni egy egész gondolatmenetet.

Két lehetőség van. Vagy marad minden a régiben, és ez után is meg lehet csinálni veled azt, amit akarnak, amire  bárkinek kedve szottyan,    -   vagy elkezdesz tájékozódni, nézelődni, olvasgatni. Nem csak a politikában, és főleg nem a bulvárban. 

Hogy miért olyan fontos az olvasottság, a tájékozottság?

Hogy tudd, mi történik körülötted. Szűkebb környezetedben, de akár a nagyvilágban is. Ne azt tudd, amiről mások informálnak, hanem legyen egy saját elképzelésed az általad olvasottak alapján.

Azért, hogy tájékozott legyél. A világ minden porcikájáról, ami körülötted forog. 

Hogy tudd, mások hogy gondolkodnak. 

Hogy átgondold, szerinted jó-e a gondolatmenet, vagy netán neked más ötleted van?

Hogy tudd, nem vagy egyedül.

Hogy tudd, mindenre lehet gyógyír, csak akarat kérdése.

Hogy a tájékozottság következtében magabiztosabb lehess. Jobbak lesznek a kapcsolataid, jobban odafigyelnek Rád. 

Ha magabiztosabb vagy,látni fogod magad előtt a célt, tudni fogod mit akarsz elérni, és idővel, ha tényleg akarod, menni is fog. De legalábbis nagyobb eséllyel mint most...

Ám ha azt várod, hogy majd mások leírják a bajod, /Te persze el sem olvasod, mert a megoldás nem a Te gondod/ aztán átrágják, meg még megoldást is találnak problémádra, aztán persze szépen, a fejed feled, téged téli álomban hagyva meg is oldják azt - akkor keserű csalódás fog érni, mert ez nem fog menni.

Maradsz ahol vagy, és úgy, ahogy vagy. 

Mert nélküled nem megy...

És egyedül sem.

Amíg nem vagy elég tudatos, addig a "hajó" az úr. A tenger meg kussol.

Na, elég patetikus voltam, ugye? De attól még igaz.

tudas-horz.jpg

/Most pedig, ha közmunkás vagy rágd át magad a tegnapi cikken, első leckének megfelel, hidd el/

Szólj hozzá