Tisztelt Miniszterelnök Úr! 

Tisztelt Miniszterek!

Országgyűlési Képviselők!

Ez év január 1-én levéllel fordultunk Önökhöz a közfoglalkoztatási program tervezett változtatásaival kapcsolatban. Arra azonban semmiféle választ nem kaptunk.  Még ez lenne a legkisebb probléma, azonban decemberi nyilatkozataikban jelezték, hogy a kérdésben dönteni a januári kormányülésen fognak. Január elmúlt, de eddig semmiféle változásról nem érkezett hír. 

Mint Önök is tudják a jelenlegi közfoglalkoztatási program február 28-cal véget ér. Jelenleg több, mint 200 ezer ember áll közfoglalkoztatási jogviszonyban.  Ezeknek az embereknek jó része érintett az Önök által tervezett változtatásokban.

Jelenleg a programban dolgozók nagy része már évek óta dolgozik közmunkásként, a veszélyeztetett korosztályok között pedig szép számmal találhatók szakmai végzettségűek.

Mióta Önök nyilvánosságra hozták elképzelésüket, azóta ezek az emberek feszült figyelemmel követik a tartalmakat. Legfőbb beszédtéma köztük - mindennapos - vajon maradhatnak-e megszokott helyükön, végezhetnek-e továbbiakban közmunkát. 

Önök úgy gondolják, hogy a közfoglalkoztatás ilyen radikális  módosításával elérik céljukat, és az emberek nagy része kilép a valós munkaerőpiacra. 

A mi véleményünk az, hogy ezt a kérdést nem lehet egy tollvonással megoldani. 

Egyrészt a közmunkások nagy része még minimális anyagi tartalékkal sem rendelkezik, tehát áttelepülése az ország másik területére teljességgel lehetetlen, még akár segítséggel sem.  Ráadásul a közmunkás társa is sok esetben közfoglalkoztatott, sok esetben albérletben, vagy egyéb bérleményben élnek, ami úgyszintén megnehezíti az áttelepülést, hisz felelősen csak akkor költözhetnek, ha mindkettőjüknek adódik munkahely. Egy évek óta elszegényedett ember képtelen  lakhelyén is fenntartani hozzátartozója számára a lakhatást, és ugyanakkor saját magát is ellátni. 

Aztán, ha netán mindkettejüknek adódik munka, akkor is ott a kérdés, hogyan tovább? Hisz a szállások általában családi házakban vannak, 3-4 szobás lakásokban,3-4 ágyas szobákban, nem arra felkészülve, hogy házastársakat, élettársakat, vagy akár családokat fogadjanak. 

Erre az eshetőségre lenne tökéletes segítség a lakhatási támogatás, nevezzük albérlet támogatásnak, mely első félévben maximum száz ezer forintos támogatást jelent. De nem gondoltak a nincstelenekre, márpedig ha elvárják a közmunkásoktól, hogy mozduljanak el addigi otthonukból, akkor gondolni kell arra is, hogy ezeknek az embereknek egy fillérjük sincs arra, hogy leelőlegezzenek egy albérletet, akár 1, vagy 2 havi kauciót letegyenek az asztalra. Napi megélhetési gondokkal küzdenek, nagyrészt az ország olcsóbb szegleteiből érkezve, általában rendkívül drága albérleti árakkal találkoznak. Évek óta segélyből, és közmunkás bérből élő emberektől  nem lehet elvárni, hogy akár csak 50-100 ezer forint tartalékuk is legyen.

Ugyanakkor  azon sem ártana elgondolkodniuk, hogy a közfoglalkoztatottak jókora hányada az ötvenes korosztályból kerül ki. Ők azok, akikért már a munkáltatók nem versengenek, és ők azok is, akiknek már mobilitásuk csappan. Érthető módon, hisz minél idősebb az ember, annál jobban ragaszkodik a megszokott környezetéhez. Nem kellene ezért pellengérre állítani őket...

Jelen pillanatban az az elgondolás, hogy a keleti, északi területekről a mostani közmunkások vándoroljanak át a nyugati országrészbe. Mivel, ott van munka.                                                                                                  Játsszunk el a gondolattal: átvándorol aki csak tud,aki él, és mozog.  De ki marad otthon? A keleti terület mezőgazdasággal foglalkozó gazdáinak az elkövetkezendő időben nem lesz napszámosa. Hisz ezt a munkát a munkanélküliek látták el, vagy a közfoglalkoztatottakkal végeztették el. Ki fog dolgozni a mezőgazdaságban? Az alkalmazottak? Vagy közalkalmazottak? Esetleg ipari dolgozók? Vállalkozók?  

Vagy mi lesz akkor, ha minden közmunkás megfogadja tanácsukat, vagy radikális intézkedéseikkel rászorítják őket, hogy települjenek át másik országrészbe? Mert, ha minden munkanélküli áttelepül, akkor a keleti, északi országrészeknek ugyan miért kellene későbbiekben fejlődni? Hisz nem lenne munkaerő... Már mindenki nyugatabbra dolgozna. Ha felelősen gondolkodunk az országról, akkor nem az emberek áttelepülése hozhatja el a kívánt eredményeket, hanem, ha náluk, az ő országrészükben is létesülnek új munkahelyek.Milliószor elmondtuk már, az építkezést nem a tetőnél, hanem az alapoknál kell kezdeni.  Ez az ország egy picurka ország. Egyik része mégis fejlettebb, másik fele viszont az ország egészéhez képest rendkívül elmaradott. Viszont erről nem az állampolgárok, és nem is a jelenlegi közmunkások tehetnek.  

Nem ők tehetnek arról, hogy éveken keresztül céltalan munkára kötelezték őket nevetséges bérért, amely pénzt, ha munkahely teremtésre fordítanak, akkor jelenleg nem lenne miről leveleznünk.

Gondoljanak arra, hogy minden embernek joga van tudni, mi történik, mi történhet vele. Önök beharangoztak egy döntést, most pedig érezhetően dilemmáznak. 

Önök jelen pillanatban bizonytalanságban tartják a munkanélküli állampolgárokat, az önkormányzatokat, a közmunkásokat foglalkoztató szolgáltatókat, intézményeket, vállalatokat, vállalkozásokat, erdészeteket....stb.stb. Már négy hét sincs hátra a jelenlegi programból. A következő pedig - elvileg - március elején indul. Nem ártana végre letisztázni a dolgokat. 

Előző levelünkben jeleztük, hogy magával a közfoglalkoztatás intézményével sem tudunk azonosulni. Viszont a rossz, hibás építmény  lebontásához idő kell. Mi fokozatosan tudjuk elképzelni az átállást. Az egyik napról a másikra váltás, tömegek kizárása a közmunkából - csak még nagyobb káoszt okoz. Ellenben átgondolva, fokozatosan, és egyénre szabott segítséggel - van remény a kilábaláshoz. 

Kérjük, segítsenek ebben!

És kérünk minden magyar állampolgárt, aki tudja, érti miről beszélünk, hogy álljon mellénk, segítsen, támogasson bennünket!

Tisztelettel: KMK Közmunkások, Munkanélküliek, Kitaszítottak oldal 

Név, és cím a szerkesztőségben