Lenne munkám. És ráadásul abban a szakmában, amit az összes közül a legjobban szeretek, targoncásként.

Már egy éve várok erre a lehetőségre, közben közmunkásként "tétlenkedem".

Valamelyik nap néztem egy riportot, amelyikben az egyik fejes nyilatkozott arról, hogy véget kell vetni a közmunkások kényelmeskedésének. Hát, üzenem Tisztelt főokosnak, hogy jöjjön mellém dolgozni pár napra, aztán meglátjuk, továbbra is úgy gondolja-e, hogy az 54 ezerért kényelmeskedek...

 No, de az a lényeg, hogy hirdetett az Audi, - gondoltam, így jóval 50 felett megpróbálom, tarkón nem ütnek érte, vagy igen, vagy nem - és visszahívtak. Mehetnék dolgozni, akár azonnal beállhatnék, de nem áll össze a kép, hogy hozzam össze. Azért, aki nincs benne, az nem tudja, hogy a Kormányhivatalnak a tájékoztatás nem az erőssége. Ok, én, hogy nagyjából benne vagyok nagyjából van elképzelésem, de aki nem olvas utána, nem nézelődik a neten, esetleg még újsághoz sem jut hozzá, ugyan honnan a fenéből fogja megtudni, hogy mit tehetne, hogyan tud kimászni a közmunkából úgy, hogy közben ne törje kezét-lábát. 

Kormányunk, Urunk, és Parancsolónk, valamelyik év végi Kormányülésén kitalálta, hogy a sok közmunkás az oka a jelenlegi munkaerőhiányra, és ezért át kell tuszkolni őket a versenyszférába, ha beledöglenek az emberkék, akkor is. 

 Nem sok közmunkást, és közmunkát láttak még életükben, úgy igazán egyetlen egy esetet sem ismernek, fogalmuk sincs, egy nincstelennek mi mindenre kell odafigyelnie, hogy nehogy még nagyobb bajba kerüljön.  Ez magyarázhatja azt, hogy a sok Magyarország Erősödik, meg ilyen-olyan hurrá optimizmusos, minden ok, minden szép és jó kiadvány mellett még nem voltak képesek kiadni egyetlen pár oldalas tájékoztatót sem a munkanélkülieknek, leendő közmunkásoknak, amit - mondjuk az ügyintézőjük - belecsúsztathatna kis könyvükbe az első jelentkezéskor. Ezt olvasgatva esetleg meg tudná szerencsétlen Istenadta, hogy mit tehet ebben, vagy abban az élethelyzetben.

Én például egy oktatási intézményben vagyok közmunkás. Ebből kifolyólag még a szünetekben kiadták összes szabadságom, egyetlen egy nappal nem rendelkezem, de még hátra van 1 egész hónap. Ahhoz, hogy munkát tudjak vállalni, hogy szerződést kössek, állásinterjúra, vagy orvosi vizsgálatra menjek, szabadságot kellene kivennem, mivel Győr az ország másik szegletében van. És ráadásul nem is egy napot, nem ártana kettő hozzá. Mégis miből, ha nincs? 

Aztán ott a kérdés, már csak pár nap van hátra a közmunkából, nem igazán tudom, hogy él-e még a lehetőség arra, hogy csak kölcsönbe menjek az Audihoz - végül is minden új munkahelyen meg van az a "lehetőség", hogy pár nap után valami mégsem ok. Az én helyzetemben ezt nehéz elképzelni, de mégis ott van a kisördög. Ugye, van az a lehetőség, hogy nem kell felmondani, hanem mintegy kölcsönbe elmegyek dolgozni valahova,  3 hónapon belül elvileg visszamehetek. Na, ez jelen esetben biztos nem áll, hisz egy hónap van hátra, 28 nap. Tehát ugrani kell a mély vízbe. Azt mondja a hölgy, akár azonnal kezdhetek. Ok, de orvosi vizsgálat is van. És nyilván üzemorvos. Ahhoz, hogy felvegyenek, át kell mennem. Mi van, ha mégsem? Elmegyek saját pénzből - ami nincs - és megbukom az orvosin, amire azért 57 évesen van egy csöppnyi esély. Aztán ott a másik gond, a szállás. Én nem vagyok rosszban a párommal, ha megyek, csak vele akarok menni. Viszont munkásszállásra ketten nem mehetünk, meg eleve 3-4 ágyas szobákról beszélt a hölgy. Jó lenne kivenni albérletet, viszont maga az albérlet támogatás is körülményes, legalábbis úgy, ahogy én tudom - itt sincs kellő tájékoztatás, ráadásul állandóan változik a helyzet. Ok, a távolsági feltétel meg van, tehát ez alapján jogosult vagyok. Viszont nem tudom, hogy él-e még az a szörnyszülött ötlet, feltétel, hogy féléves munkaszerződés kell hozzá. Mert fél évre - legalábbis az ország ezen részén nem kötnek egy új emberrel szerződést a munkáltatók, sokszor még egy régivel sem. Aztán ott van az a gond is, hogy teszem fel minden összejönne. Ki akarnék venni egy albérletet, mivel foglalom le, miből fizetem a kauciót - mert bizony olyan is van - egy hónapok óta közmunkásnak ugyan mi a fenéből lenne rá pénze? Meg aztán kérdés az is, hogyha minden rendben menne, olajozottan, és munka,albérlet, támogatás, minden szépen összejönne, mi a fenével vinnénk el a cuccaink? Mert  komolyan senki nem gondolhatja, hogy két szatyorral útnak indulva új életet tudnánk kezdeni... Csak az alapdolgokkal átköltözéshez is pénz kell, számunkra nem is kevés. 

Úgyhogy most pár napig meg lesz a témám. Egyrészt rágódok egy jó sort, meg puhatolózok a helyzetről, utánanézek a részleteknek mind a munka körülményeit illetően, mind a lehetőségek terén a Kormányhivatalnál. Aztán, hogy kapok-e szabadnapot, már nem rajtam múlik, persze kell egy kisebb kölcsön is, hogy egyáltalán a találkára el tudjak menni, ami nekem nagy kölcsönnek számít - kb. 500 km oda-vissza, azért nem egy kifli árába kerül. Találnom kell egy olyan embert, aki az én boldogulásomba hajlandó ennyit "invesztálni". És ha minden összejön, akkor van esély, hogy beválik az álmom, és felülhetek még kedvenc járgányomra, és csinálhatom végre azt, amit igazán szeretek. Rendes, normál munkahelyen.