Lőrinc! Tegnap hallottam, hogy a céged leperkálta Viktor rokonságának a tartozását. Ugye, ha a vállalkozásod fizette ki, talán-talán Te is benne lehetsz, ezért vettem a bátorságot, és firkantom számodra e levélkét.                                    Ugyan, eddig nem szimpatizáltam veled - az ember általában irritálja, ha valaki túl gyorsan halad a létrán. Persze felfele, az mindig bosszantó. Ha lefele, azzal nincs gond, még szórakoztató is. Már, ha nem én vagyok, aki rajta állt. Úgyhogy olvasom este a hírt, - előtte nem tudtam, mert az árokparton fésülgettem a gyepet közmunkában - hogy mit tettél azokért a csóringerekért, hát mit mondjak: melegség járta át a szívemet! Csak jó ember vagy Te Hékás! Ugye megengeded, hogy így nevezzelek, elvégre kollégák vagyunk. Ha jól tudom, Te is gázszerelő vagy, sokáig csak azzal foglalkoztál. Nekem is volt egy cégem, ám aztán közbejött az asszony betegsége, és elment szépen minden, viszont mégis nyertem, hál Istennek a nejem megmaradt, és ez a lényeg. A különbség, hogy annak idején, mikor a Te vállalkozásod döglődött, az enyém még jól futott. Látod? Milyen az élet? Most meg én döglődök, de meg futsz, szaladsz, rohansz... Eddig azt hittem, hogy neki a falnak, de ez a tegnapi jótétemény teljesen kiverte a biztosítékot nálam, megváltoztatott mindent.  Már tudom, hogy bármi történik körülötted, az csak a nagy szíved miatt van. Valójában a Viktorral is csak azért vagy jóba mostanában, hogy segíts neki, hogy tanácsokat adj, hisz ő is követi rokonai példáját, valahogy kurva rosszul gazdálkodik. Te nem gondolod? Beszélhetnél végre vele komolyan, mert az azért nem megy, hogy ennyire felelőtlen legyen egy ország vezető, kétmilliós fizetésből alig van valami kis megtakarításuk...Hát mit csinálnak a pénzzel? Szórják? Azt mondta, egyszerű ember, sosem volt tehetős, akkor meg mire ez a rongyrázás? Ráadásul még ott a jelzálog is a nyakukon...Hidd el, sokszor kiver a hideg veríték, ha arra gondolok, hogy a végén még ők is elvesztik a házukat úgy, mint annak idején nekünk sikerült.Tudod, a devizahitel miatt. Abban az időben még nem tudtam, hogy Neked olyan nagy szíved van, lehet, hogy nem így állnánk. Bár, ha belegondolok, lehet hogy még Te sem álltál így, ahogy mostanság... Na, ezért szálltam be én ma reggel a gyűjtésbe. Nem Neked - te szuperjól forgatod a pénzt, mindenkiét, meg aztán mindenhez is értesz... Tényleg! Nem gondoltál rá, hogy az Árpit leváltanád, és te lennél a Viktor tanácsadója? Lehet, hogy jobban járnánk Veled, hisz aki kicsiben jól gazdálkodik, az nagyban is csak tudhat...Na szóval, tettem már én is valamit Viktorodért, Viktorunkért... Mert hogy jött a szomszéd Terka néni, hogy nem gondolnám-e, hogy egy miniszterelnöknek szégyen, ha nincs elég félretett pénze, aztán, ha jön valami extra kiadás, kénytelen lesz még jobban eladósodni, már ha a bank egyáltalán ad neki hitelt, ismerve rokonságának anyagi helyzetét. Hát, igazából nem sok mozdítani valóm van, de igazat kellett adnom az öregasszonynak. Nem azért, mert egyet értek vele, de olyan nagy szája van, hogyha a nyelvére vesz - nem hogy a szomszéd faluban is megtudják milyen fukar és kiállhatatlan hólyag vagyok, hanem még Brüsszel is ezt tárgyalja majd. Így hát adtam neki kerek 200 Ft-ot, ennyi volt a maradék pénzem a holnapi fizetésig. 

Erről akartam épp írni Neked. Nem szándékozom sokáig rabolni drága idődet. Neked az tényleg drága, hisz, ha tíz percet foglalkozol ügyemmel, Neked az már az én havi fizetésembe fáj...Neked is pénz a pénz...Nem osztogatják azt csak úgy....ingyér....Két dolog, ami miatt hozzád fordulok:

Egyik, az első egy afféle ötletecske lenne! Nézegettem itt a neten, olvasgattam, aztán rácsodálkoztam egy apróságra. Viktor barátod egy napi pénze pont annyi, mint az én közmunkás bérem. Gondolom, ez egyfajta tendencia lehet, hogy a miniszterelnök fizetéséhez arányosítják a legkisebb bért. Kérésem előtt egy apró kitérő, ami valójában nagyon is összefügg a témával. Ti, ugye szinte egy család vagytok, ezt le kell szögezni. Kebelbarátok, szomszédok, ismerősök, üzletfelek, társak - ha Felcsútot /foci/ - nézzük, és egyfajta sporttársak is. Ő vagy Te, Te, vagy Ő - szinte tök mindegy bizonyos vonatkozásban... Eddig ok? Ugye? Hát, akkor előrukkolok vele. Mi lenne, ha ez után nem az ő egy napi fizetését vennétek alapul a közmunkások havi bérénél, hanem a Tiedet? Végtére is - mint már megbeszéltük - úgyis "családban marad". Nem vagyok nagyravágyó, megelégednék azzal, ha egy hónapig foglalkoztatnátok minden évben, jusson a többinek is alapon. No? Tudom, hogy hirtelen jött, de majd gondolkozz el rajta, aztán dugjátok össze a buksit!

De csapjak a lecsóba, leírom a másik ügyet is, ami miatt Hozzád, a  megmentőhöz, megváltóhoz fordulok. Te vagy a nagy polihisztor, országunk esze, és immár lelke is, a szív, a tüdő, az agy. Aki ilyen jó lélek, az biztos a mennybe fog kerülni, remélem azért nem olyan gyorsan, mint ahogy egyesek szeretnék!

Olvasgattam itt a helyi újságban az apróhirdetéseket, és egy nagyon-nagyon megragadta a figyelmem. Tudod, említettem már- volt egy kis házunk, amit nem tudtunk fizetni, elárverezte a fejünk felől a bank. Mondjuk, ebben Viktorunk keze is benne volt könyékig, de madarat tolláról, embert barátjáról... Nyilván semmit nem tud arról, mi folyik az országban, másképp már rég rendet rakott volna az eszemadta. Szóval, vagy szó nélkül - :) - úgy néz ki, hogy aki megvette potom pénzért a házunkat, most árulja nagyban. Tényleg nagyban, mert elég sokat kér. 40 millióért hirdeti, és alku sincs. Na most, nekem van egy kis megtakarított tőkém, arra tartogattam, hogyha valami baj ér, mégis legyen mihez nyúlni. Tudod, gyógyszer, vagy valami más hirtelen kiadás. 11 hónap alatt ennyit tudtam összehozni, mert hát időnként bele is kellett nyúlnom a kasszába, úgyhogy nagy összegre ne számíts. Jelen pillanatban a ház értékének a tíz ezreléke van a kezemben, ami pont négyezer forintocskát tesz ki. Na most, úgy gondoltam, hogyha a Viktoréknak segítő kezet nyújtottál, miért ne tennéd meg velem is? Ok, ez nem adósság, de hátha, mégis...Végül is, ha belegondolsz, tök mindegy Neked. Én sem szoktam különösebben foglalkozni vele, mit csináltok a befizetett adómmal.  Gondolj bele, milyen jó érzés lenne úgy nyugovóra hajtanod a buksidat, ha tudod - megint jót tettél, meleg vackot biztosítottál egy kedves kollégádnak... Amúgy a focit is szeretem, legkedvesebb időtöltésem közben a szotyizás, már ha tudok lopni a határból pár napraforgó tányért saját felhasználásra. Visszatérve a tárgyra: Úgy gondoltam, hogy Neked ez nem összeg, és ha már így van, miért ne segítenélek hozzá, hogy a nép még jobban megkedveljen. Nem vagyok nagyravágyó, a világért sem akarom azt, hogy az enyém legyen a ház tisztán. Nekem pont megteszi, ha a vagyonélvezetet rám iratod. Mondjuk azzal a kitétellel, hogy hirtelen problémák esetén - egészségügyi, gazdasági - a házikó rám, vagy családomra száll. Viszont azt nem idegeníthetjük el, hisz életünk végéig kötelesek leszünk emléked ápolni. Mindenki a maga módján...